Az igazi példakép nem csupán a sikereivel, hanem a gyengeségeivel is inspirál - Barkóczi Noémi énekes-dalszerző története ezt ragadja meg.

Barkóczi Noémi a szomszédlány tökéletes megtestesítője – a legnemesebb értelemben. Dalai szívből jövők és egyediek, mégis mindenki felfedezheti bennük a saját történetét, és sokaknak nyújtottak már támaszt a nehéz időszakokban. Ez már 2016-ban is így volt, amikor debütáló albumával, a „Nem vagyok itt”-tel berobbant a zenei életbe, és most, 2025-ben a „Mindig kések, de hozzád jókor indultam” című lemezével is hasonló hatással van a hallgatóságra. Kilenc év elteltével, a témák és a zenei stílusok változása ellenére a dalszerző egyedi világa továbbra is megőrzi sajátos karakterét. Takács Dalma írása.

Jól emlékszem arra az időszakra, amikor kijött a Nem vagyok itt. Egyetemista voltam, és feltehetőleg éppen szomorú, a mindennapjaim pedig valahol a Vittula-Gólya-Toldi Bermuda-háromszög vonalán mozogtak, ahol rövid időn belül himnusszá vált a Köd a nappaliban. Bár Noémi zenéje tökéletesen ráillett az egyszálgitáros, szövegcentrikus zenét játszó, alternatív előadók tengelyére, valami plusz gombot mégis benyomott akkor. És ahogy nézem, nem csak nálam. A szám jelenleg 600 ezres megtekintésnél jár, ami a Rolling Stones-hoz képest nem sok, de egy magyar dalszerzőnőhöz képest szép eredmény - pláne, hogy a mutatvány nem állt itt meg, Noémi azóta két újabb lemezt kiadott, és a Budapest Park színpadán is állt már.

Amikor a beszélgetésre készülök, újra és újra meghallgatom a régi és új dalokat. Az élethelyzet más, az utca is más, és a pillanatnyi nehézségek is eltérnek, de a dalok még mindig hatnak rám. Közben az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy Noémi is szeretettel emlékszik vissza a szárnypróbálgatás időszakára, még ha azóta messzire is jutott. Szerencsére gyorsan kiderül, hogy ez valóban így van.

"Természetesen akadnak részek, amelyeket másképp fejeznék ki ma, de a mai napig büszkén vállalom azt a lemezt. Teljes mértékben érzem, hogy azok a dalok megérdemlik a helyüket."

Úgy vélem, az album lecsupaszított formája rendkívüli hatással bírt. Néha elmerengek azon, hogy talán érdemes lenne újra felfedezni azt a hangzást.

Az új lemez egy igazi önismereti utazás, amely nemcsak a hangzásában hozott frissességet, hanem az alkotói folyamat mögött rejlő dinamika is teljesen megváltozott. Ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a két album között közel egy évtized telt el. Ez idő alatt Noémi személyisége természetesen formálódott, ahogyan az alkotás iránti hozzáállása is. Míg korábban a megfelelési kényszer dominálta a munkáját, addig ma, sok tudatos erőfeszítés révén, sikerült ezt a kényszert lejjebb csavarni. A dalírás így már inkább az öröm forrása lett számára, semmint egy kötelező feladat.

A lemez négy év alatt formálódott, és bár első hallásra hosszúnak tűnhet, számomra ez az időszak lehetőséget adott arra, hogy olyan akadályokat lépjek át, amelyek korábban megakasztottak volna.

Arra jöttem rá, hogy érdemes lebontani az olyan mítoszokat, mint amik az ihlet vagy a múzsa köré szerveződnek, mert a jelenlegi életünk nem kedvez ezeknek.

Ahelyett, hogy folyton szarul érezném magam, amiért nem tudok úgy zenét írni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, inkább megpróbálom a rendelkezésre álló körülményekhez igazítani a folyamatot" - fejti ki, hozzátéve: most már nem vár heteket az ihletett állapotra, sokkal inkább döntésként tekint a kreativitásra. Ehhez pedig új utak és új szemléletmód vezetett: ahogy ő fogalmaz, néha át kell vernie magát, és ahelyett, hogy módszeresen dalírásba kezdene, inkább "csak leül gitározni picit". Ha ugyanis nincs kőbe vésett cél, a kész dal is organikusabban gurul ki a próbateremből.

