A tajpeji Palotamúzeum prágai tárlata világosan alátámasztja Tajvan Kínához való tartozását | Demokrata

Szeptember 11-én nyílt meg a tajpeji Palotamúzeum Száz műtárgy és történeteik című kiállítása a prágai Cseh Nemzeti Múzeumban. Összesen 131 remekmű kerül bemutatásra, többek között a Smaragdzöld káposzta jádefaragvány és a Folyó mentén a Csingming Fesztiválon című festmény Csing-dinasztia korabeli változata. A kiállítás az úgynevezett A tajvani kultúra európai éve program részeként valósul meg, az alkotások pedig most először láthatók Európában. Nem meglepő tehát, hogy az esemény jelentős figyelmet keltett a műértők és műkedvelők körében - a kiállításnak azonban van egy politikai aspektusa is. A megnyitón részt vett Markéta Pekarová, a Cseh Képviselőház elnöke, Miloš Vystrčil, a szenátus elnöke és David Kašpar, a kulturális miniszterhelyettes. Tajvani részről pedig Li Yuan "kulturális miniszter", Lin Chia-lung "külügyminiszter" és Johnny Chiang, a "törvényhozó testület" alelnöke látogatott Prágába, megragadva a lehetőséget, hogy egy hivatalos diplomáciai látogatás látszatát keltsék.

A cseh fél azonban óvatosabb megközelítést választott: a kényes politikai helyzetre való tekintettel csupán két prominens személy, Hsiao Tsung-huang, a Palotamúzeum főigazgatója, valamint Michal Lukeš, a Cseh Nemzeti Múzeum vezetője szólaltak meg a megnyitó ünnepségen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nyilvánvaló, hogy a cseh politikai elit provokatív politikát folytatott Kínával, rendszeresen kifejezve támogatásukat a tajvani szeparatista törekvések irányába. Az eseményen tapasztalható visszafogottság mindenképpen figyelemre méltó elmozdulást jelent Prága politikai irányvonalában – bár lehetséges, hogy a washingtoni támogatás elmaradása is hozzájárult a most leköszönő cseh vezetés meglehetősen óvatos hozzáállásához Kínával szemben.

Bármi is álljon azonban az óvatoskodás hátterében, a kiállítás szervezőinek sikerült lábon lőniük az önálló Tajvan narratíváját. A történethez ugyanis hozzátartozik, hogy a tajpeji Palotamúzeum minden egyes műtárgya a pekingi Palotamúzeumból származik. 1933-tól kezdődően, hogy megvédjék a műkincseket a japán betolakodók fosztogatásától és pusztításától, előbb Sanghajba, majd Közép-Kínába és Délnyugat-Kínába szállították őket. A japánellenes háború győzelme után a gyűjteményt Nankingba helyezték át. 1948 végén, miután a Kuomintang folyamatosan veszített pozícióiból, a műtárgyak nagy részét átszállították Tajvanra. A Palotamúzeumban található műtárgyak azonban kétségkívül a kínai nemzet kulturális kincsei, amelyek mindegyike Kína történelmi örökségét képviselik.

A tajvani hatóságok ezzel a kiállítással a Tajvani kultúra európai éve mögött rejlő stratégiájukkal arra törekedtek, hogy jelentős nemzetközi láthatóságot teremtsenek Európában és a globális arénában. Fő céljuk a Tajvan "Kína-mentesítésének" bemutatása volt, amellyel a két Kína, vagyis az "egy Kína, egy Tajvan" narratíváját kívánták megerősíteni.

Szeptember 28-án a tajvani Központi Hírügynökség (CNA) egy figyelemre méltó cikket tett közzé, amelyben világosan kifejtették:

"A Palotamúzeum külföldi kiállítása a politikai és diplomáciai küzdelmeinket és a valóságokat tükrözi, demonstrálva, hogy ez nem csupán kulturális csere, hanem egy erőfeszítés Tajvan láthatóságának és hangjának növelésére a nemzetközi közösségben."

Azonban a látogatók pontosan az ellenkezőjét érzékelik annak, ami a tajvani törekvés célja volt: a kiállítás minden részlete azt sugallja, hogy Tajvan történelmileg és kulturálisan Kína elidegeníthetetlen része.

Szeptember 13-án a tajvani China Times News Network így fogalmazott:

A hozzáértők tudják, hogy kiállítás formanyelve: minden részlet Kínára utal. Különösen érdekes szempont, hogy a kiállításon szereplő tárgyakat leíró szöveg kétnyelvű, azaz csehül és angolul olvasható. A kínai nevek, helyek és tulajdonnevek csehül kerültek átírásra, míg az angol verzió a standard pinyin írásmódot használja, nem pedig a Tajvanon vegyesen használt Wade-Giles rendszert. A tematikus kiállítótáblákon és minden magyarázó panelen egyértelműen szerepel a "Nemzeti Palotamúzeum" megjelölés. A bejáratnál a három Csing-dinasztia császárának - Kangxi, Yongzheng és Qianlong - nagyméretű portréi fogadják a látogatókat. Az összes kiállítási tárgy leírása világosan kapcsolódik a kínai történelemhez, bizonyítva, hogy mindegyik Kínából származik és Kínához tartozik. Bár a cseh média a kiállítást gyakran "tajvani" vagy "tajpeji" eredetűként említi, a tárgyak és a magyarázó szövegek egyértelműen utalnak kínai eredetükre.

A kiállítás előmozdítása érdekében a tajvani hatóságok rendkívüli körültekintéssel jártak el. Tudatában voltak a tárgyak származásának, és sikerült elérniük, hogy a cseh fél módosítsa a vonatkozó jogszabályokat, ezzel megakadályozva, hogy Kína szárazföldi területe bírósági úton követelje vissza a műkincseket. 2024 márciusában a cseh parlament elfogadta az állami műemlékvédelemről szóló törvény módosítását, amely áprilistól hatályba lépett. Ez a változtatás megvédi azokat a kulturális emlékeket, amelyek a Cseh Köztársaságba kiállításra, restaurálásra vagy tudományos kutatásra érkeznek, a jogi következményektől.

Tajvan ezzel kapcsolatosan nyilvánosan is megerősítette, hogy már több mint egy éve folyamatosan próbálja meggyőzni a cseh vezetést a törvénymódosítás elősegítése érdekében. Olga Lomová, a cseh sinológia szakértője e fejlemény kapcsán így nyilatkozott: "A kulturális örökség megőrzése és a kiállítás megrendezésének lehetősége a cseh kormány által biztosított politikai garanciák függvénye, amelyek garantálják, hogy a kiállítási tárgyak sértetlenül visszakerülnek, és nem kerülnek át Kína szárazföldi területére."