A Balaton hőmérsékletének emelkedése komoly hatással van a tó ökológiai egyensúlyára - ÖKO-DRIVE
Fedezze fel, mennyibe kerülhet az Ön napelemes rendszere a napelem-kalkulátorunk segítségével! Ne hagyja ki ezt az ingyenes lehetőséget, és kezdje el a kalkulálást most (x)!
A klímaváltozás következményei messze túlmutatnak a víz hőmérsékletének emelkedésén. Az évszakok ciklusain alapuló ökoszisztémák egyensúlya megbomolhat, ami új kihívások elé állítja a természetet. Emelkedik az oxigénhiányos periódusok és az algavirágzások előfordulásának kockázata, miközben a melegkedvelő, inváziós növényfajok is teret nyernek - figyelmeztet az alternativenergia.hu.
Az éghajlatváltozás hatásainak feltérképezése során elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjük a múlt eseményeit, hiszen ezek alapvetően befolyásolják jelenlegi helyzetünket és formálják a jövőnket. Ahhoz, hogy valóban rálássunk a Balaton ökoszisztémájának alakulására, szükség van arra, hogy tisztában legyünk a tó vízhőmérsékletének évtizedek alatt végbement változásaival. Ez a tudás kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük, milyen irányba tart a tó jövője.
A közvetlen mérési és műholdas adatok aggasztó képet mutatnak, és sajnos alátámasztják a terepi munkáink során tapasztaltakat. Míg a Balaton vizének hőmrséklete az elmúlt 150 évben, egészen az 1980-as évekig viszonylag stabil volt - az éves hőmérséklet változása kisebb nagyobb ingadozásokkal, de átlagban relatíve stabil maradt 120 éven át -, addig az elmúlt két-három évtizedben a melegedés üteme felgyorsult.
A 21. század folyamán a Balaton hőmérséklete évente átlagosan 0,07 °C-kal emelkedett, ami azt jelenti, hogy 2025-re a tó vize már 1,7 °C-kal melegebb, mint 2000-ben. Érdekes megfigyelni, hogy a hőmérséklet-emelkedés nem volt egységes sem időben, sem térben. A téli hónapokban a melegedés üteme kétszer-háromszor gyorsabb volt (évi 0,14 °C-0,21 °C), míg a nyári időszak során a víz hőmérséklete az átlagosnál lassabban (évi 0,03 °C) emelkedett. Különösen február tűnt a legdinamikusabban melegedő hónapnak, míg májusban az elmúlt 25 év során egyedüliként lehűlés figyelhető meg. Ez a melegedési tendencia nemcsak önmagában aggasztó, hanem azt is jelzi, hogy ha ez a folyamat folytatódik, az évszakok hőmérsékleti variabilitása csökkenni fog, ami a vízi élővilág szezonális ciklusait is felboríthatja. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek a tó ökoszisztémájára nézve.
Adatainkból az is szembetűnő, hogy a hőhullámok egyre inkább a Balaton új normájává válnak. A tudományos meghatározás szerint vízhőmérsékleti hőhullámnak azt az időszakot tekintjük, amikor a tó vízhőmérséklete legalább öt egymást követő napon meghaladja azt a hőmérsékleti szintet, amit a 19. század végi mérések alapján az adott napok legmelegebb 10%-ában tapasztaltak.
A Balaton környékén az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbá váltak a hőhullámok: a kilencvenes évektől kezdve évtizedenként átlagosan egy újabb hőhullám bukkant fel az addig megszokott évi kettő mellett. Ráadásul ezeknek az időszakoknak a hossza is jelentősen megnövekedett: évente átlagosan 2,7 nappal hosszabbodtak, és az utolsó években a hőhullámok összesített időtartama már meghaladta a 100 napot. A komfortérzetünket tovább rontja, hogy nemcsak gyakoribbak és hosszabbak ezek az időszakok, hanem sokkal melegebbek is. A Balaton vízhőmérséklete hőhullám idején már átlagosan 6 fokkal magasabb, mint amilyet a 19. század végén mértünk volna ugyanazon a napon. Ez a hőmérséklet-különbség a múlt század közepén még csupán 4 fok volt.
