A felkészülés, az izgalommal teli várakozás, és a csendes befelé figyelés időszaka.
Úgy tűnik, hogy a jelenlegi forrongó kül- és belpolitikai feszültségek közepette kissé megfeledkeztünk arról, hogy tulajdonképpen már beléptünk a karácsonyi ünnepkörbe, amely hagyományosan advent első vasárnapjától egészen vízkeresztig tart. Az "advent" kifejezés jelentése "eljövetel", a latin "adventus Domini" kifejezésből ered, amely az Úr eljövetelét hirdeti. Nem véletlen, hogy a katolikus egyházban az advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és az összeszedettséget szimbolizálja. Ez az időszak lehetőséget ad számunkra, hogy magunkba nézzünk, önvizsgálatot tartsunk az elmúlt év eseményeivel kapcsolatban, és mérlegre tegyük, hogyan bántunk másokkal, valamint miként viselkedtünk különböző helyzetekben.
A karácsonyi időszak hagyományai mély gyökerekkel bírnak, hiszen a múltban ez az ünnep a falusi közösségek életének középpontjában állt. Az adventi hetek nem csupán a Jézus születésére való lelki felkészülés időszaka volt, hanem olyan hiedelmekkel teli cselekedetek is fűződtek hozzá, amelyek célja a jövő termésének befolyásolása vagy a fiatalok párválasztásának előrejelzése volt. A téli hónapokban, a mezőgazdasági munkák leállásával, több idő jutott a közösségi életre: a fonók, kukoricafejtések és disznótorok helyszíneivé váltak ezek az alkalmak, ahol a családok baráti kötelékeket ápoltak, ajándékokat adtak és ízletes ételeket fogyasztottak együtt. Sajnos, mára a régi népszokások egyre inkább háttérbe szorultak. Az ünnepek ma már nem a személyes kapcsolatok megerősítéséről szólnak, hanem inkább a virtuális világban zajló, felszínes interakciókról. Az angyaljárás helyét a plázázás vette át, és a közösségi terekben feszültségek keletkeznek, ahol a hirdetett igazságok mögött sokszor álszent szándékok húzódnak meg. Az emberek egymásra mutogatnak, osztják az észt, de valódi párbeszédre alig van példa; elfordulunk egymástól, ha a vélemények eltérnek, és sokszor elfelejtjük, hogy a megértés kulcsa a másik meghallgatása lenne. Miközben a technológia világában bolyongunk, az információk tengerében elveszünk, sokszor csak a hamis hírek és trollok által keltett zűrzavarba merülünk. Bíráljuk egymást, miközben mi magunk is megítélés alá kerülünk, a társadalmi hierarchiákban pedig könnyen fel- vagy aláhelyeznek bennünket. Vágyunk a békére, ám közben háborús retorikát alkalmazunk, rohanunk az események után, és gyakran elmegyünk embertársaink mellett, anélkül, hogy észlelnénk őket. Az önvizsgálatra és az egymás iránti figyelemre már nincs időnk, miközben csak a siker és a hatalom hajszolása lebeg a szemünk előtt, és sokszor olyan mélybe zuhanunk, mint Ikarosz, aki elfeledkezett a mértékről.
Advent időszaka van. Emlékszem, hogy kisgyerekként ilyenkor már írtuk a levelet a Mikulásnak, aztán, ami a cipőből kimaradt, az rákerült az angyalnak szóló cetlire, s jártuk az erdőt, hogy kiválasszuk a mi hegyeinkből hazahozott karácsonyfát. Nagyszüleim disznót vágtak, és ilyenkor volt idő mesélni régi szép időkről... az átkos korszak előtti jó világról. Nagymamám jövőt jósolt besózott hagymahéjjal, és lopva bámultam az ablakpárkányon, hogy melyik lett egy kicsit nedvesebb vagy szárazabb. Este pedig, lefekvés előtt rendszerint mesét mondott az angyalokról, és összekulcsolt kézzel elhangzott egy ima, és mindig mondta: "ha meghallotta az Isten, akkor gazdag ajándékkal küldte a földre angyalait".
Kulcsoljuk néha mi is össze kezünket, főképp ebben az időszakban.
