Ezért térnek vissza folyamatosan a plusz kilók a fogyókúrázókra.

Az epigenetikai markerek jelenléte gyorsítja a súly visszanyerését magas zsírtartalmú étrend esetén

Az epigenetika a genetikának az a része, amely nem a genetikai építőelemek sorrendjén, hanem az ezeken az építőelemeken található apró, de jellegzetes kémiai jelöléseken alapul. Az építőelemek sorrendje hosszú idő alatt alakult ki; mindannyian örököljük őket a szüleinktől. Az epigenetikai markerek ezzel szemben dinamikusabbak: a környezeti tényezők, étkezési szokásaink és testünk állapota - például az elhízás - megváltoztathatják őket az életünk során. De sok éven, néha évtizedeken át stabilak maradhatnak, és ez idő alatt kulcsszerepet játszanak annak meghatározásában, hogy mely gének aktívak a sejtjeinkben és melyek nem.

"Az epigenetika határozza meg, hogy a sejt milyen tulajdonságokkal bír, és milyen feladatokat kell ellátnia" - nyilatkozta Laura Hinte, a Ferdinand von Meyenn által irányított táplálkozás és anyagcsere-epigenetika kutatócsoport doktorandusza.

A kutatók mélyrehatóan vizsgálták a jojó-effektus molekuláris hátterét, egerek segítségével. A hangsúly a túlsúlyos egerek zsírsejtjeinek elemzésén volt, valamint azon sejtek tanulmányozásán, amelyek a diéta révén csökkentették a súlyfeleslegüket. Kutatásaik során felfedték, hogy az elhízás sajátos epigenetikai módosulásokhoz vezet a zsírsejtek sejtmagjában, amelyek meglepő módon a diéta befejezése után is megmaradnak.

"A zsírsejtek emlékezetének köszönhetően a túlsúlyos állapot könnyen visszatérhet" - nyilatkozik von Meyenn. A kutatók megfigyelték, hogy azok az egerek, amelyekben ezek az epigenetikai jelzők megtalálhatók, gyorsabban nyerik vissza korábbi súlyukat, amint újra zsírdús táplálékhoz jutnak.

Embereknél is felfedeztek bizonyítékokat erre a mechanizmusra. Az ETH Zürich tudósai olyan korábban túlsúlyos egyének zsírszöveti biopsziáit vizsgálták, akik gyomorszűkítő műtéten estek át. A kutatók ezúttal nem epigenetikai markereket, hanem a génexpressziót elemezték a mintákban. Az eredmények megerősítik az egerekkel kapcsolatos megállapításokat.

A kutatók eddig nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a zsírsejtek mennyi ideig őrzik meg az elhízással kapcsolatos emlékeket. Ezek a sejtek jellemzően hosszú életűek, átlagosan körülbelül tíz évig élnek, mielőtt a szervezetünk új sejtekkel pótolja őket. Jelenleg nincs lehetőség arra, hogy gyógyszerek segítségével módosítsuk a sejtmagban található fontos epigenetikai jelzéseket, és ezáltal eltüntessük az epigenetikai emlékezetet.

Az ETH kutatói forradalmi felfedezésük révén először bizonyították, hogy a zsírsejtek képesek tárolni az elhízás epigenetikai emlékezetét. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem csupán a zsírsejtek birtokolják ezt a különleges emlékezeti funkciót.

"A test különböző sejtjei is részt vehetnek a jojó-effektus kialakulásában" - nyilatkozta von Meyenn. Elképzelhető, hogy az agyban, az érrendszerben, vagy más belső szervekben található sejtek is képesek megőrizni az elhízás emlékét, ezzel hozzájárulva a jelenséghez. A kutatók most azon dolgoznak, hogy ezt a feltételezést alátámasszák.