A Csíki-medence középkori története egyedülálló és izgalmas téma, amelyről Botár István régésszel folytatott beszélgetésünk során mélyebb betekintést nyerhetünk. A régészet révén felfedezett nyomok és leletek tükrözik a középkor gazdag kulturális örökségé
A Havasok varázslatos világában, közel hétszáz oldalon keresztül bontakozik ki a Csík című kötet, melynek szerzője, Botár István, a csíkszeredai régészet elkötelezett kutatója. A könyv a Csíki-medence középkori településtörténetének és régészeti emlékeinek részletes bemutatására vállalkozik. Noha a 2019-ben megjelent mű széleskörű megismertetését a koronavírus-járvány által hozott korlátozások megakadályozták, jelentősége és relevanciája a mai napig megkérdőjelezhetetlen. E kiadvány révén a korábban ismeretlen Csík régiója felkerült a magyar és román középkorkutatás térképére, új perspektívákat nyújtva a tudósok számára. A kötet keletkezésének hátterét, felépítését és tartalmát egy interjú segítségével tárjuk fel, amelyet a szerzővel készítettünk, és amely a Maszol olvasói számára is izgalmas betekintést nyújt.
Húsz évnyi elmélyült kutatás és fáradhatatlan munka eredményeként látott napvilágot a Havasok ölelésében fellelhető Csík című kötet, amely a Csíki-medence középkori településtörténetével és régészeti örökségével foglalkozik. A közel 700 oldalas kiadvány szerzője, Botár István, már diákévei alatt, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, tudatosan készült a könyv megalkotására - osztotta meg velünk a Csíki Székely Múzeum munkatársa a beszélgetés kezdetén.
"Az egyetemen derült ki számomra, hogy milyen kevés régészeti, történeti forrás van a Csíki-medence középkorából. Az volt az elképzelésem, hogy ez az én hivatásom, életfeladatom, hogy ezt megírjam, teljesen tudatosan erre készültem az egyetem alatt is, és azt követően a múzeumban is. Jártam a templomokat, az erdőket, a szántókat, az ásatásokat. Tudtam, hogy ebből egyszer majd könyvnek kell születnie, teljesen tudatos építkezés volt" - osztotta meg a szakember.
Budapestről való hazatérése után Botár István alaposan átvizsgálta a Csíki Székely Múzeum teljes régészeti gyűjteményét, és feldolgozta a középkori anyag minden egyes részletét. Mindezt nem kis részben a doktori ösztöndíjának köszönheti. Csíkszeredában is folytatta a tudatos kutatómunkát: bejárta a középkori templomokat, felmérte a régió összes középkori várát, és számos terepbejárást végzett. Emellett átnézte az összes elérhető írott forrást, valamint régi térképeket tanulmányozott. A 2019-re összeállt és megjelent kötet Botár doktori disszertációjának bővített és kiegészített változata lett. A beszélgetésünk során kiderült, hogy ilyen átfogó régészeti monográfiával csak Csík büszkélkedhet, hiszen sem Marosszék, sem Háromszék, sem Udvarhelyszék nem rendelkezik hasonlóval. Ilyen terjedelmű munkát még soha nem készítettek a csíki múzeumban, és bátran állíthatjuk, hogy – bár a művek jellegükben eltérnek – Orbán Balázs és Endes Miklós munkásságához mérhető.
"Az volt a vágyam, hogy egy olyan könyv születhessen, amelyet könnyen lehet fogyasztani. Ez a mű tudományos alapossággal és szándékkal készült, de igyekeztem elkerülni a száraz, túlságosan tudományos nyelvezetet. A megjelenés után a kötet sorsa meglehetősen szokatlan fordulatot vett: egy szerdai napon kaptam meg a kiadótól az első 400 példányt (a könyv összesen 1500 példányban látott napvilágot, ami tudományos kiadványok esetében kiemelkedő számnak számít), majd pénteken szinte az egész világot lezárták" - emlékezett vissza a régész.