A Balaton, mint sekély vízfelület, rendkívül érzékeny édesvízi ökoszisztéma, mely évtizedek óta harcol az éghajlatváltozás egyre inkább szembetűnő következményeivel. Habár a legtöbben a nyári kikapcsolódás szimbólumaként tekintenek rá, ez a tó már régóta számos hatásnak van kitéve, amelyek nemcsak fizikai, hanem kémiai és biológiai aspektusait is érintik. Az éghajlatváltozás azonban gyökeresen átalakíthatja az évszázadok során kialakult finom egyensúlyt. Míg mi a parton élvezzük a napsütést vagy csónakázunk a vízen, a tó mélyén csendes, mégis drámai átalakulások zajlanak, amelyek komoly hatással bírnak a Balaton jövőjére.
A víz hőmérsékletének emelkedése a Balaton oxigénellátottságának drámai változásához vezethet. A sekély tavak, kis vízmennyiségük miatt, általában gyorsan keverednek, így jellemzően bőségesen rendelkeznek oxigénnel. Korábban is tapasztalható volt a rétegződés, de ez inkább ritka jelenségnek számított. Az éghajlatváltozás következtében azonban a rétegződési időszakok hossza és intenzitása megnövekszik, ami azt jelenti, hogy a Balatonban is gyakoribbá válhatnak az oxigénhiányos időszakok. A hőhullámok, amelyeket a magas hőmérséklet, erős napsugárzás és gyenge szél jellemez, még a viszonylag sekély tavakban is oxigénhiányt okozhatnak. Ezek a hiányos oxigénszintű állapotok jelentős hatással vannak a tavak tápanyagkörforgására, és szélsőséges esetekben akár nagyobb élőlények pusztulásához is vezethetnek.
Az éghajlatváltozás másik közvetlen és egyértelmű hatása a tó vízháztartásának felborulása. Ahogy a tó vize melegszik, úgy nő a párolgás mértéke is. Ez különösen nyáron lehet jelentős, amikor a csapadék mennyisége gyakran nem tudja pótolni a vízveszteséget. Ez azt jelenti, hogy még változatlan vízutánpótlás mellett is jelentősen csökkenhet a Balaton vízszintje.
Az éghajlatváltozás következtében tapasztalt hőmérséklet-emelkedés, a csökkenő vízszint és a fokozódó tápanyag-ellátottság együttes hatásai kedveznek a tavak algásodásának, más néven eutrofizálódásának. Számos kutatás már bizonyította, hogy a Balaton hőmérsékletének emelkedése elősegíti a vízben található üledékből kioldódó tápanyagok, például foszfátok koncentrációjának növekedését. Ez a tápanyagokban gazdag víz, a felmelegedéssel együtt, jelentős mértékben fokozhatja az eutrofizálódás kockázatát – emlékezzünk csak a 2019-es balatoni algásodásra, amely komoly problémákat okozott. Jelenleg az algásodás fokozódásának valószínűsége a legnagyobb, ami drámaian befolyásolhatja a Balaton turisztikai vonzerejét és a környezeti állapotát.
Adataink világosan rámutatnak arra, hogy az éghajlatváltozás jelentős hatásokat gyakorol a sekély parti zónára. Itt különösen szembetűnő lesz a vízszint csökkenésének következménye, amely elősegíti a nádasok terjedését az így felszabaduló területeken. Kutatásaink eredményei azt mutatják, hogy a Balaton vízszintje és a sekély parti zónában található nádasok között szoros, negatív összefüggés áll fenn: amikor a vízállás alacsonyabb, akkor a nádasok száma és terjedelme is megnövekszik, és ezek a területek fittebb növényeknek adnak otthont.
A víz felmelegedésének is lehetnek közvetlen hatásai: ami egyes fajok számára kedvező, másoknak komoly élőhelyvesztést jelenthet. A gyors melegedés ugyanis fokozott stresszt ró a vízinövényekre is. Minden fajnak megvan a maga hőoptimuma, vagyis az a hőmérséklet-tartomány, amelyben a legjobban növekszik, fejlődik és szaporodik.
