Európa önállóságot nyerhet az amerikai tudományos információktól való függőségéből.

Az amerikai kormányzat Trump visszatérésével drasztikus költségvetési megszorításokat léptetett életbe számos tudományos intézménynél. A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA), az NIH, az EPA és más ügynökségek klíma-, időjárás-, geotudományi és közegészségügyi kutatásait folyamatosan megszüntetik. Ráadásul több adatbázist is leállítottak. A Fehér Ház szóvivője úgy nyilatkozott, hogy ezek a megszorítások a "hamis Green New Scam tudomány" felszámolását célozzák.

Európai kormányzati szakértők aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a megbízható amerikai adatok hiánya komoly kihívások elé állítja a szélsőséges időjárási jelenségek előrejelzését, továbbá hátráltathatja az infrastruktúra-fejlesztések hosszú távú tervezését is. Ez a probléma nem csupán technikai jellegű; a következmények közvetlen hatással lehetnek az emberek életére.

Az Európai Unió reagálva a helyzetre, saját megfigyelőrendszereinek bővítésébe kezd. A következő két év során jelentős anyagi forrásokat fektetnek az Európai Tengeri Megfigyelési és Adathálózat (EMODnet) fejlesztésébe. Ez az átfogó adatbázis széles spektrumú információkat gyűjt, amelyek a hajózási útvonalaktól kezdve a tengerfenék élőhelyein át egészen a tengeri hulladékig terjednek.

A NOAA kutatási részlegének leépítése különösen aggasztó, mivel ez a terület kulcsszerepet játszik a Globális Óceánmegfigyelő Rendszer (GOOS) működésében. Ez a hálózat számos fontos adatot nyújt, amelyek nélkülözhetetlenek a biztosítási szektor kockázatelemzéseihez, a part menti infrastruktúra fejlesztéséhez, valamint az energiaipar beruházásaihoz. Ennek a leépítésnek a következményei messze túlmutathatnak a tudományos közösségen, és komoly hatással lehetnek a gazdaságra és a környezetvédelemre is.

Az Európai Unió szándékai szerint jelentősen meg szeretné növelni hozzájárulását az Argo programhoz. Ez a 25 éve működő globális bójarendszer kulcsszerepet játszik az óceánok hőmérsékletének, tengerszintjének és áramlásainak monitorozásában, ezáltal hozzájárulva a globális felmelegedés folyamatainak megértéséhez. Jelenleg az Egyesült Államok a program költségeinek 57%-át fedezi, míg az EU 23%-ot vállal. Most azonban a brüsszeli döntéshozók számára kiemelten fontos feladattá vált az európai hozzájárulás növelése.

Néhány európai ország már nekilátott az amerikai adatbázisok archiválásának. A dán meteorológiai intézet például jelentős mennyiségű adatot töltött le a NOAA klímaarchívumaiból, abban a reményben, hogy ezek a fontos információk nemsokára végleg eltűnnek. Ezen kívül a norvég kormány is komolyan veszi a helyzetet, és kétmillió dollárt különített el a hasonló célú adatmegőrzésre.

Több tudományos szervezet a német kormány megbízásából most azt vizsgálja, mennyire függnek a hazai kutatások az amerikai forrásoktól. Egyes kutatók "gerilla archiválásnak" nevezik a folyamatot, amely során amerikai tudósok és civilek sürgősségi mentéseket végeznek, nehogy az értékes adatok végleg elveszjenek. A német PANGAEA archívum vezetője szerint amerikai kutatók már segítséget is kértek tőlük a mentéshez.

Eközben a NOAA több száz munkatársát bocsátották el, vagy korengedményes nyugdíjba vonultak. A 2026-os költségvetési javaslat újabb 1,8 milliárd dolláros (27 százalékos) csökkentést tervez a NOAA összköltségvetésében, ami azt jelenti, hogy az alkalmazottak létszámát tizenkétezerről tízezer főre kívánják redukálni. Ezzel együtt megszűnne többek között az intézmény kulcsfontosságú kutatási ága, az Oceanic and Atmospheric Research Office is, amely az Argo-program működtetése mellett műholdas érzékelőket és klímamodelleket is irányított.

Az adatvesztés nem csupán menthető, de fenntartható módon nem pótolható magánszemélyek vagy civil tudományos kezdeményezések által - figyelmeztetett Denice Ross, az amerikai szövetségi kormány korábbi vezető adatügyi felelőse. A mentett adatbázisokat ugyanis frissíteni kellene - ehhez pedig csak állami finanszírozás és infrastruktúra biztosíthat stabil alapot.

Európa lépései valószínűleg egy mérföldkőhöz érkeztek: a globális tudományos adatgyűjtés terén évtizedek óta fennálló amerikai dominancia most megtörni látszik. Craig McLean, aki négy évtizedet töltött el a NOAA-nál, megjegyezte, hogy az Egyesült Államok korábban az óceántudomány "koronaékszerének" számított. Jelenleg azonban úgy tűnik, az EU-nak el kell kezdenie önálló irányvonalat követnie.

Katrin Boehning-Gaese, a német Helmholtz Környezetkutató Központ tudományos igazgatója úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet a védelempolitikai paradigmákhoz hasonlítható. "Az Egyesült Államok élen járt ezen a téren, és mi túlságosan is támaszkodtunk rájuk. Most azonban elérkezett az idő a változásra," fogalmazott.