A titokzatos déli kontinens mítosza az ókor gyökereiből fakad, ám csak a 18. században sikerült véglegesen megcáfolni ezt a hiedelmet.

Scott kapitány végzetes expedíciója során közel négyszáz különböző állatfajt tárt fel, amelyek eddig ismeretlenek voltak a tudomány számára.

A Terra australis incognita, vagyis az ismeretlen déli földrész, hosszú ideig rejtély maradt a felfedezők és tudósok számára. E terület léte csupán elméletek szintjén létezett, míg a 17-18. század folyamán egyre inkább körvonalazódott az a gondolat, hogy a déli féltekén egy hatalmas kontinens rejtőzik. Ebben az időszakban már mindenki tudta, hogy a Föld gömb alakú, azonban a tengerek felfedezése még mindig gyerekcipőben járt, és a déli sark irányába irányuló kutatások még gyümölcsöző eredményekkel nem szolgáltak. Az ismeretlen földrész létezésének kérdése izgalmas kihívást jelentett a kor tudósai és felfedezői számára, akik vágytak arra, hogy felfedjék a világ ezen titokzatos szegletét.

A hatalmas déli kontinensről szóló gondolat nem volt újdonság: már Kr. e. 530-ban a neves Püthagorasz azt a következtetést vonatta le, hogy a bolygó szféráinak harmóniájához elengedhetetlen egy déli földterület megléte.

A Kr. e. IV. században Arisztotelész is hasonló nézeteket vallott, amikor kifejtette, hogy a déli sark környékén szárazföldnek kellene lennie, akárcsak az északi pólus esetében. Ezt az elképzelést továbbfejlesztette Klaudiosz Ptolemaiosz, a Kr. u. 2. században élt neves csillagász, aki úgy vélte, hogy az Indiai-óceánt egy kontinens zárja le dél felől.

Ptolemaiosz "Geographia" című műve a reneszánsz időszakában a térképkészítés egyik alapkövévé vált, így a déli kontinensről alkotott elképzelések is újra reflektorfénybe kerültek a felfedezések korában. Az Afrikát megkerülő portugál felfedezők, mint például Bartolomeu Dias, aki 1488-ban elérte a Jóreménység-fokot, már korábban rámutattak arra, hogy az Indiai-óceán nem záródik le teljesen, ezzel új perspektívát nyitva a világ felfedezésére.

Klaudiosz Ptolemaiosz világtérképe, eredetileg a Kr. e. 2. századból

A portugálok, majd később a spanyolok felfedezései nagymértékben összefonódtak az Oszmán-Török Birodalom felemelkedésével, amely a Közel-Keleten és a Balkánon terjeszkedett. Ez a hatalmi váltás jelentősen megnehezítette, sőt sok esetben lehetetlenné tette a korábbi kereskedelmi útvonalak használatát. Az Afrika megkerülésére irányuló törekvések és Amerika felfedezése új lehetőségeket teremtettek, és egyre közelebb hozták a rejtélyes déli kontinens felfedezését.