7 film, amiről senki sem gondolta volna, hogy klasszikussá válik, mégis a mozi történetének meghatározó darabja lett 1. **A harc a szabadságért (The Shawshank Redemption)** - Kezdetben a közönség nem ölelte magához ezt a börtöndráma remekművet, de mára a

Vannak pillanatok, amikor a legnagyobb alkotások mögött olyan emberek állnak, akiktől senki sem számítana kiemelkedő teljesítményre. Összegyűjtöttük azokat a felejthetetlen példákat, amelyek ezt a gondolatot igazolják.

Nem meglepő, hogy a világ legelső animációs filmjének létrehozása nem bizonyult sétagaloppnak: Walt Disney több mint egy évtizeden át küzdött az ötlete népszerűsítésével. Miután számos elképzelés elvetésre került, végül a Hófehérke projektje vette kezdetét. Disneynek még a saját stúdiójának munkatársait is egyesével kellett meggyőznie, személyes beszélgetések formájában, hogy elhiggyék, az álmának van jövője.

Végül saját dolgozóinak megjött a kedvük a kihíváshoz, de ők is őszintén kételkedtek abban, hogy egy animációs film fent tudja-e tartani a közönség érdeklődését több mint egy órán keresztül. Nem segített az sem, hogy olyan neves filmmogulok, mint W. C. Fields sem tartották működőképesnek a koncepciót. Disney-t ráadásul saját családja is megpróbálta lebeszélni a film elkészítéséről. Hát persze, hogy mindenki más volt hülye, és nem Walt Disney.

A klasszikus dráma mindössze a második film a filmtörténetben, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat és az Arany Pálmát is. 1955 óta ez volt az első alkalom, hogy az Anora ezt a kivételes teljesítményt elérte. Delbert Mann debütáló rendezésében Ernest Borgnine olyan lenyűgöző alakítást nyújt, hogy megkapta a legjobb színész Oscarját. A történet középpontjában egy Bronxban élő olasz-amerikai hentes áll, aki végre úgy dönt, hogy belevág a párkeresés izgalmas kalandjába.

Borgnine volt az, aki a film elképesztő sikerét követően megosztotta a történetet arról, mennyire kételkedett a gyártó United Artists a projekt életképességében. Eredetileg az egész produkciót csupán egy "kifogásforgatásnak" szánták, hogy adókedvezményt tudjanak igényelni: a terv az volt, hogy leszerződtetik a stáb tagjait, engedik őket egy ideig szórakozni a forgatáson, majd végül eltüntetik az egészet a süllyesztőben. Ám a helyzet váratlanul fordulatot vett: kiderült, hogy az adókedvezmény csak abban az esetben jár, ha a filmet ténylegesen befejezik és bemutatják. És bármilyen meglepő, a dolog végül fantasztikusan alakult.

Steven Spielberg mélyen meg volt győződve arról, hogy a "Cápa" című filmje végleg eltemeti a karrierjét a filmes világban. A forgatás idején mindenki a legrosszabbra számított, és sokan úgy vélték, hogy a projekt óriási kudarc lesz, nem pedig a blockbuster fogalom szülőatyja, ahogyan végül ismertté vált. A fiatal rendező még a munka megkezdése előtt is próbálta kicsúszni a produkció alól, de a szerződése megkötötte őt, így kénytelen volt irányítani a tengeren zajló, meglehetősen zökkenőmentes forgatást, amely nem volt mentes a kihívásoktól.

A stúdió eredetileg mindössze 3,5 millió dollárt irányzott elő a projekthez, de a forgatás váratlanul elhúzódott több mint 100 napig, így a költségvetés végül 9 millióra nőtt. Spielberg már attól tartott, hogy a tűző napon leég, és tengeri betegsége miatt egyre morcosabbá vált, miközben a stáb tagjai is feszülten figyelték, mikor dobják őt a vízbe. A produkció alatt alig akadt olyan ember, aki úgy érezte volna, hogy megéri a szenvedés ezzel a projekttel; sokan már csak azért maradtak, mert más lehetőségük nem volt. Végül azonban sikerült megalkotniuk Hollywood történetének egyik legmeghatározóbb filmjét, amely majdnem félmilliárd dolláros bevételt hozott.