A Balaton esetében ez a tartomány a legtöbb őshonos vízinövényfaj számára 22-26 °C körül mozog. Ahogy azonban a nyári vízhőmérsékletek egyre gyakrabban és tartósabban meghaladják ezt az optimumot (a 30-32 °C-os hőmérsékletek már nem ritkák a parti zónában), a növények közötti verseny is átalakul. Azok a fajok, amelyek jobban tűrik a magasabb hőmérsékletet, előnybe kerülnek. Ilyen például az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) vagy a nagy tüskéshínár (Najas marina), amelyek szúrós levelűek, és pl. a tócsagaz jól viseli az oxigénszegény vizeket is. Ez a változás nemcsak az limnológusoknak lesz feltűnő - a fürdőzők számára is egyre inkább "kézzel és lábbal fogható" élménnyé válhat, ugyanis egyre nagyobb területeken jelenhetnek meg ezek a kellemetlenebb hínárfajok, így a fürdés is "szúrós" kihívást jelenthet.
A fürdőzőkön kívül ez az átalakulás komoly hatással lehet az ökoszisztéma egészségére is. A faji sokszínűség csökkenése felboríthatja a természetes egyensúlyt, hiszen a növények eltűnése nem csupán önmagában aggasztó, hanem a vízi ökoszisztémák szempontjából is kritikus. A növények olyan specifikus élőhelyeket teremtenek, amelyek nélkülözhetetlenek számos élőlény számára; minden egyes növény olyan, mint egy lakótelep, ahol több ezer élőlény talál otthonra. Ezen élőhelyek eltűnése pedig lavinaszerű hatásokhoz vezethet, amely végső soron a teljes ökoszisztéma összeomlásához vezethet.
A Balaton vízének folyamatosan emelkedő hőmérséklete nem csupán az őshonos élővilág számára jelent kihívást, hanem megnyitja kapuit a melegkedvelő, idegen növényfajok előtt is. E folyamat egyik figyelemre méltó példája a közönséges csavarhínár (Vallisneria spiralis), amely 1998-ban bukkant fel a Balaton vizében, és azóta szépen lassan meghódította a nyugati medencéket. 2024-re már körülbelül 40 kilométernyi partszakaszon terjedt el, beleértve a teljes Keszthelyi-medencét, a Szigligeti-medence jelentősebb részeit, valamint a Szemesi-medence nyugati vidékeit is. Ez a mediterrán származású faj kedvező környezetet talált a tóban az enyhe telek, a hosszabb vegetációs időszak és a nyári vízhőmérséklet emelkedése révén – olyannyira, hogy bizonyos helyeken, különösen a kikötők környékén, tömeges állományokat képezett.
Ez a tendencia azonban nem áll meg a csavarhínárnál. A Hévízi-tó meleg vizű kifolyóját 95%-ban kitevő szubtrópusi és trópusi eredetű növényfajok közül bármelyik alkalmas lehet arra, hogy hasonló módon betelepüljön a Balatonba, ha a körülmények tovább kedveznek neki. Az ilyen idegenhonos fajok gyors terjedése alapjaiban változtathatja meg a tó ökoszisztémáját: kiszoríthatják az őshonos fajokat, módosíthatják a táplálékláncokat és megváltoztathatják az élőhelyek szerkezetét.
A bemutatott kutatási eredmények nem csupán tudományos adatok, hanem vészjelzések. A klímaváltozás globális kihívás, de hatásainak mérséklésében és az alkalmazkodásban helyi szinten is sokat tehetünk; a kidolgozható stratégiákhoz pedig ez a tudás felbecsülhetetlen értékű. Ha a Balaton vízének hőmérséklete továbbra is emelkedik, az egyre inkább mediterrán, sőt szubtrópusi mintázatokat követő ökológiai viszonyokat teremthet. Ebben az új világban a jövő vízinövényei között már nem feltétlenül a ma megszokott fajok lesznek többségben, hanem olyan közösségek alakulhatnak ki, amelyekhez sem az élővilág, sem az emberi használat nincs hozzászokva.
A Balaton növényvilága - és tágabb értelemben az egész ökoszisztéma - igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez, de a változások gyorsasága és összetettsége miatt egyre több kérdés merül fel: Mely fajok maradnak fenn? Hogyan változik a tó látványa és használhatósága? És legfőképpen: hogyan segíthetünk megőrizni tavunkat a következő századok számára?
Sokan hajlamosak vagyunk úgy vélekedni az éghajlatváltozásról, mintha az csupán a távoli jövőben bekövetkező esemény lenne. Azonban cikkünkből kiderül, hogy az utolsó 25 év során drámai átalakulások történtek, amelyekre gyakran nem is figyeltünk fel tudatosan.
