A Hargita Székely Néptáncszínház színpadára lép Arany János örökérvényű mesterműve, amely újraéled a művészek tehetségének köszönhetően.
A csíkszeredai Hargita Székely Néptáncszínház legújabb előadásában Arany János híres elbeszélő költeményét, a Toldit kelti életre. A produkció mögött álló alkotók szerdai sajtótájékoztatójukon osztották meg a közönséggel a munkafolyamatok részleteit, valamint a táncosok színészi átalakulásának izgalmas folyamatát. Az előadás célja, hogy a klasszikus mű friss, modern értelmezésben jelenjen meg, ezzel gazdagítva a néptánc és a színművészet találkozását.
Új varázslattal gazdagítja repertoárját a Hargita Székely Néptáncszínház, amikor színpadra állítja Arany János örökérvényű elbeszélő költeményét, a Toldit. Ez a mű, amely a bátorság, az emberség és az élet küzdelmeinek értékeit hirdeti, most egy egészen különleges táncszínházi formát ölt. A néptánc kifejező nyelvének segítségével meséljük el azt a történetet, amely mindannyiunk szívében ott él, így újra életre keltve Arany János klasszikusát.
A "Hargitás Toldi" – ahogyan az alkotók nevezik – a magyar néptáncok és hagyományok gazdag világát hívja életre, hogy megelevenítse Toldi Miklós legendás küzdelmeit. A lendületes táncok, az autentikus zenei aláfestés és a lenyűgöző színpadi látvány egy különleges atmoszférát varázsolnak, amely bemutatja, hogy ez a történet ma is rendkívül aktuális. Az emberi akarat – a kitartás, az igazságért való kiállás és a közösségbe vetett hit – mindannyiunk közös értékei, amelyek örök érvényűek és inspirálóak.
Nem csoda tehát, hogy ennek az előadásnak az ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott Kelemen Szilveszterben, a Hargita Székely Táncszínház oszlopos tagjában. Mint András Mihály igazgató fogalmazott, évekig vártak a tökéletes pillanatra, ez pedig most jött el: tavaly október végén elkezdték a folyamatot, február végén pedig már színpadra is kerül a Toldi, amely több szempontból is különleges lesz.
Az előadás megvalósításában meghatározó szerepet játszott Fazakas Mihály, az Osonó Színházműhely alapítója. Bár saját bevallása szerint nem rendelkezik mély ismeretekkel a néptánc világában, mégis, rendezőasszisztensi pozíciójával friss perspektívát hozott a folyamatba. Szavaiból kiderült, hogy amint valami a színpadra kerül, új szabályok érvényesülnek. A néptánc hagyományosan nem a történetmesélés eszköze, és a táncosok nem feltétlenül színészi ambíciókkal bírnak, de ebben az esetben ezeket a konvenciókat félre kellett tenni. "Ez a jelenidő művészete" - fogalmazott, és hangsúlyozta, hogy legfőbb célja az volt, hogy támogassa az előadókat abban, hogy felfedezzék saját identitásukat a színpadon, megteremtsék a jelenlétüket, hatékonyan közvetítsék üzenetüket, és ami talán a legfontosabb: saját maguk is gazdagodjanak az előadás élményével.
A Hargita Székely Néptáncszínház alkotói tehát nagy lépést tettek a néptánc és a színművészet között átvezető úton. Olyannyira, hogy a tőlük már jól megszokott, igencsak látványos viseletek mellett most egészen új irányt kapott a díszlet- és jelmezfelhozatal is. Bakcsi Kata, aki leginkább a színházi látványvilág kialakításában jártas, örömmel vállalta el Kelemen Szilveszter felkérését, amely számára sem kis kihívást jelentett. Saját elmondása szerint nem kimondottan ért a viseletekhez, de mivel egy ilyen előadás esetben fontos a hitelesség, alaposan beleásta magát a témába, emellett pedig a csapat többi tagja is készségesen segített neki. Készített még állatjelmezeket és egy különleges díszletet is az előadásnak, színesebbé téve ezzel a produkciót.
Kelemen Szilveszter nem először áll a Hargita Székely Néptáncszínház élén, hiszen ez a csapat számára már ismerős terep. Legutóbb Az örökké síró királykisasszony színrevitelével örvendeztette meg a közönséget, most pedig új kihívás elé néz: a magyar irodalom egyik legismertebb művének színpadi adaptálásába fogott. Elmondása szerint a próbák kezdetén hamar világossá vált, hogy az előadás nem csupán egy táncjáték, hanem inkább drámai irányba mozdult el. A csapat tagjai azonban tele voltak lelkesedéssel, és mindenki elkötelezetten végezte a feladatát. Ez a produkció nem egy korábbi művön alapul, hiszen táncszínházi keretek között még sosem láthatta a közönség ezt a történetet. Mindenki úgy érzi, hogy a munka gyümölcse érkezett el: megszületett a "hargitás Toldi".
Szabó László, aki táncosként és művészeti vezetőként egyaránt részt vesz a produkcióban, hasonlóan vélekedik az előadásról. Szavai szerint rendkívül izgalmas élmény volt számára, hogy két különböző perspektívából figyelheti a műsor fejlődését. E tapasztalat során nem csupán technikai szempontból, hanem emberi értelemben is jelentős fejlődést élt meg.
A Toldi című előadásról egy dolog biztosan kijelenthető: mint az alkotók is fogalmaztak, nem az volt a cél, hogy a legbeváltabb eszközökhöz nyúljanak. Nem csupán a táncszínház műfajában lesz egyedülálló ez a darab, hanem a Hargita Székely Táncszínház önmagához képest is nagyot újított, s mint Kelemen Szilveszter fogalmazott: soha nem voltak még ennyire kíváncsiak a nézők véleményére.
András Mihály kiemelte, hogy egy ilyen grandiózus esemény megvalósítása elképzelhetetlen lenne a csíkszeredai városháza támogató szerepe nélkül. Ők voltak az alapkövei a produkciónak, a táncosok pedig a második vonal szereplői, és már csak egy dolog hiányzik a teljes képhez: a lelkes nézők.
A „Toldi” című táncszínházi produkció bemutatójára február 28-án, 19 órakor kerül sor. Ezt követően a közönség március 1-jén, szintén 19 órától élvezheti az előadást, amely március 27-én, 29-én és 30-án is látható lesz a csíkszeredai Művelődési Házban. A rendezők szándékosan úgy alakították ki az előadást, hogy a jövőben kisebb színpadokon is bemutathassák, így várhatóan több településre is eljut a produkció a közeljövőben.
