Erdei tündérek varázslatos tánca a Nagyszínpadon A Nagyszínpad fényei alatt, ahol a természet csodái és a művészet találkoznak, az erdei tündérek lélegzetelállító előadása bontakozik ki. Az apró, szárnyas lények, akiket a fák susogása és a patakok csobog
Deva és a Napfonat szombat délután egy tűző, 40 fokos hőségben varázsoltak a Szigeten. A nézők a színpad által kínált árnyék hűvösébe húzódtak, hogy megcsodálják a produkciót, de ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek, így akadtak, akik már a koncert közepén a tűző napon álltak. Mégsem zavarta őket a forróság, hiszen a zene és a látvány magával ragadta őket, és elfeledtették a kánikulát.
A koncert díszlete egy különleges elemre épült: az énekesnő mögött egy elegáns fa tulipán állt, amely bézs és barna árnyalataival tökéletes összhangban volt Дeva ruhájával. A gyönyörű ruhát Aponyi Enikő tervezte, és a bézs, barna, valamint pasztell színek varázslatos kombinációja révén az énekesnő olyan hatást keltett, mint egy erdei tündér, aki a Szentivánéji álom varázslatos világából lépett elő.
Дeva, vagyis Takács Dorina zenéjét gyakran elektro-folk vagy ethno-electronic stílusként kategorizálják. A magyar népzene hagyományos dallamait és ritmusait ötvözi modern elektronikus elemekkel, például ambient, vagy deep house alapokkal. Zenéjében a népdalok polifonikus harmóniái és spirituális hangulata keveredik a kortárs elektronikus zene minimalista, atmoszférikus textúráival. Gyakran használ házi stúdiójában készített loopokat és rétegzett vokálokat, amelyek egyedi, meditatív hangzást kölcsönöznek dalainak. Csillag című albumán például a népzenei motívumok modern basszusokkal és ambientes effektekkel egészülnek ki, létrehozva egy hipnotikus, kulturálisan gazdag hangzásvilágot. Még mélyebb, Avar című albumáról pedig idén ezt írtuk:
Bár a Csillag nem volt a klasszikus értelemben "vidám" mű, az Avar egy sötétebb árnyalatot hoz magával. Az album összességében nem kifejezetten vészjósló, de az ősi dallamok és a népdalokból merített archetípusok, motívumok és fordulatok egy kísérteties elegyet alkotnak. Talán éppen a folk és a modern zenei elemek különleges összeolvadása az, ami ezt a hatást kiváltja: minél gazdagabbak a népi motívumok, annál mélyebb dimenziókat nyernek az elektronikus zenéből merített megoldások.
A Napfonat egyedülálló a cappella együttes 2018-ban kezdte meg működését, öt tehetséges énekesnő - Szalay Henriett, Szarka Anita, Tóth Eszter, Tóth Orsolya és Volkova Krisztina - összefogásával. Zenei világuk a hagyományos népdalok és modern zenei stílusok izgalmas keverékéből építkezik, amely forradalmasíthatja a világzene színpadát. A csapat kulturális sokszínűsége - felvidéki, erdélyi és orosz gyökerek - egyedi ízt ad zenéjüknek, míg énekesi múltjukban fellelhető jazz, népzene és könnyűzene gazdagsága tovább fokozza a zenei élményt. A magyar és más népek népdalait polifonikus hangzásokkal, ütőhangszerekkel, mint a kongák és marimbák, ötvözik, így létrehozva egy különleges atmoszférát, amely váltakozik a kórusra emlékeztető intenzív pillanatok és a finom, lírai szólóbetétek között. Amikor két ilyen erőteljes zenei univerzum találkozik, a végeredmény valóban lenyűgöző lehetőségeket kínál.
A szombati Sziget fesztivál koncertjein a közönség számos, jól ismert dallamot hallhatott, ám ezek egy teljesen új és meglepő interpretációban érkeztek.
Az énekesnő lenyűgöző sokszínűséggel varázsolta el a közönséget, hiszen énektechnikáit folyamatosan váltogatta: hol népdalénekesként bontogatta szárnyait, hol a kórus mezzójaként tündökölt, máskor pedig operaprimadonnaként merészkedett a magas regiszterek birodalmába. A konga alapritmusai nem csupán helyi, hanem nemzetközi színtéren is éreztették hatásukat, míg a fuvola mint társénekes gyakran csatlakozott Дeva varázslatos hangzásához. A koncert során az elektronikus alapokra épülő, jól ismert és ritkábban hallott népdalok, mint például a Csillag vagy az Avar albumról, a közönség szívéből szólaltak meg, hiszen sokan együtt énekelték az előadóval. A látványt egy különleges vizuál is fokozta - egy hatalmas szem - amely Jankovics Marcell János vitézét idézte fel. A színpadon három táncos is felbukkant, akik óriási, szárnyakra emlékeztető bambuszvázra feszített drapériákat mozgatva, lenyűgöző koncentrációval és erővel gazdagították az előadást.
A setlisten feltűntek a Napfonat egy-egy dalai is, majd következtek a közös produkciók: a Napfonat énekesei Дeva dalain énekeltek, míg Дeva varázslatos alapokat kreált a Napfonat számára. A koncert végén a felfokozott hangulatban a női vokálok élénken idézték a Dead Can Dance fénykorát – mindezt azonban modern elektronikus ritmusokkal és magyar dallamokkal ötvözve, így létrehozva egy különleges zenei világot, ami egyszerre emlékeztet a múlt nagyjaira, mégis egyedi és megismételhetetlen. A közönség lelkes tapsvihara mindent elmondott: Дevát és a Napfonatot hatalmas ovációval jutalmazták a nagyszínpados koncert végén, amit az énekesnő szerény mosollyal és némi meghatottsággal viszonzott.