A Balatonról szerzett tudásunk egyik legfontosabb forrása a tó havi rendszerességű állapotfelmérése, amelyért köszönet illeti a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KÖDUVIZIG) munkatársainak áldozatos munkáját. Azonban a havi néhány mérési pont nem elegendő egy közel 600 km2 kiterjedésű víztest hődinamikájának és területi változatosságának megbízható feltérképezéséhez. Ezért jobb térbeli és időbeli felbontású adatsorok keresése közben a távérzékelés felé fordultunk.
Szerencsére az optikai műholdak szenzorai a fényhullámhossz-tartomány infravörös részét is regisztrálják, amely adatokat megfelelő módszertannal hőképekké lehet alakítani. Elsősorban a nagy archívummal rendelkező műholdprogramok felvételeit, valamint interpolált országos meteorológiai adatokat használtunk fel az elmúlt időszak vízhőmérsékleteinek rekonstruálásához.
A műholdas távérzékelés, más néven remote sensing, napjainkra a tudományos kutatás elengedhetetlen eszközévé nőtte ki magát. Míg a hagyományos helyszíni mérések általában csak egy-egy adott pontot vagy kisebb területet céloznak meg, addig a műholdak legfőbb előnye abban rejlik, hogy egyszerre képesek hatalmas kiterjedésű területekről gyűjteni adatokat, ezáltal szinoptikus képet nyújtva. Ez a tulajdonság különösen értékes olyan nagyméretű és térben rendkívül változatos víztestek, mint például a Balaton esetében, ahol a vízminőség és az ökológiai állapot folyamatos nyomon követése kiemelkedően fontos.
A műholdas megfigyelések egyik kiemelkedő előnye a széleskörű időhorizont, amelyet lefednek. A jelentős nemzetközi műholdprogramok, mint például az amerikai Landsat és MODIS, valamint az európai Copernicus program Sentinel műholdcsaládja, évtizedekre visszanyúló, folyamatos adatáramlást kínálnak. Számos esetben 10-20 évnyi, sőt, akár még hosszabb időszakra is elérhetőek megbízhatóan és szabványosítva rögzített felvételek. Az első multispektrális műholdfelvétel óta, amely a Földünkről készült, már milliárdnyi műholdkép készült bolygónkról, amelyeket kutatók világszerte rendszeresen elemzenek és dolgoznak fel, hozzájárulva a tudományos ismereteink bővítéséhez.
Amikor a kutatók a megfelelő műholdas adatokat keresik egy konkrét vizsgálat lebonyolításához, számos lényeges szempontot kell figyelembe venniük. Az egyik legfontosabb a térbeli felbontás, amely a műholdképek részletességét határozza meg. Ez azt jelenti, hogy mekkora területet tud a műhold még különálló egységként azonosítani. Hasonlóan lényeges a spektrális felbontás, amely azt mutatja meg, hány különböző hullámhossz-tartományban képes a műhold felvételeket készíteni. Minél több és pontosabb színképcsatornát alkalmaz, annál gazdagabb információkat nyerhetünk például a vízminőségről vagy a növényzet egészségi állapotáról. Végül, de nem elhanyagolható, az időbeli felbontás, ami azt jelzi, hogy a műhold milyen gyakorisággal rögzíti ugyanazt a területet. Ez rendkívül fontos a dinamikusan változó jelenségek, mint például az algavirágzások vagy a növényzet fejlődésének nyomon követésében. E három tényező - a térbeli, a spektrális és az időbeli felbontás - alapos és átgondolt mérlegelése segíti a kutatókat abban, hogy a kutatási céljaikhoz legjobban illeszkedő műholdas adatforrásokat válasszák ki.
A műholdas távérzékelés valóban új dimenziókat nyit meg számunkra, lehetővé téve, hogy időben és térben is szélesebb perspektívából szemléljük a világot. E technológia segítségével a nagy kiterjedésű és hosszú távon változó természeti rendszerek, mint például a Balaton, átfogóbb képet nyújtanak magukról. Így nem csupán láthatjuk őket, hanem mélyebb megértésre is tehetünk szert, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonyabban védhessük és óvjuk ezeket a értékes ökoszisztémákat.
