"A zsákban összegyűrve pihent a paplanom, hogy örömöm leljem benne, hogy van egy ilyen kincs az életemben." - Legemlékezetesebb ajándékaitok.

Amikor a Redditről hoztunk nektek egy gyűjtést a rossz ajándékokról, nagyon sokan (több százan) meséltétek el kommentben a ti csalódást keltő meglepetéseiteket, vagy azokat, amik különböző okból, de felejthetetlenül "szép" emlékké váltak. Íme, a ti történeteitek. Fiala Borcsa gyűjtése.

Elég sanyarú gyerekkorom volt. Nem is az volt a rossz, hogy szegények voltunk, és semmi nem volt a fa alatt - tini koromtól kezdve már fa sem -, hanem hogy

szünet után a suliban az osztályfőnöki óra első kérdése az volt, ki mit kapott karácsonyra.

A szép az volt benne, hogy mindenki tudta, amikor rám került a sor, hogy nem mondok igazat, de senki sem hozta fel ezt a témát. A másik emlékem, ami különösen megmaradt, az osztálymikulás volt, ahol 500 forintos értékhatárig kellett ajándékokat vásárolnunk egymásnak. Alig tudtam anyáéktól elkunyerálni a pénzt, ennek ellenére annyi édességet szereztem be az osztálytársamnak, hogy alig bírtam bekötni a csomag száját. A leggazdagabb osztálytársam húzott engem, és örömmel töltött el, mert biztos voltam benne, hogy bőséges édesség vár rám. De kitaláljátok, mi rejtőzött a csomagban?

Két gyönyörű alma, két lédús mandarin és egy friss narancs, valamint egy vidám virgács is ott pihen.

Mint kiderült, a szülei szerint ezek 500 forintba kerültek, és mivel szegények vagyunk, ennek jobban fogok örülni, mint a csokinak. Tízéves voltam. Almafánk volt, a narancsot nem szerettem, a mandarin meg már kezdett kiszáradni, így nem sok íze volt. Az osztályfőnök nagyon aranyos volt, mert másnap szünetben benn tartott a teremben, és átadott egy körülbelül kétezer forint értékű mikuláscsomagot, és azt mondta, hogy az iskolától kapom, mert kiváló volt egész évben a magaviseletem és a szorgalmam. Így utólag gyanítom, hogy ő vette, de akkor csak az járt a fejemben, hogy jónak lenni mégis jó. (Eszter)

Egy nagyon közeli családtagtól évek hosszú során keresztül mindig érkezett a bonbon ajándék. Minden karácsonykor izgalommal vártam a szépen díszített dobozt, aminek a tartalmát már szinte kívülről tudtam. Azon az ünnepen azonban, amikor végre kinyitottam a csomagot, és a ragyogó szememmel felfedeztem a gyönyörű csomagolást, nem tudtam magamban tartani az örömömet, és felkiáltottam: "Nahát, csak nem egy bonbon?!". Ezen a pillanaton azonban rá kellett jönnöm, hogy ez volt az utolsó bonbonos karácsonyunk.

De hogy jót is mondjak: a szüleim igazi kincsek voltak. A legemlékezetesebb karácsonyi ajándékom, amikor tíz éves voltam, egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt, amit a karácsonyfa ágára akasztottak. Már minden ajándékot kibontottam, de ők azt mondták, hogy keressek még, csak keressek. Eleinte nem értettem, hiszen már minden doboz üres volt. Aztán rábukkantam a fán lógó nyakláncra. Arra a pillanatra 43 év elteltével is élénken emlékszem. (Éva)

Az én gyerekkorom sem volt egy leányálom, nem sok ajándékot kaptam, de van egy szomorúbb történetem. Negyedikesek voltunk. Jött a karácsony, mindenki húzott valakit. Volt egy kislány, akinek alkoholisták volt a szülei. Nagyon szegények voltak. Engem ő húzott.

Amikor megkaptam az ajándékot, egészen összefacsarodott a szívem. A tízóraiját adta oda. Egy zsíros kenyér volt szalvétába csomagolva. Emlékszem, nagy rémült szemekkel nézett rám. Hogy most én mit mondok erre, mit reagálok majd.

