A határok védelme nem csupán fizikai korlátokat jelent, hanem egy olyan szimbolikus és gyakorlati szükségletet, amely megőrzi nemzeti identitásunkat és biztonságunkat. A határok fenntartása emlékeztet minket arra, hogy minden ország saját értékeit és kult

A határok védelme: emlékeztető arra, miért elengedhetetlen a biztonságunk megóvása Gav Duncan 2025. január 18-án fogalmazta meg gondolatait a határok védelméről, hangsúlyozva, hogy a nemzetek közötti határok fenntartása nem csupán jogi, hanem alapvető biztonsági kérdés is. Az államok területi integritásának megóvása kulcsfontosságú a stabilitás és a közrend fenntartásában. A határok nem csupán fizikai vonalak; a kultúrák, identitások és értékek védelmét is szolgálják. Az utóbbi évek tapasztalatai világosan mutatják, hogy a határok gyengítése számos problémát generálhat, beleértve a migrációs válságokat, a bűnözés fokozódását és a terrorizmus terjedését. A határok védelme tehát nemcsak a jelen, hanem a jövő generációi számára is alapvető fontosságú. A társadalmaknak tudatosan kell dolgozniuk azon, hogy megőrizzék határaik integritását, miközben a nemzetközi együttműködés lehetőségeit is kiaknázva közelítik meg a globális kihívásokat. Emlékeznünk kell arra, hogy a határok nem csupán akadályok, hanem a nemzetek védelmének első vonala is, amely biztosítja, hogy identitásunk és kultúránk megőrződjön a jövő számára.

Az alázat nélkül született és arroganciára nevelt Angela Merkel 2015-ben az illegális migránsok korábban példátlan, tömeges beáramlása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy kizárólagos, szuverén joga van dönteni Európa sorsáról. Végülis ő Németország kancellárja, és ezt nem is kell tovább magyarázni.

Azóta Európát - mely így a migránsok egyik kedvence úti céljává vált - elárasztották a gazdasági "menekültek" a világ minden tájáról. A Soros György talpnyalói által irányított liberális aktivisták pedig nagy lelkesedéssel üdvözölték őket. Így rövid időn belül Európa megtelt dokumentumok nélküli bevándorlókkal, akiket mesterien kiképeztek - Soros és társai - arra, hogy miként lehet a kontinenst totálisan hülyére venni.

(Az MTI/EPA/Bernd von Jutrczenka által készített felvétel)

Magyarország, azt követően, hogy (viszonylag nem régen) újra felfedezhette a "nemzet" fogalmát, másként látta a dolgokat és azonnal elutasította a papírokkal nem rendelkező gazdasági migránsok hadainak ellenőrizetlen beáramlását.

Magyarország teljes szuverenitásával élve határozottan kinyilvánította, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, és hogy a jogszegésnek következményei vannak. Ennek eredményeként az országot folyamatos zaklatás és üldöztetés éri; a liberális erők minden lehetséges eszközzel próbálnak bennünket megbüntetni. Jelenleg, amikor Európában más országok is kezdik észlelni, hogy a kibocsátó országokból nem érkeznek tömegesen agysebészek és repülőmérnökök – hiszen a fejlődő országokban sincs túlkínálat ezen szakemberekből –, Magyarország továbbra is céltáblaként funkcionál és büntetést szenved el. Ez mind azért történik, mert mi előre láttuk a kihívásokat, és úgy döntöttünk, hogy megvédjük magunkat a jövő sötét perspektíváitól. Személyes véleményem szerint elengedhetetlen hangsúlyozni, hogy milyen komoly veszélyt rejt magában egy olyan liberális mentalitás, amely hajlandó feladni egy ország határainak védelmét.

Nagy-Britannia kiváló példája annak a veszélynek, amely a demokratikus döntéshozatalt fenyegeti. Az Egyesült Királyság 2020. január végén lépett ki az Európai Unióból, miután a 2016-os népszavazás során a választók a távozás mellett döntöttek. A döntés mögött álló fő indok a migrációval kapcsolatos feszültség volt, amely a kormányok által rosszul kezelt bevándorlási helyzetből eredett. A választók régóta úgy érezték, hogy hangjukat figyelmen kívül hagyják, hiszen az elmúlt hat évtized során a politikai vezetők folyamatosan hivatkoztak az uniós szabályozásokra, amelyek gúzsba kötötték őket. A népszavazásra készülve sok brit abban a hitben voksolt, hogy az unióból való kilépés lehetőséget ad arra, hogy a brit parlament visszanyerje a határok feletti ellenőrzést, és végre érvényesíteni tudja a választóik akaratát.

Sajnálatos módon a Brexit nem érte el ezt a kívánatos célt. Mivel Nagy-Britannia továbbra is részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének, az uniós ügyvédek és az uniós jog felülírják a nemzeti aggályokat. Ami a nagy-britanniai bűnözési helyzetet illeti, az ország tele van albán gengszterekkel. A brit rendőrség szerint a teljes brit kokainpiac immár kizárólagosan az albánok ellenőrzése alatt áll. Az albánok más bűncselekmények elkövetésében is aktívak, különös tekintettel az embercsempészetre.

Az egyik albán embercsempész, Adriatik Hysenlika, jelenleg egy brit börtönben tölti napjait. A brit adófizetők felelősek azért, hogy ellátják őt alapvető szükségleteivel, beleértve az étkezést és a napi gondoskodást is. Hysenlika története nem egyedi, és jól tükrözi, hogy az ország kormányának hatékony határellenőrzése és a külföldi bűnözők elleni fellépése jelentős hiányosságokkal küzd.

