A szabályok ideje leáldozott, és megérkezett a világgazdaságba a bullying korszaka.
A cikkek megosztásához szükséged lesz egy Közösség vagy Belső Kör csomagra. Amennyiben még nem rendelkezel ilyen előfizetéssel, nézd meg a Csomagok között, és válassz magadnak egyet most! Ha már van előfizetésed, csak lépj be a fiókodba!
Az új, 15%-os amerikai vámok mostantól érvényesek az Európai Unió országaiból származó termékek körülbelül 70%-ára. Az EU tagállamai mellett az Egyesült Államok számos más ország termékeit is új vámok alá helyezte, ezzel elérve, hogy a vámszint az elmúlt közel 100 év egyik legmagasabb szintjére emelkedett.
A július végén, skóciai golfpályáján zajló találkozó során Donald Trump és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, véglegesen eldöntötték, hogy a hazánkba érkező EU-s termékek többsége 15%-os vámot fog viselni. Ezzel egy időben nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió nem tervez viszontvámokat bevezetni az amerikai termékekkel szemben, sőt, Washington számára jelentős infrastrukturális fejlesztéseket és energiabeszerzési lehetőségeket is ígértek. A bejelentés Európában számos reakciót váltott ki, és sokan felháborodtak a döntés miatt. A közhangulatot jól érzékelteti Olivier Blanchard, a neves francia közgazdász szavaival:
"Valóban ennyire gyengék vagyunk, hogy ez a maximum, amire remélhetünk?"
Ahogy az várható volt, az Orbán-kormány is Brüsszelre hárította a kialakult helyzet felelősségét, és azt kezdték hangoztatni, hogy von der Leyen nem megfelelő vezetője az Európai Uniónak.
Közben azonban sorra születnek az elemzések és szakértői jegyzetek arról, hogy naiv dolog lett volna azt gondolni, hogy az EU többet is elérhetett volna. Azt nem nagyon vitatja senki, hogy a 15 százalékos vám nem jó az európai iparnak. Csakhogy látva, hogy az amerikai kormány milyen pozíciót vett fel a vámtárgyalások során, és hogy a világ többi országa milyen eredmények elérésére volt képes, gyakoribb elemzői vélekedés lett, hogy az EU egész olcsón megúszta.