Rámosolyogtam, és soha senkinek nem mondtam el az osztályban. Amikor hazamentem, apám megkérdezte, hogy mit kaptam. Mondtam, hogy sok csokoládét, de mind megettem. Jól leszidott, hogy milyen irigy vagyok. Higgyétek el, azóta is ez a legszebb karácsonyi ajándékom, a mai napig szeretettel emlékszem rá. (Aranka)

Gyerekkorom legkedvesebb emlékei közé tartozik az egyik karácsony, amikor a fa alatt egy hatalmas, fekete szemeteszsák várt rám, gondosan becsomózva. Az izgalommal teli levegőben hallottam a felnőttek figyelmeztetését: "Óvatosan bontsd ki, az még jó lesz!" Mivel a zsák tartalmát nem láttam, a kíváncsiságom egyre nőtt. Amikor végre kinyitottam, meglepetten tapasztaltam, hogy a paplanom, a párnám és a papucsom rejtőztek benne. A szüleim azt mondták, örüljek, hogy ilyenekkel ajándékoztak meg, de nekem el kellett fogadnom, hogy ez a karácsonyi varázslat nem csak a játékokról és édességekről szól. Az emlék máig mosolyt csal az arcomra, hiszen ez a különös ajándék egy újabb fejezetet nyitott meg a gyerekkoromban. (Krisztina)

A nővéremnek szánt ajándékom igencsak különös fordulatot vett. Karácsonyra egy keresztszemes képet terveztem neki, és bár a titok megszorította a fantáziámat, mivel egy fedél alatt éltünk, nem volt könnyű dolgom. A végső trükköm az volt, hogy azt mondtam, a barátnőm ajándéka lesz, így szabadon dolgozhattam a titkos projekten. Ám egy nap, ahogy a tűt és a fonalat pörgettem, a nővérem könyörögni kezdett, hogy ő is kipróbálhassa a hímezést. Eleinte ellenálltam, de a kitartása végül megtörte az akaratamat. A karácsonyfa alatt aztán hatalmas meglepetés várta, amikor rájött, hogy valójában a saját ajándékát készítette el. (Tímea)

Tizenöt éves koromban kezdtem el gitározni, és az elektromos gitáromhoz egy erősítőre vágytam. Amikor a fa alatt megláttam egy nagy dobozt, a szívem hevesen dobogott: "Ez az, megvette!" Amikor megfogtam, éreztem, hogy nehéz, de nem gondoltam, hogy bármi más lehet benne. Bontogattam, és ahogy kinyitottam, két súlyzó nézett vissza rám. "Erősítőt kértél, nem?" kérdezte apám, miközben jót nevetett. Én viszont nem tudtam mosolyogni. (Kinga)

Bár nem gyermekként, és nem is a családomtól, de Magyarország egyik legjelentősebb nemzetközi parfümériájának alvállalkozójaként, kilenc év együttműködés után végre lehetőségem nyílt arra, hogy válogassak a megunt, elhasználódott és koszos tesztparfümök közül, fejenként három-négy darabot. Eddig még soha nem éreztem magam annyira megalázva. (Bianka)

Anyukám egyszer egy különleges ajándékot kapott a tesóméktól: egy fedőt. De nem ám egy lábos fedőjéről van szó, hanem csupán magáról a fedőről. (Éva)

A férjem sosem volt nagymestere az ajándékozásnak. Biztosra akart menni, és meg kellett mondanom, hogy mit szeretnék, pedig én meglepetésre vágytam. Egyszer bekeményítettem, és nem mondtam neki semmit, találja ki ő.