Botár István szavaival élve: "Ez a kötet valóban sokszínű, hiszen teret ad a helyneveknek, régészeti felfedezéseknek, történelmi eseményeknek, valamint a környezet, templomok, várak, teraszok, utak és udvarházak világának. Az irodalmi jegyzék végigböngészése során egyértelművé válik, hogy több száz tételt gyűjtöttem össze, mindezt a legjobb tudásom alapján. Természetesen nem mentes a hibáktól és hiányosságoktól, de egy ilyen volumenű munka sosem lehet teljesen kész. Mindezek ellenére büszke vagyok arra, amit létrehoztam."
A könyv szerkezetéről a szerző érdekes meglátásokat oszt meg: a szakmai szegmensek mellett a bevezető és az utószó egyfajta személyes vallomásként szolgál, ahol kifejti saját szakmai hitvallását. Ezen kívül a kutatásai mögötti történeteket is összegyűjti, így a mű nemcsak tudományos, hanem érzelmi dimenzióval is gazdagodik.
Ahogyan rámutattak, a Csíki-medence írott történetének említése meglehetősen késlekedve történt. Ebben a kontextusban a régészeti leletek jelentik a legértékesebb információforrást, ám sajnos ezen a területen "extra leletek" nem állnak rendelkezésre. A kerámia-emlékek elemzése kiemelkedő jelentőséggel bír, és az úttörő szénizotópos kormeghatározási technika alkalmazása új dimenziót nyitott a kutatásban.
"Én voltam az első, aki ezt a megközelítést alkalmazta középkori régészeti anyagoknál. Emlékszem, hogy akkoriban sokan kinevettek, mert azt mondták, hogy ilyet nem szokás csinálni középkori leletek esetében, csak az őskoriakkal. Ez a módszer teljesen független és objektív; nem befolyásolja a régész személyes véleménye vagy szándékai. Csak tiszta természettudományos adatokra alapoz, és ezeket kell figyelembe venni." - mesélte Botár István.
Hozzáfűzte, hogy az Árpád-kori településtörténet és az egyház kialakulása kapcsán nagyon jó, független adatokat kapott a módszer használatával. Érdemes megemlíteni a talajradaros, geomágneses vizsgálatokat is, ami úgy biztosított adatokat, hogy nem rombolta a vizsgált területet. Mindezek mellett - a drónkorszakot megelőzően - légi felvételeket is alkalmazott, tette hozzá a szerző.
"Nagyon szeretem a régi térképeket, nagyon sok régi helynév, környezettörténeti adat van erdőkre, folyókra, nádasokra vonatkozóan. Az összefoglalásban, a környezettörténeti fejezetben nagyon jól tudtam ezeket használni. Emellett megjelenik az embertan, például temetőelemzéseknél ezek voltak a kutatás forrásai és módszerei" - osztotta meg Botár István. A kötetben helyet kapott a középkort megelőző népvándorláskori településtörténet összefoglalója is, ahol szó esik a gótokról, szlávokról, avarokról, besenyőkről, honfoglalókról - tette hozzá.
A szerző kiemeli, hogy a könyv kontextusában lényeges megjegyezni: a Csíki-medence, amely a Magyar Királyság peremén helyezkedik el, a nagyvárosoktól távol eső perifériás területnek számít(ott). Botár István úgy véli, hogy a csíki adatok és az azokból levont következtetések különösen relevánsak Erdély és a teljes Magyar Királyság szempontjából is.
"Érdekes a faluhálózat kialakulása és fejlődése. A székely tízesek kérdését teljesen másként látom, mint ahogy a történészek, néprajzosok egy jó része és földrajzosok mondták. Én úgy látom, hogy nálunk szeges települések voltak ugyanúgy, mint a Kárpát-medencében többfelé. A tízes név és struktúra egy katonai, társadalmi vagy gazdasági beosztás, ez később foglalta el a szegeknek a terminológiát vagy helyét, de alapvetően ugyanolyan szeges, szórt repülések voltak, mint bárhol máshol. Ez például a néprajz , a néprajzi településtörténet szempontjából is fontos. Eléggé másként látom a székely beköltözés kérdését is, mint a szakirodalom nagy része. Ez viszonylag nehéz dolog, mert a székely betelepülés kérdése "szent tehén"" - mondta el Botár István.
