A tatabányai ketreces kukákról – szemétség nélkül

A kommunális hulladék, vagy leánykori nevén háztartási szemét egyike azon kellemetlenségeknek, amiket a civilizáció hozott magával, amikor betoppant a békésen gyűjtögető, vadászgató, kedvtelésből szexelő-szaporodó embercsoportok életébe.

Talán abban a pillanatban lettünk igazán emberek, mikoron az egyik takaros kis horda idősebb nőtagja megszólalt. Ekkor elhangzott az első teljes mondat, ami már alanyt, állítmányt és tárgyat is tartalmazott. Így hangozhatott: Valaki végre vigye ki a szemetet!

Korábban csupán egyszavasak voltak a mondatok. És akkoriban a szavak nem pontosan azt jelentették, amit most.

Tigris jelentése most = szép nagy csíkos macska

Tigris jelentése akkor = FUTÁS!

Az ősember megpróbált mindent hasznosítani a megszerzett élelmiszerből. Az elejtett állatokból koleszterin-dús étel készült, mert még nem ismerték a norbidiétát. A csontokból eszközök, az állatbőrből csinos ruhácskák és így tovább. A növényeket is vagy megették, vagy lakberendezési tárgyként, építőanyagként használták fel. Bár csábos miniszoknyát is ki lehetett hozni néhány szál háncsból. A néha-néha elővillanó női combok látványa hatékonyan erősítette a korabeli kezdetleges lándzsák szakítószilárdságát. Javította a vadászatok sikerét.

Szóval nem sok felesleges hulladék maradt.

A régészek egyetlen PET-palackot sem találtak ebből a korból, pedig azok még  mindig sértetlenül kerülnének elő a leletek közül,  hiszen utálnak lebomlani.

De most térjünk a tárgyra, mert a fárasztó bevezető után a tatabányai hulladékról szeretnék beszélni, ami ez esetben tárgy, nem személy. Ezt előre tisztázni kellett.

Tatabányán már megvalósult a szelektív hulladékgyűjtés. Minden hulladéktároló (szemeteskuka) egyben szelektív gyűjtőhely is.

Az emberek ugyanis szelektálnak. Eldöntik, hogy a szemetet a kukába öntik-e, vagy csak simán a kuka mellé teszik. Ha a kukákat ketrecek közé zárjuk majd, megkönnyítjük a döntést. Több lesz mellette, mint benne.

Nem akarom dicsérni a városképet, mert nem is lehet, de azokkal a rémes ketrecekkel, amik majd ellepik a várost, tovább fogjuk rontani a látványt.

Ez egy új ketrec a Fő téren, nem rozsdás, de már így is lehangoló

A vadonatúj ketrec is már alapból ronda. Milyen képet fog mutatni majd akkor, amikor elkezd rozsdásodni, kicsit eldeformálódik, megöregszik.

A szemetes kutrica ötlete senkinek sem tetszik. Egyedül a polgármester akarja megvalósítani mindenáron. Fáradhatatlanul erőlteti. És csak erőlteti.

Az ilyen felesleges erőlködésre szokta mondani megboldogult bölcs öreganyám – aki méltán nem kapott Kazinczy-díjat -, hogy:

Sűrű fingásnak szarás a vége.

Vége

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.