Alexander Dugin: A Nagy-Izrael és a Leigázó Messiás Alexander Dugin, az orosz filozófus és politikai elemző, munkáiban gyakran foglalkozik a geopolitikai feszültségekkel és azok kulturális, vallási vonatkozásaival. Az egyik központi témája a Nagy-Izrael

Alexander Dugin nézetei szerint a zsidó identitás átalakulása a holokauszt áldozataiból a hatalom diadalmas képviselőivé utal, amit Izrael agresszív politikai lépései és a messianisztikus triumfalizmus globális elterjedése is tükröz. Ez a folyamat a holokauszt-központú morális tőke végét és egy új uralmi és félelem paradigmájának felemelkedését jelöli - olvasható a Katehon elemzésében.

Alexander Dugin legújabb írásának bevezetésében, ahogyan Norman G. Finkelstein frappánsan megfogalmazta, arra összpontosít, hogy a cionisták hogyan manipulálták a holokauszt emlékét és tapasztalatait az Izrael állam megalapításának érdekében. Kifejti, hogy ez a stratégia nem csupán politikai eszközként szolgált, hanem egyfajta abszolút státuszt is biztosított számukra a nemzetközi közösség szemében, amely lehetővé tette, hogy a történelmi tragédia árnyékában legitimálják saját céljaikat és törekvéseiket.

Izrael, valamint a zsidó nép globális megítélése jelenleg jelentős átalakuláson megy keresztül. A második világháború alatt a zsidók által elszenvedett borzalmak, különösen a holokauszt tragédiája, világszerte mély empátiát és együttérzést keltett. Ez az erkölcsi alap sokat segített Izrael államának megalapításában. A holokauszt – amely a zsidók szenvedéseit és üldöztetéseit jelképezi – egyetemes konszenzus alapját képezte: a zsidó nép, amely ilyen rettenetes élményeken ment keresztül, jogosan igényel saját nemzeti otthont. A holokauszt emlékének szentelt státusza alapvető része lett a zsidó identitásnak és erkölcsi tőkének. A frankfurti iskola filozófusai kijelentették, hogy a jövő gondolkodásának alapja "Auschwitzból" kell, hogy kiinduljon. Ez a megközelítés azt jelentette, hogy a filozófiai, politikai és etikai diskurzusnak figyelembe kell vennie a németek és más európaiak által a zsidók ellen elkövetett súlyos bűnöket. A nyugati civilizáció és az emberiség egészének tehát bűnbánatot kell gyakorolnia múltja miatt.

Dugin úgy gondolja, hogy ez a megjelenési forma, mely a II. világháború után jellemezte a zsidókat, egyfajta érinthetetlen státuszt kölcsönzött nekik:

Ez a keret a zsidóság áldozati szerepének hangsúlyozásán alapult, mely a szent nép státuszába emelte őket. Másokat bűnbánatra szólítottak fel, emlékeztetve őket saját bűnösségükre, hogy soha ne felejtsék el azt. Az antiszemitizmus bármilyen megnyilvánulása, és különösen a zsidók szent státuszának vagy a holokauszt metafizikai értelmezésének megkérdőjelezése komoly jogi következményekkel jár.

Az orosz geopolitikai szakértő szerint Izrael megalakulását követően egy olyan folyamat indult el, amelynek hatására a népek, különösen a nem európai kultúrák, fokozatosan elvesztették empátiájukat Izrael cselekedeteivel kapcsolatban.