"A székelyek kapcsán van egy több évtizede mondott, kitaposott út, amit mindenki használ. Én is sokáig használtam, mert kényelmes, de most teljesen másként látom a székely beköltözés időrendjét, szakaszait, mint azt korábban mondták. Megint csak azt gondolom, hogy ez nem egy csíki érdekesség, vagy ez nem az én személyes ügyem, hanem Székelyföld és az egész székelység korai történetére nézve fontos lehet" - fűzte hozzá.
A székelyföldi középkori templomok kapcsán Botár István kiemelte: érdemes tudatosítani, hogy "milyen gazdagok vagyunk". A templomok jelentős része őriz középkori elemet, tehát nem építették át teljesen.
Botár István szavaival élve, a középkori településhálózat mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a részletes falakutatás, dendrokronológia, és más kutatási módszerek alkalmazása. A templomok kiemelkedő szerepet játszanak ebben a hálózatban, hiszen a középkor során minden település életének középpontjában álltak. A templomok nélkülözhetetlenek voltak a települések számára, kivéve a legkorábbi Árpád-kori időszakot, amikor még nem minden település rendelkezett plébániatemplommal. A templomok nem csupán vallási központok voltak, hanem a középkori településhálózat jelzőfényei is. Az egyház és a politika szoros összefonódása megkerülhetetlen; egy ispán, vármegye, vagy határvármegye létezése mindig együtt járt egyházi jelenléttel, és fordítva, az egyház sem alakult ki olyan helyeken, ahol barbárok laktak. Az egyház megszerveződése szorosan összefonódott a világi hatalommal, különösen a 11-13. században, hiszen ha templomok álltak egy településen, az jelezte, hogy ott valamilyen királyi vagy világi struktúra is létezett. Hogy ezek éppen székek, vármegyék vagy más szervezetek voltak, az már egy másik kérdéskört érint.
A kötet gazdag tartalma között szerepelnek udvarházak, kúriák, nemesi rezidenciák, középkori várak és utak, emellett külön fejezet foglalkozik a helynevekkel is. "A helynevek olyan értékes forrást képviselnek, amelyet a korábbi történetírás méltatlanul figyelmen kívül hagyott. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a csíki helynevek csupán a 15-16. században bukkannak fel a forrásokban. Ez azonban egy erős ellentmondást hordoz magában: ha emberek éltek itt – amit a régészeti bizonyítékok is alátámasztanak –, akkor településeiknek is kellett, hogy legyenek helyneveik. Ezek a nevek pedig valószínűleg nem különböztek jelentősen a 12-14. századi formáktól. Fordítva is igaz ez: ha egy helynév korai jellegű, akkor annak megléte esetén, még ha régészeti bizonyíték hiányában is, feltételezhetem, hogy az valóban korai, hiszen sok esetben ez már bizonyított" - mutatott rá a régész.
"A környezeti viszonyokról szóló részből kiderül, hogy az erdőtakaró sokkal lennebb volt a Csíki-medencében, ami kézenfekvő dolog, de most helynevek és források, pollenadatok és régészeti adatok, illetve a térképek alapján ezt bizonyítom is, tehát nem csak elvi rekonstrukció. Az erdő környezete sokkal, de sokkal színesebb volt, mint amit most látunk. Kiterjedt bükköseink és tölgyeseink voltak. (...) Sokkal színesebb volt az erdőtakaró, és az erdőtakaró alapján valószínűleg a klímánk, a csapadékunk és a hőmérsékletünk is más volt. Valószínűleg jobb-enyhébb, mint ami a "fagyos" 17-19. században volt, talán hasonló mint ami most van például. Most éppen újra melegszünk megint, de az Árpád-korban sokkal jobb lehetett, mint mondjuk a XVIII. századtól a XX. század közepéig, amikor kifejezetten hideg időszak volt" - mondta Botár István.
A történeti összefoglalóban a szerző időrendi sorrendben bemutatja, hogyan formálódott Székelyföld története a székelyek érkezése előtt, valamint a székelyek életének alakulását a Csíkba vagy Székelyföldre való letelepedésük előtt.