Nyolc évig volt egy bonsaim, és őszintén szólva, több törődést igényelt, mint egy háziállat! Amikor egyik novemberi estén végleg megadta magát, egyfajta megkönnyebbülést éreztem. De mit kaptam a férjemtől karácsonyra? Egy újabb bonsait! Azóta mindig pontosan megmondom, mit szeretnék. (Ágnes)

Anyósom úgy döntött, hogy beszerzi a hajvágó gépet, hogy megkönnyítse a gyerek hajvágását. Nyolc évvel később azonban újabb kis jövevény érkezett a családba, akinek a születése nem a fia révén történt. (Ildikó)

Valószínűleg sokunknak ismerős a karácsonyi ajándékozás izgalma az osztályban. Az általános iskolai évek egyik emlékezetes pillanataként emlékszem, amikor kihúztam egy nevet, és a sors iróniája folytán az én nevem is megjelent a cetlin. Ez lett életem egyik legmegalázóbb tapasztalata. Az egyik srác sorsolt, és ahelyett, hogy valami kedves meglepetéssel állt volna elő, egy összegyűrt csomagolópapírba burkolt, koszos kék macit adott át nekem. A szavai ezek voltak: "Mást nem találtam a padláson." Tényleg meg kellett köszönnöm, és bármosolyogtam, belül csak azt éreztem, hogy mennyire különös és kínos ez az egész.

Az anyósom kapott egy tökgyalut a sógornőmtől, aki azt mondta neki, hogy "Anyuka, mostantól több tököt fagyassz le nekünk!" Ez a megjegyzés mélyen megütött, és szégyenérzet fogott el. A sógornőm szerint az anyukám sosem tud igazán örülni. Minden karácsonykor, amikor a család összegyűlik, ez a pillanat mindig eszembe jut, és elgondolkodom, vajon miért nem találja meg a boldogságot ezekben a kis dolgokban. (Marika)

A pizsamanadrág (amit eddig sosem viselt, mert az életében nem volt rá szüksége) egy igazán különleges ajándék. Az indok pedig frappáns: sosem lehet tudni, mikor kerül az ember kórházba, és akkor jól jöhet egy kényelmes viselet. (Debóra)

Egy alkalommal kaptam valakitől egy különleges, vastag kötött zoknit. Azonnal eszembe jutott, hogy talán arra a napra készült, amikor gipszben kell majd kényeztetnem az egyik lábam... (Tünde)

Baráti társaságunkban különleges kihívás veszi kezdetét: versenyzünk, ki tudja a legfurcsább ajándékokat összegyűjteni. A legjobb három helyezett: egy elfeledett biciklipumpa, egy porrongy, ami már megjárta a világot, és egy kockacukor, amelynek története talán még érdekesebb, mint maga az ajándék. (Bernadett)

Apám kapott rokonoktól két deci Hubertust, ami egy fél literes üvegből volt áttöltve egy már kiürült üvegbe. Mondták is, hogy ezt így oldották meg, mert fél litert nem akartak hozni. (Veronika)

Hússzeletelő anyóstól. Vegetáriánus vagyok. (Ildikó)

A könyv második része. Az első rész sosem került a kezembe. (Edina)

Céges tombolán egy laptop boldog tulajdonosa lettem! Soha nem hittem volna, hogy ilyen szerencsém lesz – gondoltam magamban. Amikor végre felnyitottam a készüléket, a kijelzőn egy Post-it üzenet fogadott: "Nincs kép, hibás a kijelző." Kiderült, hogy a leselejtezett gépeket dobták be a tombolába, azt állítva, hogy csupán kishibásak. Hát, ez a szerencsejáték nem éppen úgy alakult, ahogy terveztem! (Száva)

Amikor a kamaszkor küszöbén álltam, és a nőiességem kezdett kibontakozni, a nem éppen a legkedvesebb nagyanyám egy mérleget ajándékozott nekem, mintegy üzenetként, hogy ideje lenne lefogynom. Ekkor még apámék is megéreztek valamit, és együttérző pillantásokkal támogattak. (Panna)

Most, hogy az édesanyám már nincs velünk, felfedeztem egy régi könyvet, amelyben egy békülős szerelmes levél lapult az apukámtól. A levélből kiderült, hogy a könyvet karácsonyi ajándék gyanánt szánta. Ez a levél abban az időszakban készült, amikor elváltak, és a könyv állapota egyértelműen mutatta, hogy soha nem nyitották ki. Anyám élete végéig haragudott arra az emberre, aki a két gyermekével magára hagyta. (Anna)