"Gondolkodtam már azon, hogy kell-e úgy is dalt írni, ha az ember tudja, hogy az nem az évezred alkotása lesz.

Jelenlegi zenei alkotásaimra úgy tekintek, mint saját lelki állapotom lenyomatára, amelynek sorsáról a jövőben szabadon dönthetek a közönséggel együtt. Ehhez elengedhetetlen, hogy kedves és elfogadó legyek önmagammal – teszi hozzá. Emellett megosztja, mennyire hálás, hogy egy támogató családból származik, ahol soha nem kényszerítették arra, hogy könyörtelen mércéket állítson magának.

Barkóczi Noémi most is rengeteg izgalmas gondolattal és mély érzésekkel foglalkozik, amelyek az új lemezén is tükröződnek. Az önismereti útja - valamint a csoportterápiás tapasztalatai - jelentős hatással voltak rá, és ennek következtében sok mindent újraértékelt önmagában. Kiemelkedő fontosságú számára, hogy felfedezze azokat a női példaképeket, akik inspirálják, hogy elfogadja és megszeresse saját érzékeny oldalát, valamint hogy tudatosabban, teljesebben élje az életét.

"Korábban sokan tartottak túlérzékenynek, és bár ez a megjegyzés gyakran kritikának tűnt, ma már felfedeztem benne a szépséget."

Amikor női példaképekről beszélünk, gyakran olyan erős, kitartó és független női alakok kerülnek a középpontba, akik inspirálóan hatnak ránk. Ez számomra néha frusztráló, mert sokszor úgy érzem, hogy nem tudok azonosulni ezzel a képpel. Az én tapasztalataimban rengeteg olyan nő létezik, akik nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett erősséggel rendelkeznek, mégis rendkívüli dolgokat visznek véghez a maguk módján.

Számomra rendkívül vonzó és inspiráló az a személy, aki képes nyíltan vállalni a sebezhetőségét és gyengeségét, még akkor is, ha ez kényelmetlen helyzetekhez vezet. Nagyon értékelem, amikor mások is megmutatják, hogy néha ők is idegesek és gyarlók, mert szerintem ez az igazi erő. Legutóbb Laura Marling volt az, aki különösen mély benyomást tett rám ezzel a hozzáállással.

Jelenleg kiemelkedő témakör az életében a függőségekkel való szakítás, valamint egy tudatosabb életvitel kialakítása. Ez különösen a technológiahasználatra és a képernyő előtt töltött időre vonatkozik, ahol új irányvonalakat keres.

"Amikor pár éve erről beszéltem a barátaimnak, sokan még úgy gondolták, nem kéne démonizálni a technológiát, de ma már szerencsére sokkal nagyobb figyelmet kap a téma. És szerintem ez előadóként különösen hangsúlyos.

Gyakorlatilag a munkaköri leírásom része, hogy használnom kell a social mediat, holott épp a képernyő nehezíti meg a kreatív elmélyülést"

"Amikor egyre inkább hajlani kezdek arra, hogy a telefonomhoz nyúljak, azonnal érzem, hogy valami nem stimmel. Ilyenkor világosan látom, hogy próbálom elkerülni a jelenlegi helyzetet, mintha csak ki akarnék lépni belőle. Mostanában a barátnőimmel hetente szánunk körülbelül 10-15 percet arra, hogy megosszuk egymással, ki hol tart a technológiafüggőségével. Ez a tudatos beszélgetés segít nekünk abban, hogy jobban megértsük a problémát és együtt keressük a megoldásokat."

Ahogy ő fogalmaz, jelenleg azokat a dolgokat keresi az életében, amelyek a mostban léteznek - ezek közé tartozik a kutyájával, Milóval eltöltött idő, a művészetterápiás képzés és természetesen a zene is. Ezek a tevékenységek szorosan összefonódnak egymással. A közönségre is hatással van: "A legjobb visszajelzés számomra, amikor az emberek azt mondják, a koncertemen leginkább saját magukhoz és az érzéseikhez tudtak kapcsolódni - nem is annyira hozzám" - osztja meg gondolatait.

Valójában ez is hasonlít a csoportterápiára, amelynek én is résztvevője vagyok. A dalok, a közönség visszajelzései és a saját érzéseim mind kölcsönösen befolyásolják egymást.

A jövőben is ezt a harmóniát keresem, ahol minden erőlködés nélkül áramlik a kreativitás. Akkor is, ha az alkotás újra négy évet fog igénybe venni.