"A kötet első fele tematikus tanulmányokat tartalmaz (egyház, falu, várak stb.), a második fele minden egyes csíki településre lebontott adattár. Az volt a célom, hogy bemutassam azokat a régészeti forrásokat és az összes adatot, amiből a következtetéseket levontam. Akit a száraz adatok nem érdekelnek, az elolvassa az első 250 oldalt, aki pedig a részleteibe bele akar menni, az minden egyes településen minden rá vonatkozó középkori forrást, régészeti adatot, műemléki adatot, falkutatást, falképet megtalál (...) Nyilván ez nem egy lezárt dolog, az én tudásom sem teljes, sőt biztos, hogy lehetnek és vannak benne tévedések. Azt gondolom, hogy 90 százalékban helytálló. Ezek gyakorlatilag önálló falumonográfiák, és amit fontosnak tartottam, hogy megmutassam azokat a forrásokat, amikből a következtetést levonom. Tévedhetek, elfogult lehetek, hiányos lehet a tudásom, de itt a nyersanyag, itt van a forrásbázis, ebből bárki új következtetéseket vonhat le, hogyha ez célja" - foglalta össze a régész.
Botár Istvánt arra is megkértük, hogy meséljen kutatásainak történetéről, a mögöttük álló körülményekről, valamint a húszéves székelyföldi tevékenységének legfontosabb állomásairól. Kiemelte, hogy a Csíki Székely Múzeum, mint kisvárosi intézmény, nem rendelkezik olyan erőforrásokkal, amelyek lehetővé tennék számára az önálló kutatások folytatását.
"Önállóságra voltam kényszerítve, alapvető eszközöket, forrásokat kellett szereznem, lobbiznom, pályáznom kellett, udvarolni polgármestereknek, politikusoknak, vállalkozóknak, befektetőknek. Ahol társtudományokat vagy társmódszereket használtam, akkor azzal a tudással bíró embereknek a jóindulatát kellett megvásárolnom így vagy úgy. Egyéni vállalás volt, és azt kell mondanom, hogy a nulláról indultam. (...) Mielőtt én 2001-ben hazaköltöztem, egyetlen középkori templomnak sem volt ásatással megkutatott, közölt alaprajza, ásatás sem volt egyetlen templomban sem. A középkori településrészletről közölt adat egyetlen egy volt, amit 1954-ben ástak. Sem templomot, sem települést nem kutattak, dendrofil dendrokronológiai kutatások szóba sem jönnek, semmi egyéb módszer. Leletanyag volt bent a múzeumban terepbejárásokból, amit az '50-es, '60-as, '80-as években gyűjtöttek (...). Az a szépséghibája, hogy a leletanyag mellé nem volt dokumentáció. Ásatási alaprajzok nélkül, a nulláról indultam, így kezdődött a terepbejárásunk" - elevenítette fel a régész.
Botár István tavaszi és őszi időszakokban kerékpáron rótta a szántóföldeket, különösen a pityókaszedést követően. Ekkor gyűjtögette a régi cserepeket, és fáradhatatlanul kutatta a lelőhelyek nyomait. A templomok esetében szintén tapasztalható volt a régészeti kutatások hiánya; az örökségvédelmi törvényt még nem alkalmazták széleskörűen. A kezdeti időszakban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma határon túli támogatásra is pályázatokat írt ki, amely lehetőséget biztosított olyan ásatások lebonyolítására, mint a szenttamási vagy a csíksomlyói. A 2000-es évek közepére a hazai műemléki rendszer is elkezdett fejlődni, új lehetőségeket teremtve a régészeti kutatások számára.
"Egyre inkább kezdtek hívni minket a feltárásokhoz, de ez is úgy ment, hogy a múzeum nem adott semmit, meg kellett oldanunk. Egyetemi hallgatókkal pénzt szereztünk így vagy úgy, ahogy lehetett. Ami ebben a könyvben van, az 90 százalékában saját kezem munkája. Ahogy mondtam, a múzeum nem tudott támogatni, de autonómiát adott, ez bizonyos szempontból szerencse is, mert hosszú ideig legalább nem akadályozott. Érdemes még megemlíteni a Hargita Megye Tanácsa által indított régészeti programot, amelynek segítségével minden évben volt egy kicsi pénzmagunk, amit önállóan költhettünk, amire akartuk" - mondta a régész.
