Emlékév gála Tatabányán – némi időutazással

Tényleg jó ötlet volt az a Jószerencsét! Emlékév gála a Népházban, és nagy örömmel osztottam ki a polgármestertől kapott 10 meghívót az általam kiválasztott közéleti embereknek. Ők is örömmel fogadták, hálásan megköszönték, hogy gondoltam rájuk, hogy gondolt rájuk a város.

De már a meghívók szétosztásánál nem stimmelt nekem valami. Láttam, hogy a meghívók délután három órára szólnak, míg engem délután hatra hívtak. Nem pontosan értettem, de felrémlett, hogy a széles körű városi összefogás miatt két gálát kell csinálni, mert a nézőtér kevés lenne annyi embernek. Ezt majdnem eltaláltam, de csak majdnem.

A két műsor tényleg egyforma volt. Hajszál pontosan. Szép is volt, színvonalas, köszönet érte minden közreműködőnek.

A különbség csak a műsor után mutatkozott meg. Az általam meghívott vendégeket a kettő és egynegyed órán át tartó műsor után még csak egy pohár vízzel sem kínálták meg, mehettek haza. Ez a háromkor kezdődő műsor ugyanis a sima köznépnek szólt. Ez volt a „plebejus gála” . A plebejus jelzőt nem én aggattam rá, többen is így nevezték, látva a nagy különbséget. Sőt egyik ismerősöm, meghívottam elmondta, hogy az ő érkezésükkor már zajlott a „tiszti gála” előkészítése, terítették az asztalokat estére. Ő bátran elvett egy pogácsát, mire rászóltak, hogy az már az esti programra van. Nem értette, úgy tudta, hogy ő itt egy vendég.

Azután rájött. Két különböző gála van, és grátisz részt vehetünk némi időutazásban is, irány a ’30-as évek. Akkoriban volt külön Tiszti kaszinó – Népház, bányász fürdő –  altiszti fürdő  –  tiszti fürdő  – és hasonlók. Egyikbe a bányászok jártak, a másikba a többi kaszt, a magasabb rendű emberek.

Nem hiszem, hogy nagy gondot okozott volna, sem szervezésben, sem költségben, hogy a délutáni gálán is vendégül lássák a meghívottakat. Inkább a szándék nem volt meg szerintem. Az agyakban ismét működni kezdtek a kasztok.

Sértő volt, és visszaidézte a múltat, azt az időszakot, amikor ezen a bányásztelepülésen még különbséget tettek ember és ember között.

Ezt tette a műsor is. A bányászkodás (a MÁK Rt.) története a műsorban véget ért 1945-ben. Mintha a Tatabányai Szénbányák nem is létezett volna. A ma még közöttünk élő egykori bányászok mindnyájan abban az időszakban dolgoztak, amiről a gála említést sem tett. Számukra is sértő, hogy elfelejtjük az ő munkáséveiket. A bányászkodás 45 után is sikeres volt, büszkének kellene lennünk rá.

De hát más a szándék. Folyamatosan zajlik a történelem átírása. És sokak szerint szándékosan, a politikai irányvonalhoz alkalmazkodva. Én és elődeim itt születtek, itt éltek, már az 1870 –es évektől. Hosszú életű munkás(bányász) emberek voltak, sok mindent hallottam tőlük. Isten mentsem meg attól bennünket, hogy az átszínezett ’20-as ’30-as évek Tatabányája visszatérjen. És egy–egy ilyen “visszaköszönésből” sem kérünk.

Mint, ahogy én sem kértem a “patrícius gála” után felkínált földi javakból, mert fennakadtak volna a torkomon a történtek után.

Jó szerencsét kívánva:

Fekete Miklós
képviselő

Címlapképen: Jószerencsét! Emlékév gála – polgármesteri köszöntő

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.