Íme 9 izgalmas és kreatív ötlet a közelgő Trónok harca-mozifilm tartalmához: 1. **Az Elfeledett Királyság**: A film középpontjában egy rég elfeledett birodalom áll, amely a Tűz és Jég világának peremén helyezkedik el. A közönség felfedezheti a régi, mági

Tarr Béla készíthet filmet Havas Jonról? Tyrion szembenéz alkoholizmusával? Bronn lesz a Wall Street farkasa? Egyelőre nem tudjuk, miről fog szólni a Trónok harca-mozifilm, de ötleteink akadnak.

Korábban már beszámoltunk róla, hogy több bennfentes forrás szerint a Warner Bros. stúdió a korai fejlesztési szakaszába lépett "legalább egy" Trónok harca-mozifilm elkészítésének. Ez azt jelenti, hogy akár több film is készülhet a népszerű sorozat univerzuma alapján. Jelenleg azonban még nem áll rendelkezésre forgatókönyvíró, rendező vagy színészgárda. A hírek szerint a stúdió határozottan és lelkesen dolgozik az ügyön, és elkötelezték magukat amellett, hogy a Trónok harca világát a mozivászonra is eljuttassák.

A sorozat vezető írói, David Benioff és Dan Weiss már a dicstelen utolsó évadok bemutatása előtt is azt javasolták, hogy a szériát egy mozitrilógiával zárják le - ezt az ötletet maga G. R. R. Martin is támogatta. Az HBO azonban végül úgy határozott, hogy a széria a tévében érjen véget a nyolcadik évaddal - az eredményt pedig ismerjük.

Bár a Sárkányok háza című előzménysorozat némileg enyhítette a finálé nyomán kialakult keserű ízt, szívből reméljük, hogy az eredeti sorozat ikonikus karakterei is megérdemlik a méltó befejezést – talán a jelenleg készülő mozifilmek keretein belül. Ehhez összegyűjtöttünk néhány izgalmas ötletet.

Sok rajongó és kritikus véleménye szerint Brandon Stark nem feltétlenül érdemelte meg, hogy Westeros trónjára üljön a nyolcadik évad végén. Azonban az a fiatalember, aki szinte mindent tud és lát, valószínűleg sokkal zökkenőmentesebben vezeti majd a birodalmat, mint elődei. Alkatánál fogva nem hajlamos a sunyi intrikákra, és rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy kiszagolja a merényletterveket és az ellenséges urakat, így várhatóan stabilabb uralkodása lesz.

Az egyetlen bibi csupán az utódlással van: a sorozat utolsó részében Westeros még élő lordjai megbeszélték, hogy ezentúl minden új királyt a tanácsuk fog megválasztani, nem vér szerint öröklődik majd a cím. Sanszos tehát, hogy Bran halála után az akkori urak vérszemet kapnak, és viszálykodni kezdenek a vastrónért, ahelyett, hogy csendben, engedelmesen leszavaznának - ebben pedig már lehet egy filmnyi történet.

Sansa Stark, a Stark család büszkesége, ékes példája annak, hogy a függetlenség és a női vezetés milyen izgalmas új irányokat hozhat Észak életébe. Míg öccse, Robb, a harcok és politikai intrikák világában próbálta érvényesíteni magát, Sansa a diplomácia és a megértés útját választotta. Az újonnan független Észak számára nemcsak a női uralkodó gondolata okozhat meglepetéseket, hanem az a tény is, hogy a hatalom megszerzése és a hatékony uralkodás két teljesen különböző dolog. A Trónok harca már Robert Baratheon példáján világosan megmutatta, hogy a trónra való lépéshez másfajta készségek szükségesek, mint a valódi uralkodás művészetéhez. Talán itt az ideje, hogy Sansa felfedezze ezt az igazságot egy izgalmas mozifilm keretein belül, ahol a kihívások és a tanulságok egyaránt várnak rá.

Arya Stark karaktere során többször is új irányt vett, ami miatt talán egy kis hiányérzetet tapasztalhatunk. Sokan vágytunk volna arra, hogy a vadóc Stark lány még mélyebben felfedezze az arc nélküli emberek titokzatos világát. A titokzatos bérgyilkosrend révén nem csupán G.R.R. Martin univerzumának metafizikai aspektusait lehetne gazdagabban kibővíteni, hanem Bravoos városállam politikai intrikáit is alaposabban feltárhatnánk. Ráadásul, egy kis bérgyilkosos, antihősös akciódús vérengzés sem lenne ellenünkre – hiszen eddig még nem okozott csalódást a mozivásznakon!

"What's west of Westeros?" - morfondírozott tökéletesen értelmetlen módon Arya a sorozat végén, Ugyanezt a kérdést akár Brannek is feltehette volna, aki a Háromszemű Hollóként nyilván tudott volna segíteni efféle földrajzi kérdésekben. De nem, Arya inkább úgy döntött, hogy saját maga indul felfedezőkörútra a világ azon részeire, amelyek a sorozat szereplői számára addig ismeretlenek voltak. Ha viszont ez már így alakult, izgalmas lenne végigkövetni az utazásait a nagyvásznon is.