Botár István, a kutató, számos izgalmas és különleges élményt élt át a munkája során, amelyeket örömmel osztott meg velünk. "Amikor az első időszakban a terepen dolgoztam, gyakran előfordult, hogy a cserepek gyűjtése közben traktorral jöttek rám, és megkérdezték, mit csinálok ott. Ez a helyi közeg szokásos reakciója. Székelyföldön, sőt, másutt is, amikor elmeséltem a helyi papnak, hogy felfedeztem egy román kori templomot, gyakran hallottam tőle: 'Nem, kicsi barátom, itt ilyesmi sosem volt.'" Azonban nem minden pillanat volt ennyire szórakoztató. Botár István emlékezetes tudományos felfedezései közé tartozik az első Árpád-kori félköríves szentély, amelyet Csíkszenttamáson találtak meg. "Tudtuk, hogy ott van, régészként sosem volt kérdés, de ezt tudományosan be kellett bizonyítani." Emellett megemlítette a kotormányi ereklyetartó kereszt felfedezését is, amely bizonyítja, hogy Székelyföld nem volt elzárt régió. "Egy ilyen tárgy beszerzéséhez igény, pénz és kapcsolati tőke is szükséges volt." A Csíkszentmiklóson előkerült gombosfejű hajtű felfedezése szintén figyelemre méltó volt. "Ez a kis tárgy kulcsszerepet játszott egy hosszú tudományos vita lezárásában, amely a Magyar Királyság korai kiterjedéséről szólt a Csíki-medencében." Botár István hozzátette, hogy a hajtű kormeghatározása egyértelművé tette, hogy a templom mellett feltárt sír azt mutatja, hogy Csíkszentmiklóson már a XII. század közepén keresztény egyház működött.
Botár István hangsúlyozta, hogy a magyar egyház és a katolikus egyház szorosan összekapcsolódik a Magyar Királyság létrejöttével. Szerinte nem csupán arról van szó, hogy egyesek a múltban elmenekültek az ispánok vagy az adók elől, és hogy pusztán medvehúst fogyasztva várják a jövőt. 200 év múlva a Magyar Királyság felemelkedésével szembesülnek, amikor is elvárják tőlük, hogy alkalmazkodjanak. Ezen események előtt vagyunk kétszáz évvel, és Botár István úgy véli, hogy a Magyar Királyság szervezeti felépítése, terjedelme, határai és története szempontjából ez a kontextus rendkívül jelentőséggel bír.
A kutató a kötet megjelenése óta is gyűjti az adatokat, foglalkozik a bemutatott kötetben tárgyalt témakörökkel, bizonyos kérdéseket részletesebben kidolgozott. "A középkort idézőjelben kipipáltam, és most a népvándorlással foglalkozom, gótokkal, vasművességgel, vasolvasztással, korai szlávokkal. Néhány nagy újdonság van a könyvhöz képest. Az egyik az, hogy azóta sikerült bebizonyítanom, amit akkor még csak sejtettem: volt vasolvasztás az Árpád-korban, a Csíki-medencében is. Ez azért nagyon fontos, mert a vasolvasztás az Árpád-korban királyi monopólium volt, ami megint csak arra utal, hogy ez a térség bármennyire periférikus, de integrálódott a Magyar Királyságba. Időközben több, korábban ismeretlen középkori tetőszerkezetet is azonosítottunk és kelteztünk dendrokronológiai módszerrel Tóth Boglárkának köszönhetően.
Amit másként gondolok a könyvben leírtakhoz képest, az az utak és a várak kérdése, mert ez szerintem szorosan összefügg. 2019-ben ezt nem tudtam, később jöttem rá "véletlenül" a csíkrákosi Pogány-várban. Ma már úgy látom, hogy a Csíki-medencében, de nyilván ez a Magyar Királyságra vonatkozóan általánosan is igaz, sokkal sűrűbb volt az utak hálózata. Ez a régió nemcsak egy-két-három úton kapcsolódott nyugat és kelet felé, mint most, hanem számtalan kicsi erecske futott át a hegyeken minden irányba, és ezeknek a váraknak az egyik fontos szerepe pont ezekkel az utakkal van összefüggésben. Ezt annak idején nem láttam" - mondta Botár István. Megjegyezte: az egész Csíki-medence szempontjából az utak, a közlekedés, a határmentiség szerepe sokkal fontosabb, mint ahogy korábban gondolta.
