A CNAPP-ok esetében talán a legnagyobb kihívás az, hogy melyik megoldást válasszuk.

A biztonsági megoldásszállítók érthetően egy közös irányba tartanak, hiszen mindannyian azonos kihívásokra keresnek válaszokat a fenyegetésekkel szemben. Javaslataik között gyakran csak apró eltérések figyelhetők meg, ami egyrészt megkönnyíti a döntést, hiszen sok opció közül lehet választani, másrészt viszont megnehezíti, hiszen a hasonlóságok miatt nehezen lehet kiemelni a legjobbat.

Manapság már elismerjük, hogy a felhőalapú technológiák nem csökkentették, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen fokozzák az IT-rendszerek összetettségét. Ez a megnövekedett komplexitás pedig újabb kiberbiztonsági kihívásokat hoz magával: a konfigurációs és felhasználói hibák egyaránt gyakoribbá válnak.

A vezető biztonsági megoldásszállítók többsége a védelem "platformizálásában" találta meg az ellenszert. Ennek egyik kulcsfontosságú eszköze a SASE (Secure Access Service Edge) architektúra, amely lehetővé teszi a technológiai konvergenciát, vagyis a közös szolgáltatások, egységes szabályzatok és folyamatos elérhetőség megvalósítását. Ezt a megoldást azáltal éri el, hogy a hálózati és biztonsági funkciókat egyetlen felhőalapú szolgáltatás keretein belül egyesíti. Ezáltal központosított védelmet biztosít a hagyományos, helyben telepített rendszerektől kezdve egészen a legújabb felhőalapú megoldásokig. Jelenleg a SASE architektúra és a CNAPP (Cloud-Native Application Protection Platform) integrációja nyújtja a legátfogóbb és legkonzisztens védelmet a hibrid munkakörnyezetekben, ahol az alkalmazások és munkaterhelések teljes életciklusuk során védelmet élveznek.

Ennek a védelmi ökoszisztémának fontos ígérete, hogy költségcsökkentés (a jelentős automatizációs potenciál, kisebb erőforrásigény, transzparencia, vakfoltok felszámolása stb.) mellett lehet növelni a biztonsági szintet, miáltal a CISO-k könnyebben is "el tudják adni" a felső vezetésnek.

De nem csupán ez tereli a CNAPP irányába a cégeket. A Gartner a 2025-ös Market Guide for Cloud-Native Application Protection Platforms című elemzésében három tényezőt emel ki.

1. A vállalatok szeretnék megszüntetni a gapet az IaaS, a PaaS és az alkalmazások életciklusa alatt jelentkező kockázatok láthatósága között. Ezt különálló, szigetszerű védelmekkel lehetetlen megoldani.

2. Azt remélik, hogy csökken a védelmi rendszerek bonyolultsága, és kevesebb lesz a biztonsági vakfolt, ha a védelmi arzenált egymást átfedő módon egyetlen, integrált platformon konszolidálják.

3. Úgy integrálhatják a biztonságot a DevOps munkafolyamatokba ("DevSecOps), hogy az ne csökkentse a szállítás sebességét, és már a kódolásnál kielégítse a biztonsági igényeket.

Ezeket a tényezőket figyelembe véve nem meglepő, hogy a Gartner elemzései alapján a vállalatok olyan CNAPP megoldásokat keresnek, amelyek átfogó védelmet nyújtanak, figyelembe véve a funkcionalitás és a beágyazhatóság mélységét. Az ideális megoldások zökkenőmentesen illeszkednek a DevOps folyamatokba, lehetővé téve a hatékony munkavégzést. A kutatócég előrejelzése szerint 2029-re a felhőalapú környezetekben a zero trust biztonsági elvét sikeresen megvalósító cégek 40%-a CNAPP technológiát fog alkalmazni.

Egy komplex védelmet nyújtó CNAPP (Cloud Native Application Protection Platform) ötvözi a CSPM (Cloud Security Posture Management), a CIEM (Cloud Infrastructure Entitlement Management) és a CWPP (Cloud Workload Protection Platform) funkcióit, ezenfelül pedig olyan eszközöket kínál, amelyek segítik a nyilvános felhőalkalmazások védelmét és az alkalmazások szállítását hibrid környezetekben. A CNAPP vonzereje nem csupán abban rejlik, hogy integrálja a végfelhasználók, eszközök, fejlesztői környezetek és adatok védelmét, hanem a platform jellegének köszönhetően rendkívül rugalmasan bővíthető új funkciókkal is, mint például generatív vagy ágensalapú mesterséges intelligencia alkalmazásokkal. Ez a kombináció segíti a cégeket abban, hogy hatékonyan alkalmazzák a legmodernebb védelmi megoldásokat, miközben a felhőalapú környezetek biztonságát is fokozzák.

