"Az utolsó terápiás beszélgetés során a páciensem már a tankban foglalt helyet" - interjú egy izraeli pszichiáterrel.

Hogyan dolgozzunk fel egy olyan traumát, amit nem lehet? És hogyan gyógyítsuk a gyógyítókat? Erről a témáról készített interjút Varró Szilvia Weisz Judit izraeli-magyar pszichiáterrel.

2023. október 7. egy fekete napként írta be magát a történelemkönyvek lapjaira. Ezen a borongós napon a Hamász fegyveresei átlépték Izrael határait, és brutális támadásokba kezdtek, figyelmen kívül hagyva a katonák és civilek közötti különbséget. Izrael válaszul hadműveleteket indított a Hamász ellen, de a helyzet gyorsan romlott, és végül három különböző fronton kényszerült harcokra. Hogy mindez milyen politikai következményekkel jár, ki a felelős, és miért történt, azt majd a szakértők elemzik. Azonban egy tény megkérdőjelezhetetlen: az ilyen konfliktusok legnagyobb áldozatai mindig az egyszerű emberek, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez vagy valláshoz tartoznak.

Az Indexen közzétett Varró Szilvia lenyűgöző interjúja Weisz Judit izraeli-magyar pszichiáterrel hatalmas visszhangot keltett, és rekordmennyiségű nézőt vonzott.

A beszélgetés különösen megrázó, hiszen a szakember nemcsak az áldozatokkal dolgozott és segítette őket, hanem maga is átélte az eseményeket - ahogyan az egész izraeli társadalom, még ha sokan szerencsére csak a televízió képernyőjén keresztül is.

A pszichiáter részletesen kifejtette, hogy az elrabolt túszok milyen mély traumákat éltek át, és mennyire összetett feladat ezen élmények szakmai szempontból való kezelése. Kiemelte, hogy gyógyítóként nemcsak a páciensek fájdalmával, hanem saját lelki terheikkel is nap mint nap meg kell küzdeniük. Felmerült a kérdés, hogy ezek a szakemberek hogyan tudják feldolgozni a saját tapasztalataikat, és kikkel oszthatják meg azokat, hogy megkönnyítsék a gyógyulási folyamatot.

Az interjú során, az orvosi titoktartás szigorú betartásának keretein belül, számos beteg tapasztalata került előtérbe.

Egy háromgyermekes édesanya, akinek szíve tele volt szeretettel, teljesen megremegett a kibucokban történt tömeggyilkosságok hírének hallatán. A tragédia nyomot hagyott lelkében, olyannyira, hogy - ahogy ő fogalmazott - "képtelen volt megosztani azt a bensőjében rejlő érzést", még akkor is, ha az a tápláló anyatej formájában érkezett volna. A trauma súlya alatt a szoptatás, amely eddig a legtermészetesebb dolog volt számára, hirtelen lehetetlenné vált.

Egy másik, közvetlenül túlélő nő története is a figyelmünket felkeltette. Ő a kibucban élte át a borzalmat, ahol édesanyját és több kedves barátját veszítette el, miközben egy védett szobában rejtőzködött – ilyen típusú helyiségek szinte minden izraeli otthonban megtalálhatóak. A nő a poszttraumás stressz-zavarral (PTSD) küzd, és a gyász súlya is nyomasztja, ezek a problémák pedig egymást táplálják. Két évvel a tragikus esemény után sem tudja teljes mértékben helyreállítani az életét, családi kapcsolatai meggyengültek: nem találja a közös hangot gyermekei és férje iránt, ami még inkább elmélyíti a magány érzését.

A folyamatos terápiás és gyógyszeres beavatkozások révén ma már képes visszatérni a munkához, azonban a lelki sebek továbbra is mély nyomot hagynak benne.

A szakértő kiemelte, hogy az izraeli közösség életében is jelentős nyomot hagytak az események, amelyek mélyen befolyásolják a társadalmi dinamikát és a mindennapi életet.

Mintegy 20%-kal nőtt az álmatlanság (inszomnia) gyakorisága, a depresszió jelenléte pedig már a társadalom körülbelül 40%-át érinti.

A szakértő kiemelte, hogy a háború jelentős mértékben formálja át a terápiás kereteket, és ez a helyzet új kihívások elé állítja mind a terapeutákat, mind a pácienseket. A helyzet megkívánja a rugalmasságot és az alkalmazkodást, hiszen a hagyományos módszerek mellett új megközelítésekre is szükség van a gyógyulás folyamatában.

Ilyen helyzetekben nem maradhatunk a terápiás szoba biztonságos, nyugodt falai között, mert sajnos ez nem opció. A terápia ott zajlik, ahol éppen adódik a lehetőség – legyen az egy hotelszoba erkélye, egy óvóhely, vagy akár egy tank belseje. A háború nem vár senkire.

Dr. Weisz Judit arról is beszélt, hogyan lehet egy ilyen helyzetben, háborús körülmények között megélni a mindennapokat.

Szerinte az egyik, ha nem a fő módszer a disszociáció, ami lehetővé teszi, hogy az ember távolságot tartson a saját félelmeitől. Azonban ha a túlélés érdekében valaki kénytelen megszakítani a kapcsolatot önmagával, annak később súlyos következményei lehetnek.

Ha érdekel, miért játszanak másodlagos szerepet a nemek a családon belüli erőszak kontextusában, érdemes elmerülnöd ebben a cikkünkben is.