United Artists, Universal, William Friedkin és Disney: ők mindannyian elutasították George Lucas eredeti vízióját a Star Wars kapcsán, amikor a fiatal rendező nekiindult Hollywood utcáin, hogy bemutassa egy varázslatos űropera elképzelését. Végül a 20th Century Foxhoz jutott el, ahol sikerült meggyőznie őket a finanszírozásról, bár ott inkább Lucas tehetségében bíztak, mint magában az ötletben.

Lucas azonban nem tudott megkönnyebbülni, hiszen a kihívások továbbra is utolérték: a film szereplői közül akadt, aki nyíltan ellenezte az egész vállalkozást, a tesztvetítéseken pedig a rendező barátai éles kritikáikkal bombázták a produkciót. Az utolsó pillanatban sikerült némi extra forrást kiharcolnia a speciális effektekhez, ami szinte csodaszámba ment. Végül a projekt mindössze egy héttel a május 25-i premier előtt készült el, de a rendező még így is úgy érezte, hogy van mit finomítani rajta – amit a film döbbenetes sikerét követően több különleges kiadás keretében meg is valósított.

Egyetlen stúdió sem volt hajlandó anyagi támogatást nyújtani George Millernek, aki addig baleseti sebészként dolgozott, hogy megvalósíthassa a mára már kultikus posztapokaliptikus filmsorozatának első epizódját. Miller és a producer, Byron Kennedy, csupán 400 ezer ausztrál dollárt tudtak összegyűjteni a filmhez, amelynek jelentős részét saját zsebből, valamint kölcsönökből teremtették elő. Miller kifejezetten azért vállalt extra műszakokat a kórházban, hogy előteremtse a szükséges minimumot a produkcióhoz.

A forgatás során a költségvetési megszorítások nyomot hagytak: a színészek saját ruháikban léptek a kamerák elé, csupán a főszereplő, Mel Gibson kapott külön öltözéket. A stábtagok sem élvezhették a bőséges javadalmazást; előfordult, hogy a munkájukért sörrel honorálták őket a pénz helyett. Az autók beszerzése is komoly kihívást jelentett, hiszen a filmhez szükséges járművek jelentős része már összetört állapotban volt, sőt, Miller még a saját Mazda Bongóját is bevetette a forgatás során. Mindezek ellenére a végeredmény lenyűgöző lett: a film 100 millió dollár bevételt hozott, négy folytatás készült, és több évtizedig megdönthetetlen Guinness-rekordot állított fel a költségarányosan legnagyobb bevételt elérő film kategóriájában.

Miután James Cameron befejezte a forgatókönyv megírását, a még tapasztalatlan filmesnek számító alkotó csupán egy dollárért adta át a Terminátor jogait a New World Picturesnek, amely a B-filmek királyának ismert Roger Corman stúdiójához tartozott. Az Orion Pictures pedig készen állt a film bemutatására, de csak annyit kértek, hogy ők nem kívánnak anyagi támogatást nyújtani a forgatáshoz.

Cameronnak hosszú vajúdás után végül sikerült kiharcolnia 6,5 millió dollárt azóta már kultikus státuszba emelkedett sci-fi filmjéhez. Az Orion stúdió azonban a premier közeledtével egyre kevésbé mutatott lelkesedést a projekttel kapcsolatban; csupán a színészek ügynökeinek nyomására szerveztek egy sajtóvetítést, mivel tartottak a kedvezőtlen kritikáktól és a pénzügyi kudarctól. Az aggodalom azonban indokolatlan volt: a film mindössze néhány hét alatt visszahozta a ráfordított összeget, a további sikerek pedig már a történelem részévé váltak.

Mindössze 60 ezer dollárt sikerült összekuporgatni Daniel Myricknek and Eduardo Sáncheznek az azóta klasszikussá vált horrorfilmjük elkészítésére, amelynek főszereplőit újsághirdetésben toborozták. Egyikük, Heather Donahue ráadásul még kamerát sem tudott kezelni, így őt külön meg kellett tanítani erre. A film korai változatai több kisebb filmfesztivált is megjártak, de egészen addig senki nem kapta fel rá a fejét, amíg végre sikerült bemutatni a Sundance Filmfesztiválon.