A megoldás rendkívül egyszerű: a magyar csapat gyenge helyzetkihasználása bizonyult a legnagyobb hátrányának a világbajnokság során.

A magyar férfi-kézilabdaválogatott nyolcadik helyen végzett a világbajnokságon, mi pedig megpróbáltunk utánajárni, mi hiányzott ahhoz, hogy sikerüljön a legjobb négy közé kerülés.

A statisztikák alapos elemzése során, különösen az elődöntők előtt, már az első oldalon világosan kirajzolódott a legnagyobb gyengeség: a helyzetkihasználás. Magyarország ebben a mutatóban a 15. helyen végzett, csupán 62,7%-os hatékonysággal. A különbség igazán szembetűnő, ha megnézzük a számokat: Bánhidieék 344 helyzetkihasználásból 216 gólt szereztek, míg a horvát csapat 347 lehetőségből 229 alkalommal talált be az ellenfél kapujába. Érdemes összehasonlítani a portugálok teljesítményével is, akik 240 kaput eltaláló lövésből 354 gólt szereztek, ami lényegesen kedvezőbb mutató. A legjobb nyolc között szereplő csapatok közül csak a brazilok teljesítettek gyengébben a magyarokhoz képest, és a közvetlenül mögöttük álló hat csapat mind túlszárnyalta őket.

Az adatok természetesen eltérhetnek attól függően, hogy egy-egy csapat hány gyengébb képességű válogatottal mérkőzött meg. A közvélemény viszont azt sugallja, hogy Szita csapata viszonylag kedvezőbb ágra került, ezért ők lehetnek az előnyösebb helyzetben.

Bár a szélről nem volt probléma, hiszen hatékonyságban (6. hely) és a szélső gólok számában is (3. hely) jól végeztek Bókáék. Ám ha csak azt vesszük, hogy Imre Bence sokkal gyengébb formát mutatott, mint tavaly, amikor berobbant a válogatottba, máris meg lehetett volna a továbbjutáshoz szükséges 1-2 gól. Ráadásul a bombaformában érkező Pedro sem volt a keretben az első találkozókon.