Ám ez a szolgáltatásbőség egyben nehézséget okozhat a megfelelő eszköz kiválasztásában. Még az eladásban érdekelt cégek is arra figyelmeztetnek, hogy érdemes a feladathoz és a célhoz szabni az eszközt. "Amennyiben nem többfelhős (multicloud) környezetet üzemeltetünk, a felhőszolgáltató platformok által kínált natív biztonsági megoldások is elegendőek lehetnek egy bizonyos szintig..." - írja például egy céges blogbejegyzésében a Clico szakértője, Werner Obring.

Az a tendencia, hogy a kódbiztonsággal kapcsolatos funkciók egyre inkább a CNAPP alapszolgáltatásai közé tartoznak, már most is világosan látszik, és ez a DevSecOps folyamatok szívevé válik. Ez a változás nem csupán a fejlesztői élményt formálja át, hanem a szállítási sebességet is jelentősen befolyásolja. Ha pedig a kód biztonságának implementálását körültekintően végezzük, az simább fejlesztési folyamatokat, a kockázatok hatékonyabb azonosítását, valamint a téves riasztások számának csökkentését eredményezheti.

Ezeket a célokat kizárólag egy átfogó CNAPP-stratégia révén lehet megvalósítani, amely magában foglalja a felhőbiztonság, a konténerbiztonság, az alkalmazásbiztonság, a felhőarchitektúra, valamint a biztonsági műveletek integrált kezelését.

Közös felkészülés, osztozott felelősség.

A Gartner által készített táblázat remek kiindulási alapot nyújt az első lépésekhez: a fejlesztési és biztonsági csapatoknak közösen kell azonosítaniuk és priorizálniuk azokat a funkciókat, amelyek az alapvető szolgáltatásokon kívül is szükségesek lehetnek. A CNAPP által előírt DevSecOps modell keretein belül a felhőbiztonság felelőssége megoszlik, de a fejlesztő az, aki a felmerült kockázatokat orvosolja. Az elérhető megoldások körét leginkább a táblázat "opcionális" kategóriájába sorolt funkciói határozzák meg. Az egyes megoldások közötti eltérések itt a legszembetűnőbbek, hiszen minden gyártó saját filozófiája szerint dolgozik, ami azt jelenti, hogy különböző extra funkciók fejlesztésére helyeznek hangsúlyt (tehát más-más területeken erősödnek meg).

Fel kell mérni a meglévő biztonsági DevSecOps eszközportfóliót, és össze kell vetni az egyes csapatok igényeivel. Ebből előáll egy olyan mátrix, amely megmutatja a meglévő eszközök és igények átfedéseit, valamint feltárja a vakfoltokat. Ez a mátrix lehet az alapja az eszközkonszolidációnak is.

A lehetséges opciók közül csak egy alapos próbafázis után érdemes dönteni. A CNAPP jelentős hatással van az alkalmazásokra és a fejlesztők munkafolyamataira is. Ezért elengedhetetlen, hogy a napi használat során szerzett tapasztalatok alapján mérjük fel, vajon a kiválasztott megoldás funkcionalitása és a felhasználói élmény megfelel-e az elvárásoknak. A pilot során a felhőalapú alkalmazások fejlesztésére kell fókuszálni, nem pedig a migrációra, mivel ezen a területen különösen fontos a fejlesztési sebesség és a kockázatok hatékony azonosítása.

Szakértői vélemények alapján, bár a CNAPP-funkcionalitás teljes körű integrálása a DevSecOps folyamatokba nem minden esetben lehetséges, a CSPM (Cloud Security Posture Management) és CIEM (Cloud Infrastructure Entitlement Management) alkalmazása mindenképpen ajánlott. Ennek oka, hogy a felhőalapú alkalmazások kockázatainak jelentős része a nem megfelelő konfigurációkban és a felesleges engedélyekben rejlik.

A platformmegoldások fogják formálni a jövőt.

A legfrissebb felmérések tanúsága szerint a vállalatok egyre inkább a CNAPP technológiájára támaszkodnak a biztonságuk konszolidálása érdekében. A kódbiztonság integrálása ezen platformokba újabb jelentős impulzust adhat a piacnak, hiszen a felhőalapú környezetekben is teljes mértékben támogatja a DevSecOps filozófiát, amely a gyors és biztonságos alkalmazásfejlesztés és üzemeltetés alapköve.

Bár a jelenlegi CNAPP-piac nagyságát illetően a piackutatók mérései nagy eltérést mutatnak, a jövőbeni növekedés mértékében nagy az egyetértés. Szinte minden kutatócég 25-30 százalékos átlagos éves növekedést vár az évtized végéig.