Hysenlikát Belgiumban ítélték el 60 bevándorlással kapcsolatos bűncselekmény miatt, de bebörtönzése előtt elhagyta Belgiumot és Nagy-Britanniát vette célba. Megérkezve Nagy-Britanniába Hysenlika menedékkérelmet nyújtott be arra hivatkozva, hogy hazájában, Albániában üldözésnek lenne kitéve. Hysenlika tartózkodási engedélyt kapott Nagy-Britanniában.

Amikor a belgák végre megtalálták Hysenlikát, hivatalos úton kérték letartóztatását és kiadatását Belgiumnak börtönbüntetése letöltése érdekében. A brit rendőrség le is tartóztatta Hysenlikát és kitoloncolásáig börtönben helyezték el. Ezen a ponton azonban a józan észt törölték az egyenletből: Hysenlika ügyvédei fellebbeztek kiadatása ellen.

Hysenlika fellebbezésének alapja két fő tényezőre épül. Először is, azzal érvel, hogy a belga börtönök túlzsúfoltsága súlyosan sérti emberi jogait. A börtönök zsúfoltsága ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének előírásaival. De ha ez nem lenne elég a fellebbezés sikeréhez, Hysenlikának van egy másik erős érve is. Az brit hatóságok ugyanis elfogadták azt a még nem megerősített állítását, miszerint Albániában üldöztetésnek lenne kitéve, vélhetően a helyi rendőrség részéről. Ennek következtében lehetőséget kaptott, hogy letelepedjen az Egyesült Királyságban, ahol családot alapított. Hysenlika jogi képviselői hangsúlyozzák, hogy ha Nagy-Britannia most mégis kiutasítaná őt, akkor nem lenne lehetősége kapcsolatban maradni kétéves kisfiával, ami komolyan sértené a családi élethez való jogát.

Nagy-Britannia ezzel egy igencsak nehéz helyzetbe került. A brit adófizetők most olyan körülmények között találják magukat, hogy nem csupán egy bűnöző szállásának és ellátásának költségeit kell fedezniük, hanem azokat az ügyvédi díjakat is, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a bűnöző kiadatását. Már egy cseppnyi józan ész is elegendő lenne ahhoz, hogy ráébredjünk: mindez csupán jogi trükközés. Olyan emberek manipulálják a jogi kereteket, akik képesek megfizetni a kétes hírnevű ügyvédek szolgáltatásait, és ezzel a helyzetet még inkább megnehezítik.

Magyarországnak e téren is van tapasztalata. 2020-ban a kormány olyan ügyvédi csoporttal nézett szembe, akik az uniós emberi jogi normákra hivatkozva próbálták kihasználni a magyar börtönök állítólagos túlzsúfoltságát. Ezek az ügyvédek, akiknek cselekedetei nyilvánvalóan ellentétesek voltak az ország nemzeti érdekeivel, milliós bevételekre tettek szert, miközben az uniót Magyarország büntetésére ösztönözték.

Mindazonáltal létezik egy lényeges eltérés közöttünk és a Nyugat között. Míg a Nyugat ezt megteszi, mi nem engedtük át határaink védelmét másoknak. A magyar nép tudatában van annak, hogy a határok ellenőrzéséről való lemondás nem csupán egy döntés, hanem a függetlenség elvesztésével egyenlő, és a vazallusi sorsra való ítélést jelenti.

Amikor egy nemzet feladja a határainak védelmét, olyan, mintha a függetlenségét is eldobná. Egy ország, amely nem őrzi meg határait, nem tekinthető valódi szuverén államnak. Ezt a tényt mindenkinek észben kellene tartania, ám úgy tűnik, hogy számos nyugati államban, ahol a határok ellenőrzése háttérbe szorult, ez a felismerés még mindig hiányzik.

2015 óta Magyarország folyamatosan harcol a tömeges, illegális migrációval szemben. És ezen túlmenően folyamatosan harcolunk egy olyan szervezet szüntelen támadásaival szemben is, melyhez jómagunk is tartozunk és melynek az lenne a dolga, hogy segítsen, nem pedig az, hogy akadályozzon bennünket erőfeszítéseinkben.

Minden magyarnak tudnia kell, hogy a megadás nem lehet opciónk. Folyamatosan küzdenünk kell a céljaink eléréséért. Európa többi része fokozatosan ráébred arra, mekkora tévedést követtek el, amikor feladták a határaik feletti ellenőrzést. Magyarország feladata, hogy tanuljon a nyugati zűrzavarból, és határozottan megőrizze eddigi álláspontját.

Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins

Persze, szívesen segítek! Milyen témában szeretnél egyedi Facebook hozzászólást? Kérlek, írd le a főbb gondolatokat vagy a kontextust, amire szükséged van!

Angela Merkel, mint a német politika ikonikus alakja, nem csupán Németországot, hanem az egész Európai Uniót is jelentős mértékben befolyásolta. Az Egyesült Királyság határainak megnyitása során felmerültek a migrációval és a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos kérdések, amelyek Merkel vezetése alatt különösen aktuálisakká váltak. Ezek a témák mélyebb párbeszédet igényelnek a nemzetközi kapcsolatok, a szolidaritás és a közös jövő szempontjából. Merkel politikai öröksége tehát nem csupán a német belpolitikát érinti, hanem a globális kihívásokra adott válaszokat is tükrözi.