Zselíz immár 59. alkalommal öltözik ünnepi díszbe, hogy a népművészet igazi fellegvárává váljon.

A Felvidék szívében, a Garam menti Zselízen idén augusztus 22-24. között immár ötvenkilencedik alkalommal csendült fel a népzene, roppant a csizma, s telt meg élettel a városi Esterházy-park: az Országos Népművészeti Fesztivál újra elhozta mindazt, ami a közösségben élő hagyomány lényege.

A fesztivál - melyet a felvidéki magyarság kulturális életének egyik meghatározó eseményeként ünnepelnek - ismét megmutatta, hogy a népművészet nem csupán múzeumi tárgy, hanem egy dinamikus és inspiráló erő, amely a jelenkor embereihez is eljut. Ez az esemény nem csupán a múltat idézi, hanem élő kapcsolatot teremt a hagyományok és a modern világ között.

A megnyitó ünnepség után a nagyszínpadra négy ország táncosai léptek fel, megelevenítve a nemzetközi barátság és a közös ritmus varázsát. Különösen emlékezetes volt az észt LEESKID néptáncegyüttes, amely a hazájuk hagyományait hozta el, valamint az olasz TOMA-TOMA társulat, akik szenvedéllyel és dinamizmussal szórakoztatták a közönséget. A görög LAGYNA formáció szívhez szóló előadásával és a magyar TABÁN táncegyüttes virtuozitásával tovább gazdagították az estét. A rendezvény csúcspontjaként a Csallóközi Táncegyüttes ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját egy lenyűgöző gálaműsorral, amely a múlt és a jelen találkozását hozta el. A program végén a kisszínpadon az UFOLK zenekar zenéje teremtett szabad, örömteli hangulatot, ahol a résztvevők együtt örömzenéltek és táncoltak, megkoronázva e felejthetetlen estét.

Az Esterházy-kastély impozáns termeiben megrendezett események során Dávid Botond GEOfolk-kiállítása, Jókai Mária pártákból összeállított tárlata, valamint a zoboralji örökséget bemutató viseletkiállítás együttesen hirdette, hogy a népi mesterművek – legyen szó hímzésről vagy zsinórról – nem csupán esztétikai értékek, hanem valódi történetek hordozói is. Ezek az alkotások mélyen gyökereznek a múltban, és minden egyes öltés, minden egyes szín a hagyományok és a kultúra gazdag szövetébe szőtte bele önmagát.

A szombati konferencia a városháza impozáns dísztermében a "Népművészet helye a XXI. században" izgalmas kérdéskörét feszegette.

Juhász Sándor hangsúlyozta, hogy a hagyomány valóban csak akkor válik élővé, ha azt saját magadban átérzed és készek vagyunk továbbörökíteni.

A fesztivál ideje alatt a gyerekzsivaj élményei voltak a középpontban: interaktív Ringató foglalkozást tartott Révész Csilla, Micsibácsi varázslatos játszóháza pedig minden kisgyermek szívét meghódította. Az Eszterhéj zenekar és a Netz Produkció zenekar koncertjei fergeteges hangulatot teremtettek, míg a Kuttyomfitty Társulat Meseudvara az öreg tölgyfa árnyékában mesebeli élményeket kínált. Külön öröm volt Korpás Éva Piripotty mesekoncertje, amely a lurkók számára igazi varázslatos pillanatokat hozott.

A Kisszínpadon megrendezett "Zselízről jöttem, mesterségem címere..." című fórum egy igazi kulturális ünnep volt, ahol a helyi tehetségek, mint Bencsík Stefánia színművésznő, Mézes Árpád művészrestaurátor és Juhász Sándor néptáncművész osztották meg tapasztalataikat. Beszélgetésük középpontjában a siker titka állt: hogyan találták meg helyüket a világot jelentő deszkákon, és mivel tudtak kitűnni a tehetségek sokaságából. Mindenki saját történetén keresztül világított rá arra, hogy a kitartás, a szenvedély és a helyi identitás megőrzése hogyan segítette őket az érvényesülésben.

A Kincstár élőtérben a külföldi tánccsoportok lehengerlő előadásokkal varázsolták el a lelkes nézőket, akik izgatottan figyelték a különböző kultúrák táncait. A helyi gyökerű Pengő zenekar felejthetetlen koncertet adott, mely tele volt élettel és zenével. A késő esti órákban pedig Kis-Balbinát Ádám és barátainak táncházában a közönség együtt ropta a ritmusra, így még inkább felerősödött a közösségi élmény.

A program során a szakmázás sem maradt ki, hiszen Katarína Babčáková, a CIOF szlovákiai szekciójának vezetője, valamint Dávid Botond fotóművész izgalmas eszmecserét folytattak az UNESCO kulturális sokszínűségének fontosságáról és a nemzetközi folklórszövetség szerepéről.

