Guns N' Roses - Budapest 2025: egy felejthetetlen utazás a múltba és a jövőbe a Puskás Arénában A legendás Guns N' Roses zenekar 2025-ben újra Budapestre látogat, hogy egy különleges koncertélménnyel lepjék meg a rajongókat. A Puskás Aréna színpadán a no
Július 15-én a budapesti Puskás Aréna falai között egy legendás rockbanda robbantotta ki a zenei ünnepet, amely generációk szívét hódította meg. A Guns N' Roses lenyűgöző, közel négy órás koncertje egyszerre hozta el a múlt fénykorának nosztalgiáját és a zenekar friss, megújult energiáját. A közönség zúgása, a hangos éneklés és a színpadon zajló show egy felejthetetlen élményt teremtett, amely mindenkit magával ragadott.
A 2025-ös budapesti Guns N' Roses koncert valóban különleges esemény volt minden hazai rockrajongónak - nekem pedig egészen személyes jelentősége volt, hiszen 33 évvel ezelőtt láttam őket először élőben. Most, egy újabb korszak határán, a Puskás Aréna csaknem telt háza és a közönség várakozása egyszerre teremtett nosztalgikus és izgalommal teli atmoszférát, ahová a zenekar nemcsak múltbeli sikerei emlékét, de valódi, megújult energiát is elhozott.
Különösen figyelemre méltó volt az idei dobos csere friss energiája: Isaac Carpenter belépése a zenekarba igazi felfedezésnek bizonyult. Az évek során sokan bírálták a Guns N' Roses dobosait, de Carpenter folyamatosan precíz és inspiráló játékával új szintet emelt a show-ban – minden egyes üteme tökéletesen illeszkedett a zenekar klasszikus rock-dinamikájához, miközben hatalmas erőt adott az előadásnak, méltón a legnagyobb stadionokhoz. Richard Fortus szerepe szintén kiemelkedő volt, hiszen nem csupán a hangzásban, hanem mozgásában és megjelenésében is megidézte az egykori alapító, Izzy Stradlin karakterét, tisztelegve a zenekar hagyományai előtt, ugyanakkor egy modern profizmust is csempészve a produkcióba.
Axl Rose a korábbi évek megpróbáltatásait maguk mögött hagyva, lenyűgöző formában tért vissza a színpadra. Hangja, amely évtizedek távlatából nézve talán sosem volt még ennyire kifogástalan, most egyértelműen a legjobb állapotát mutatta az elmúlt húsz év során. A múltbeli kritikák és mélypontok ellenére ezúttal tiszta, erőteljes és kontrollált énekléssel varázsolta el a közönséget, közel négy órán át szórakoztatva őket. A színpadon pedig megmaradt az a megszokott energia és lendület, ami mindig is jellemezte a zenekart. A közönség reakciója egyértelműen tükrözte, mennyire fontos volt Axl idei teljesítménye: végre újra átélhettük a zenekar klasszikus lelkének vibráló esszenciáját.
A koncert dramaturgiája mesterien egyensúlyozott a nosztalgia és az újdonság között. Már a nyitó "Welcome to the Jungle" dal ereje azonnal visszarepített bennünket a nyolcvanas évek vibráló világába. A műsor folyamán a zenekar ügyesen váltogatta a legendás slágereket, mint a "Sweet Child o' Mine", "Paradise City" és "You Could Be Mine", az újabb, friss dalokkal és néhány stílusosan újraértelmezett feldolgozással. Rajongói szemmel nézve az este fénypontja számomra a "November Rain" volt: Axl lenyűgöző zongorajátéka, a stadiont betöltő, fülbemászó refrén, és Slash szenvedélyes gitárszólója együttesen idézte fel a zenekar aranykorának varázsát, olyan érzést keltve, mintha mindenki visszautazott volna az időben, hogy újra átélje a rockzene legszebb pillanatait.
