Bár még csak három hónapja látott napvilágot, máris életmentő küldetésre készül.
Egy bájos, négylábú újonccal gazdagodott a Maros megyei hegyimentő szolgálat csapata: Bora, a mindössze három hónapos német juhászkutya már megkezdte felkészülését. Rá másfél év szorgalmas munka és intenzív kiképzés vár, de a kezdeti jelek alapján ígéretes jövő áll előtte, és valószínű, hogy nagyszerű keresőkutya válik belőle.
A kis Bora mostantól a nemrégiben eltávozott, 11 éves tapasztalt holland juhászkutya, Tas örökségét hordozza magában. Tas, aki évekig volt Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetőjének hűséges társai, kivételes szorgalommal támogatta a csapat munkáját. Általánosságban elmondható, hogy a keresőkutyák 12-13 éves korukig tudják a legjobban teljesíteni feladataikat, Tas azonban, korához képest, bámulatosan helytállt a bevetéseken, egészen az utolsó pillanatig. Bora most azon a nyomvonalon halad, amelyet Tas kijelölt, és reméljük, hogy ő is hasonlóan sikeres pályafutást fog befutni.
Elment a családunk hű barátja, a hegyek csendes őrzője, a csapatunk megkerülhetetlen oszlopa. 11 csodálatos évet töltöttünk együtt - minden egyes pillanatát arannyal írnám, ha ez lehetséges lenne. Tas nem csupán egy kutya volt; ő volt a legjobb barátom, a hű bajtársam, aki mindig velem tartott, akár a legnehezebb kihívásokra is készen állt. Legyen szó mentésről, kiképzésről vagy egy egyszerű sétáról az erdő mélyén, ő sosem kérdezett, csupán jött. Fáradhatatlanul, feltétel nélkül állt mellettem. Egyetlen mozdulatból megértett, egyetlen pillantásból tudta, mire van szükségem. Mind munkában, mind pihenésben példát mutatott mindenki számára. Tőle tanultam meg, mi az igazi hűség, alázat és az, hogy mit jelent teljes szívvel jelen lenni valaki mellett - búcsúzott hűséges társától június elején Kovács Zoltán Róbert.
Míg a kis Bora felnő, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat munkáját egy különleges társa, Lucky, a labrador kutya segíti a vészhelyzetek során. Lucky, Ferenczy István hűséges hegyimentő kutyája, nemrég ünnepelte első születésnapját, és már tavasszal sikeresen letette a mentőkutyák próbáját. Azóta pedig több éles bevetésen is megmutatta bátorságát és ügyességét, bizonyítva, hogy igazi segítség a nehéz helyzetekben.
Borát céltudatosan választották ki erre a feladatra, hiszen a felmenői, anyja-apja hegyimentő keresőkutyák, és egy hegyimentő kolléga tenyészetében élnek - árulta el Kovács Zoltán Róbert.
A nemrégiben elhunyt Tashoz hasonlóan a kis Bora is a hegyimentők családjához tartozik. A rendőrségtől eltérően a hegyimentők esetében a négylábúak nem a szolgálat tulajdonában állnak. Itt ugyanis a hagyomány az, hogy a hegyimentők saját maguk választják ki kedvenceiket, akiket otthonukban nevelnek és családtagként kezelnek. A kutyákat alapos képzésben részesítik, és évente különböző vizsgákra is elviszik őket. Amikor pedig elérkezik az idő, hogy "nyugdíjba vonuljanak", a kutyák szeretett családi tagként folytatják életüket gazdijukkal.
Kovács Zoltán Róbert kiemelte, hogy ha valaki munkakutyát kíván nevelni a kedvencéből, elengedhetetlen, hogy a felkészítést a lehető legkorábban, lehetőleg már kölyökkorban elkezdjük. A keresőkutya képzése egy folyamatos folyamat, amely az alapvető engedelmesség és a fundamentális készségek elsajátításával kezdődik. Ezt követően fokozatosan áttérhetünk a keresési technikák oktatására, majd a lavinamentés speciális tudnivalóira.
A kis Bora csupán három hónapos, de már most, játékos kedvében, megkezdődött a felkészítése arra, hogy felnőtt korában emberéleteket menthessen.
Gazdája nap mint nap foglalkozik vele, és mivel még nagyon fiatal, a közös időtöltés leginkább a játékokról szól. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy "kiélhesse gyermeki énjét", és szabadon fedezhesse fel a világot. Ahogy azonban cseperedik, a játékok fokozatosan átadják a helyüket a komolyabb feladatoknak. Ilyenkor kezdődnek el azok a játékos, de hatékony módszerek, amelyek segítik őt a nyomkövetés elsajátításában. Megtanulja majd, hogyan találja meg az eltűnteket, és jelezze, ha valakit felfedez. A feladat lényege, hogy leüljön az áldozat mellé, és addig ugasson, amíg a hegyimentők megérkeznek. Az engedelmesség is kulcsfontosságú része az edzésének. A munkakutyáknál, különösen a keresőkutyáknál, elengedhetetlen, hogy mindig fegyelmezettek legyenek. Bármilyen körülmény közepette, akár más kutyák vagy állatok jelenlétében is, a gazdájuk utasításait kell követniük, és figyelmen kívül kell hagyniuk minden zavaró tényezőt, amikor éppen bevetésen vannak. Az ő feladatuk nem csupán a játék, hanem a felelősségteljes munka, amely életet menthet.