A nagyszínpadon a Szent István-napi búcsú keretében egy különleges program zajlott, ahol gyermekek, fiatalok, felnőttek és külföldi táncosok sokszínű táncprodukciókat mutattak be. Ez a vibráló kavalkád egy lenyűgöző, közös előadással zárult, amelyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes „Viharsarok” című produkciója emelt a csúcsra.

A szombati esemény hangulatképeit az alábbi képriportban összegeztük.

A nagyszínpadon a három nap eseményei végül egy varázslatos Gálaműsor keretében egyesültek. Ezen az estén a hazai Csemadok mellett működő néptánccsoportok és a külföldi táncegyüttesek lenyűgöző előadásban mutatták be tehetségüket, színesítve a programot felejthetetlen látványvilággal és vibráló energiával.

Az 59. Országos Népművészeti Fesztivál jelmondata - "Egyesülve a sokféleségben" - nem csupán egy üres szlogen, hanem Zselízen élő, lélegző tapasztalat.

A fellépők és programok valóban azt üzenték: a hagyomány nem elválaszt, hanem összeköt, hidat ver múlt, jelen és jövő között.

Az üzenet egyszerű, mégis mély: ha közösen énekelünk, táncolunk, ha a hagyományt nem megőrizzük, hanem továbbadjuk, akkor a kultúra lángja tovább él - a következő nemzedékekben is.

"Városunk a nagyvilág, és ezeréves kultúrák, a csodálatos találkozások helyszíne a fesztivál ideje alatt. Zselíz város öröme és büszkesége, hogy az elmúlt évek közös munkálkodása révén a fesztiválunk az ország egyik legnagyobb folklóreseményévé vált. Minden település életének fontos része a külvilág számára való megmutatkozás, az önálló arculat megteremtése. A fesztiválunk legfontosabb hívószavai a család, a családias hangulat, a nemzetköziség, egzotikus országok, sehol máshol nem látható kultúrák, hagyományőrzés, a multikulturális események sora, sajátos, csak itt megtalálható közösségi élmény, a népművészet: zene, tánc, a tárgyalkotók találkozása, tolerancia, elfogadás, szellemi kulturális örökség, magas művészi élmény, a minőség" - mondta el a rendezvény kapcsán Juhász Eszter főszervező.

Kiemelte: "Szeretném kifejezni mély hálámat a Kultminornak (Kisebbségi Kulturális Alap), az Idegenforgalmi és Sportügyi Minisztériumnak, a Slovakia Travel-nek, a MOL alapítványának, valamint Magyarország Kormányának Nemzeti Együttműködés Alapjának, és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a lenyűgöző esemény megvalósulhasson. A fesztivál a rengeteg önkéntes munka és az odaadó támogatás révén valósult meg, ami igazán különlegessé és családias hangulatúvá tette. Az 59. Országos Népművészeti Fesztivál legnagyobb eredménye, hogy továbbra is közvetítette a népművészet kulturális és művészeti értékeit, a hagyományos kultúrát pedig a mai kor emberének érthető nyelvére fordítva kiemelkedő közösségfejlesztő és közösségépítő hatással bírt" - emelte ki.

A megnyitó ünnepi beszédében Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, a fesztivál rangos fővédnökeként kiemelte, hogy Zselíz már hosszú idő óta a Kárpát-medence kulturális életének egyik kiemelkedő központja.

Zselíz egy különleges város, ahol Franz Schubert is járta a utcákat, és ahová hazalátogatott az Esterházy család mellett a neves Sacher család is.

"Amikor a kultúra témájáról esik szó, egy zselízi bátran megemelheti a fejét és kihúzhatja magát" - fogalmazott, majd hozzátette, hogy a kultúra nem csupán a zenét, népművészetet vagy gasztronómiát öleli fel, hanem a különböző népek együttélésének és egymás melletti létezésének hagyományait is magában foglalja.

A Magyar Szövetség elnöke beszédében Szent István örökségére is utalt, kiemelve, hogy a magyar államalapító király hagyatéka olyan időtálló üzenetet közvetít, amely ma is releváns.

"Amennyiben létezik olyan alak, aki tartós és értékes örökséget hagyott ránk, amelyben a magyar és a szlovák nép közötti együttműködés, a közép-európai nemzetek kölcsönös függősége, valamint a Szent Korona eszméjében megtestesülő alkotmányos erő egyaránt szerepel, akkor az nem más, mint Szent István király" - emelte ki Gubík László, aki beszédében a Csemadokot is méltatta, mint a felvidéki magyar kulturális élet évtizedek óta kitartó támogatóját és szervezőjét.

A Csemadok generációi a legnehezebb időszakokban, idegen tankok és hatalmak árnyékában őrizték a lángot, megőrizték kultúránkat és örökségünket, hogy ma együtt ünnepelhessünk – fogalmazott.