A Sárkányok háza második évada már megnyitotta a kapukat Bolhavég rejtett világába, Királyvár szegénynegyedének zord és színes valóságába. Ez a friss perspektíva üdítően hatott a sorozat eddigi nemesi intrikáira, és felveti a kérdést: miért ne merülnénk el mélyebben ebben a sötét, de izgalmas környezetben? A helyi aranyköpenyes városi őrség, mint a törvényesség letéteményese, izgalmas nézőpontot kínálhatna, hiszen a hatalom és a bűn határvonalán egyensúlyozva feszültséget és drámát szőhetne a történetbe. Képzeljünk el egy karaktert, aki a Trónok harca Piszkos Harryjeként vonul be a történelembe: egy kemény, de igazságos figura, aki a rend védelmében mindent megtenne, akár a sötét alvilágba is lemerülve. Ki lenne az, aki nemcsak a törvény nevében lép fel, hanem annak is a megkérdőjelezhetetlen autoritásával? Esetleg egy Don Corleone típusú alvilági vezér, aki a hatalmat a saját kezébe veszi, és elindítja a saját játszmáit a város árnyékos zugában? De mi van akkor, ha a lenézett, elnyomott tömeg végre elegendő erőt gyűjt ahhoz, hogy fellázadjon a felettük uralkodó nemesek ellen? A forradalom szikrája fellobbanhat, és a történet középpontjába kerülhet a nép harca a hatalom ellen. Egy olyan film születhetne ebből, amely nemcsak a hatalmi játszmákra, hanem az emberi sorsok drámájára is fókuszálna, bemutatva, hogy a legkisebbek is képesek megváltoztatni a világot, ha összefognak. Az ilyen mélyreható és izgalmas narratíva garantáltan magával ragadná a közönséget.

Havas Jon és Szellem sorsa újra összefonódott a Trónok harca végén, amikor ugyanahhoz a helyszínhez tértek vissza, ahol az első évadok izgalmát élték: az Éjjeli Őrség tagjaként a Fal védelmében, és olykor a mögötte húzódó, titokzatos vidékeken is kalandozva. A sorozat eseményei után a testület még mindig működik, bár a Fal már csak árnyéka régi önmagának, az azt körülvevő területek pedig üresnek és lehangolónak tűnnek; a Mások korábbi pusztítása nyomán az ottani táj szinte kihalt, a természet lassan visszafoglalja a teret.

Mi illene jobban a lepusztult, kopár téli tájhoz és a meghasonlott, egyre cserzettebb arcú főszereplőhöz, mint egy igazi Tarr Béla-mű? Képzeljük el, ahogy a sorozat fináléjában fekete-fehér, húszperces snittekben követhetjük a fehér farkas vándorlását a hófödte vidéken, miközben mögötte a komor gazdája lépked, megfáradt tekintettel. A túlélő vademberek könnyedén cserélhetők lennének a Tarr-filmek idioszinkratikus, részeges, sorsüldözött mellékszereplőivel. Minden lehetőség adott arra, hogy a Mester újra visszatérjen a vászonra!

A fantasztikus dumákat toló, dagi szakács srác, Forró Pite annyira üde színfolt volt a Trónok harca gyakran sötét és kegyetlen világában, hogy azóta közönségkedvenccé vált. Holott az utolsó évadokból már kikopott a karakter, a rajongók máig emlékeznek rá, és követelik, hogy saját spinoffot kapjon.

Talán sokkal inkább illene egy olyan tévésorozat, amely a mackó stílusában készült, vagy esetleg egy főzőshow, ahol a főszereplő a konyhában bontogatja a titkokat. Ki ne élvezné naponta Forró Pitét, ahol Westeros Benke Laci bácsijaként tálalja fel a finomságokat? De addig is, elég lenne, ha végre a széria legkevésbé megosztó karaktere is megkapná a maga filmjét, hogy a nézők még mélyebben megismerhessék őt!

Bronn a Trónok harca második évadában még azt sem tudta, mi az a kamat, a sorozat végén viszont az egész királyság pénzügyminiszterévé nevezték ki. Enyhén szólva is borzalmas ötlet volt a dörzsölt zsoldosra bízni az államkasszát, de higgyünk azért benne: lehet, hogy fel fogja találni magát a pénz világában.

Viszont ebben a szituációban kevés esély van rá, hogy hirtelen tisztességes bankárrá alakuljon. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Bronnt egy Jordan Belford-féle rafinált szélhámosként képzelhetjük el, aki a luxus életstílus jegyében, nők és drogfogyasztás közepette húzza le áldozatait. A sorozat megpróbáltatásai után pedig bőven megérdemelne egy kis hedonista kikapcsolódást a tapasztalt harcos, de azért érdemes lenne ügyelnie arra, hogy ne kerüljön összeütközésbe Tyrionnál a királyi udvar bonyolult intrikáiban.

A Trónok harcában különös és szívfacsaró látni, ahogy Tyrion Lannister karaktere a sorozat előrehaladtával fokozatosan egyre inkább az alkohol rabságába süllyed. Az egykoron okos és ravasz hős, aki a nézők szívéhez nőtt, most egyre inkább a hóbortos részeges szerepébe csúszik, ami nemcsak a személyiségét, hanem a politikai befolyását is veszélyezteti. Ez a változás egyfajta tragédiát hordoz magában, hiszen a népszerű karakter lassan elveszíti azt a csillogást és intelligenciát, ami miatt annyira kedvelték, és egyre inkább a lecsúszás felé tart, mintha a saját drámájának áldozatává válna.

Ez pedig tökéletes alap lehet egy karakterközpontú, csendes pszichológiai drámához, amely a sorozat vége után pár évtizeddel veszi fel a fonalat, és a vén Tyrion kudarcaira, bűntudatára, valamint függőségeire fókuszál. No persze közben belefér pár késelés és némi politikai intrika is, de ezúttal Tyrionnak sokkal nagyobb kihívás lenne, hogy eredményesen játssza a trónok harcát.