A magyar buszgyártás régi hagyományai új irányt vettek, hiszen a dunai táj mellett egyre inkább horgásztanyák és hétvégi házak formájában élnek tovább. Ezek a különleges építmények nem csupán a természet közelségét kínálják, hanem a kreatív újrahasznosítá
Kibelezve, az eső ellen védelmet nyújtó menedékként terjedt el életük.
Amikor a magyar gyártású buszok kerülnek szóba, sokak számára az Ikarus név azonnal felmerül. Azonban a hazai tömegközlekedés történetében számos olyan gyár is megfordult, amelyek neve mára már eltűnt a köztudatból, pedig jelentős szerepet játszottak a közlekedési eszközök világában.
Az Általános Mechanikai Gépgyár, közismert nevén ÁMG, 1958-as megalakulását követően mindössze néhány hónap elteltével bemutatta a 407-es modellt, amely hamarosan a gyár egyik jelképévé vált.
A Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) falai között született karosszéria egy Csepel-alvázra épült, és egy Csepel-gyárban készült dízelmotorral indult útnak. Ez a különleges gyártási típus bányászbuszként vált népszerűvé, és hamarosan legendás hírnévre tett szert.
Az ÁMG 1960-ra, miután áttervezési munkálatokat végzett, végül bemutatta a 408-as modellt, amelyből a következő három év során több mint négyszáz példány készült.
Az üzemnek ezen a ponton parancsolt megálljt az állam, hiszen 1963-ban az Ikarusba olvasztották, ami a saját, már meglévő típusainak (66 ill. 311) összeszerelését bízta a székesfehérvári csarnokokban dolgozókra.
A már elkészült darabok a következő évtizedekben szorgosan szállították az embereket, az idő múlásával azonban egyre többet nyugdíjaztak, illetve bontottak darabokra - így járt például ez a példány is, ami 1975-ben már a számos otthon ablakát védő napsugaras rácsokkal felvértezve, lámpatestek nélkül várta a véget az IKV egy XIX. kerületi telephelyén:
Másoknak egy fokkal nagyobb szerencséje volt, a helyzet mégis odáig jutott, hogy ma mindössze egyetlen működő 408-asról tudunk.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a könnyen azonosítható formával rendelkező járművek ne kelthetnék fel az igazán éles szemű felfedezők figyelmét. Ezt alátámasztja a Magyar Járművek nevű Facebook-csoport, ahol nemrégiben egy víkendházként átalakított példány fotója bukkant fel.
Bogyoszló mellett, a Duna partján található Bóni-foknál egy különleges építmény áll, amelynek jellegzetes formái azonnal megragadják a figyelmet. A busz, amely itt található, egyedi energiával bír, és ha vastagabb pénztárcával rendelkezne valaki, talán még van remény a megmentésére. Az építmény különlegessége, hogy a gyártása során alkalmazott számos Csepel-alkatrész hozzájárul a karakteréhez és tartósságához.
A környéken néhány évvel ezelőtt még messze nem ez volt az egyedüli 408-as, hiszen a Roncs Fotós 2016 elején publikált felvételein számos más példány is feltűnik:
A képeket szemlélve egyértelmű, hogy a telektulajdonosok ugyanabba a bontóba jártak, hiszen a karosszériák megérkezéséről szóló hír villámgyorsan terjedt a környező területen.
A Bóni-fok környékén sétálva ma már csupán néhány ilyen csodát örökíthetnénk meg, ám az ország más tájain még mindig felfedezhetünk hasonló szépségeket.
Egy évvel ezelőtt a sok helyen ma is a helyi, vagy helyközi buszközlekedés kikezdhetetlen talpköveit jelentő Ikarus 255-ösök kettő, illetve a 266-os egy példányát mutattuk be, amik a Hajdú Volán egykori tiszacsegei üdülőjében váltak emeletes ágyakkal teli szálláshelyekké, a Magyar Járművek csoport egy tagja pedig Baján fedezett fel egy
A közel 3200 darabos széria tagjai 1951 és 1957 közt hagyták el a gyárkaput, így már ötven évvel ezelőtt is jóval gyakoribb látványnak számítottak, mint az ÁMG buszai.
