Íme egy egyedibb megfogalmazás: „Miért próbálták meg betiltani a tésztát Olaszországban? Mussolini furcsa elképzelése végül nem valósult meg.”
Farkasházi Réka három gyermeke együtt pózol egy közös fotón, ahol mindannyian ragyogóan szépek. A lányok külön-külön is lenyűgözőek, és a képen valóban nehéz lenne megmondani, ki a szebb közöttük.
Ha az olasz konyháról van szó, szinte mindenki azonnal a tésztafélékre gondol. Gondoljunk csak a klasszikus pizzára, a bolognai spagettire, a milánói makarónira vagy a lasagne-ra – ezek az Appennini-félszigetről származó ínycsiklandó fogások világszerte hódítanak. Talán meglepő, de az 1920-30-as években Olaszország hírhedt fasiszta diktátora, Benito Mussolini, akit Il Duce néven ismerünk, egy időben megpróbálta betiltani a tészta fogyasztását az országban.
A diktatúrák történelme folyamán mindig is különös, sokszor abszurd elképzelések születtek a mezőgazdaság és az élelmezés világában. Ezt a jelenséget jól illusztrálja a Rákosi-korszak narancstermesztési kísérlete, amelyet a "A tanú" című film is emlékezetessé tett. Olaszországban Mussolini sem maradt adós a saját bizarr ötletével a két világháború közti időszakban: meg akarta tiltani a tészta fogyasztását. Kiáltványokkal és ingyenes rizsosztással próbálta rávenni az embereket, hogy a tészta helyett inkább a rizst válasszák. Azt hirdették, hogy a főtt tészta nehezen emészthető, és hogy depressziót, tunyaságot okoz; a férfiak így rossz katonák és gyenge szeretők lesznek. Ezzel szemben a rizs fogyasztásának előnyeit hangsúlyozták, miszerint az erőt ad a férfiaknak, harcedzetté formálja őket, míg a nők számára erős anyai szerepet biztosít.
A háttérben természetesen politikai motivációk álltak. Mussolini egy önellátó gazdaságot álmodott meg, amely nem engedhette meg magának az importgabona, különösen a Törökországból érkező szállítmányok jelenlétét. Ennek érdekében a külföldről behozott gabonára magasabb vámokat vezettek be, miközben a belföldi termelést is visszaszorították. Ezzel párhuzamosan az olasz rizstermesztés támogatására összpontosítottak, és megrendezték a nemzeti rizsnapokat (Ente Nazionale Risi). A "Mangiate Riso!" (Egyél rizst!) feliratú plakátokkal népszerűsítették a rizs fogyasztását, hirdetve, hogy ez az élelmiszer férfiak, nők és gyerekek számára egyaránt hozzájárul az egészséghez és a vitalitáshoz.
A Duce igyekezete azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: mindössze annyit ért el, hogy a magasabb vámok miatt felment a liszt ára, és valamivel kevesebb tészta fogyott az országban. Mussolini 1945-ös kivégzését követően azonban a tészta népszerűsége tovább nőtt, és a nemzeti büszkeség egyik erős tartóoszlopává vált, mely a mai napig stabilan áll.