A hegyimentő szolgálat vezetője kifejtette, hogy egy négylábú keresőkutya kiképzése legalább másfél évet vesz igénybe. Ez természetesen kutyánként változó, valamint attól is függ, hogy a gazdája mennyire elkötelezett a tanítás iránt. Az egyéves kor elérése után jöhet el a pillanat, amikor a kutyát hegyimentő vizsgára vihetjük; addig a gazdi feladata a folyamatos tréning. Amennyiben a kutya sikerrel teljesíti az első vizsgát, hivatalosan is hegyimentő kutyává válik, de a fejlődés érdekében évente újra meg kell mérettetni.
A kutyák általában két-két és fél éves korukra érik el azt a fejlettségi szintet, amikor már nem szükséges, hogy a gazdik minden nap intenzíven foglalkozzanak velük. Ennek ellenére javasolt, hogy hetente legalább két-három alkalommal szánjanak időt a közös tevékenységekre. Ilyenkor érdemes a keresőgyakorlatokra helyezni a hangsúlyt, mellyel nemcsak a kutya ügyességét fejleszthetjük, hanem a kapcsolatunkat is erősíthetjük – mondta el a keresőkutyák képzésének menetéről a hegyimentők vezetője.
Bora, a németjuhász kölyök igazi kis tűzijáték, tele energiával és játékos kedvvel. Gazdája szerint minden adottsága megvan ahhoz, hogy a megfelelő tréning és irányítás mellett egy kiváló mentőkutya fejlődjön ki belőle. A kicsi már most is lenyűgöző tehetséggel rendelkezik, és a jövője ígéretesen alakul.
Mint mondta, mintegy másfél hete elvitte Borát a Fogarasi-havasokba, az országos hegyimentőkutyák nyári vizsgájára, persze nem vizsgázni, hanem azért, hogy szokja a többi kutya, illetve idegen emberek jelenlétét, a hegyet, az ottani munkát, azaz a körülményeket, amelyek között majd keresőkutyaként "dolgoznia kell". A kis fekete bundás pedig már most ügyesen helytállt: mászott, ereszkedett, patakokba is beengedte a gazdija, illetve rövid távú keresőgyakorlatban is kipróbálhatta magát, ahol szintén ügyesen szerepelt, megtalálta az elbújt hegyimentőt. A játékos képzés során jelenleg étellel ösztönzik, a játékkal való jutalmazás majd egy következő lépés lesz. Vannak azonban olyan kutyák is, amelyeknél felnőttkorukban is az élelemmel való ösztönzés válik be, például a Fogarasi-havasokban zajló esményen a 18 felnőtt kutyából négy a mai napig ennivalót kap jutalmul, amennyiben sikeresen teljesíti a feladatát - jegyezte meg Kovács Zoltán Róbert.
A Maros megyei hegyimentők vezetője, Kovács Róbert, hangsúlyozta, hogy a mentőkutyák egyik legnagyobb előnye a terület gyors átvizsgálásának képességében rejlik. E rendkívüli ebek kiváló szaglásuk révén olyan hatékonysággal dolgoznak, hogy például lavina esetén egy tapasztalt, hatfős hegyimentő csapatnak akár hat-hét órára is szüksége van ahhoz, hogy egy futballpálya nagyságú területet átvizsgáljon. Ezzel szemben egy jól képzett kutya mindezt csupán tíz perc alatt képes elvégezni, még akkor is, ha három-négyméteres hóréteg fedi a területet. Róbert kiemelte, hogy ha a kutya nem jelez semmit az átfésült területen, akkor szinte biztos, hogy nincs áldozat, ami a mentőkutyák egyik legfontosabb erényét tükrözi.
Ahogy azt említette, a mentőkutyák számára a segítségnyújtás lényegében egyfajta játék. Kiképzésük során az a cél, hogy nyomokat kövessenek, áldozatokat, eltűnt személyeket találjanak meg az erdőkben, hegyekben vagy hóban. A kutyák motivációja a feladatuk teljesítése után a játék, amely a jutalmuk. Amikor a kutya a gyakorlatok során felfedezi az eltűnt személyt, úgy véli, hogy az illető játszani fog vele; a kiképzés során megtanulja, hogy mindig ott van a kedvenc játék a megtalált személy közelében. Valós vészhelyzetekben a kutya nem tudja, hogy sérültet vagy eltűntet keres; csak annyit érzékel, hogy egy földön lévő személyt kell megtalálnia. A gyakorlatok során éppen ezért arra tanítják őket, hogy fekvő vagy ülő személyekre fókuszáljanak. Amikor a kutya rátalál valakire, megáll mellette, és folyamatosan ugat, amíg a keresőcsapatok megérkeznek. Az álló vagy mozgó embereket azonban nem jelzi - erre is külön kiképzést kapnak. Valós helyzetekben pedig természetesen nem az áldozattól, hanem a gazdájától kapja meg a kedvenc játékát, de őt ez nem érdekli; a lényeg számára a játék lehetősége. A hegyimentő szolgálat vezetője hangsúlyozta, hogy a legjobb keresőkutyák azok, akik a játékért dolgoznak, nem pedig az ételért vagy jutalomfalatokért.