Izrael politikája a palesztinokkal és a szomszédos muszlim közösségekkel szemben egyre inkább eltávolította a korábbi, pozitív imázsát, különösen a közel-keleti népek szemében. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a népek nem viselnek felelősséget az európai nácik által elkövetett atrocitásokért. A cionista vezetés elutasító hozzáállása a helyi lakossággal szemben azonban egyre nagyobb ellenállást szült, amely végül anticionista intifádákhoz vezetett. Az izraeliek és a diaszpórában élő zsidók önértékelése is átalakuláson ment keresztül. Egyre inkább érezhetővé vált a hatalomra és a "Nagy-Izrael" megteremtésére irányuló törekvés. Ezzel párhuzamosan felerősödtek a messianisztikus elképzelések: a Messiás (Moszijách) érkezésének várakozása, a Harmadik Templom újjáépítése (ami az al-Aksza mecset lerombolásával járna), valamint Izrael területeinek kiterjesztése a "tengertől a tengerig". A palesztinkérdés végső megoldására irányuló felhívások között szerepeltek a palesztinok deportálására és kiirtására tett javaslatok is. Ezek az elképzelések olyan politikai személyiségek, mint Benjamin Netanjahu és miniszterei, mint Itamar Ben-Gvir és Becalel Szmotrics támogatására találtak. A jövőbeli stratégiák már az 1980-as években megfogalmazódtak, Oded Yinon tábornok írásában, aki az arab rezsimek megdöntésére és a Nagy-Izrael létrehozására tett javaslatot. Az arab tavasz eseményeit követően, különösen a Hamász 2023 októberében végrehajtott támadása után, úgy tűnik, hogy ezek a tervek gyorsabb ütemben valósulnak meg. Netanjahu kíméletlenül támadta Gázát, számos civil áldozatot követelve, amit a libanoni Hezbollah elleni akciók követtek. Ezt követően Iránnal való konfliktusok és a háborús előkészületek zajlottak, beleértve az iráni nukleáris létesítmények elleni támadásokat. Nem sokkal ezután a Golán-fennsík megszállása és Szíria elleni csapások is bekövetkeztek. Ekkor Becalel Szmotrics kinyilvánította, hogy Damaszkusz Izrael részévé válik, míg Ben-Gvir nyíltan utalt az al-Aksza mecset lebontására. Bassár al-Aszad rezsimjének bukásával az utolsó baaszista hatalom is összeomlott, ami az arab világot a káosz szélére sodorta. A Nagy-Izrael és a palesztinok kiirtásának tervei most már nyíltan megvalósulni látszanak.

Dugin véleménye szerint most egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk el, ahol a háborúk és mészárlások egyre inkább dominálják a globális színteret. Úgy látja, hogy a cionista állam már nem csupán Auschwitz árnyékában létezik. Elemzése alapján az izraeli politikai felfogás drámai változáson ment keresztül, amelynek hatásai már most is érezhetők a világpolitikában, és a jövőben, különösen Trump hatalomra jutásával, még inkább fokozódhatnak.

A következő kritikus pont abban rejlik, hogy a jobboldali cionisták politikai stratégiája lényegében a holokauszt emlékét újraértelmezi. Az áldozattá válásból származó erkölcsi tőke kimerült, és Izrael ezt a helyzetet felhasználta a hatalom megszerzésére, amely mára félelmetes és kegyetlen formát öltött, hasonlítva az ószövetségi nagysághoz. A zsidókat már nem csupán sajnálják; sokan félnek tőlük, mások gyűlölik vagy neheztelnek rájuk, de a közös nevező mindannyiszor a félelmetes és domináns erő elismerése. A zsidó identitás jelentős átalakuláson ment keresztül: a megaláztatás és szenvedés helyett a dominancia és a győzelem szimbólumaivá váltak. Az „Auschwitzból” való gondolkodás már nem releváns; ma sokkal inkább a „Gázából” való perspektíva válik hangsúlyossá. A zsidó hagyományban két messiásról szóló prófécia létezik: az egyik a szenvedő, a másik a diadalmas. Az európai holokauszt utáni időszakban a szenvedés és az áldozatvállalás messiásának jelentősége emelkedett, míg most a diadalmas, aktív messiás eszméje kerül a középpontba. Ez az eltolódás különösen Izraelben kifejezett, de globális jelenségként is megfigyelhető a zsidó közösségek körében. Ezen a változó tájon Donald Trump, a jobboldali cionizmus elkötelezett támogatója, és Netanjahu szoros szövetségese, emelkedik hatalomra az Egyesült Államokban. Kormányának jelentős része keresztény cionistákból áll, akik eltökéltek abban, hogy megkérdőjelezhetetlen támogatást nyújtsanak Izrael számára. Az együttérzés színhelye ismét az agresszió központjává alakul át, ami rendkívül fontos fejlemény, és várhatóan tovább fog fokozódni. Fontos azonban, hogy elkerüljük az elhamarkodott következtetéseket és reakciókat. Elsődleges feladatunk megérteni ezt a komplex helyzetet, és a számtalan tény, esemény és fejlemény alapján koherens és ellentmondásmentes elbeszélést alkotni.

A Katehon nyomán, a Szent Korona Rádió műsorai egyedülálló módon tárják elénk a történelem és a kultúra mélyebb rétegeit. Ezen a platformon nem csupán információkat kapunk, hanem egy olyan szemléletmódot is, amely a hagyományos értékek és a nemzeti identitás megőrzésére összpontosít. A rádió műsorai arra ösztönöznek, hogy elgondolkodjunk múltunk tanulságain, és hogyan formálhatják ezek a jövőnket. A Szent Korona Rádió hangja a gondolatok és eszmék gazdag palettáját kínálja, amely segít a hallgatóknak abban, hogy mélyebben megértsék saját kulturális örökségüket és identitásukat.