Heti abszurd: Virágzik a muffinmaffia, és most jön a történet!
"Hibáztunk" - vallották be a rendőrök a minap, miután nem vették komolyan egy életveszélyben lévő nő feljelentését, és a halála után is mismásoltak. Meggyilkoltak egy segítséget kérő, mégis magára hagyott embert, és ez jóvátehetetlen. A hiba belátása azonban mintha fényt jelentene az alagút végén, mondanánk, de egyelőre csak az alagút kezdett el derengeni. A hosszú és sötét alagút, amiben a rendőrök egymagukban továbbra is nehezen fognak eligazodni.
A biztonság nem csupán a rendőrség vagy az élet védelmének kérdése. Nem az erőszak vagy a gyilkosság szörnyűségével veszi kezdetét. Valójában a biztonság alapja a társadalmi értékek és az összetartozás érzése. Az igazi biztonság a közösség erkölcsi normáiban és az emberek közötti szolidaritásban gyökerezik.
A halálos őrületet talán nem mindig lehet megállítani, de ha kevesebb gyűlölet és több emberség volna a közösségekben, talán több figyelem jutna a bajbajutottakra. A biztonság emellett mindig hatalmi kérdés lesz elsősorban.
Kérdezhetjük, hogy vajon lehetséges-e, hogy valaki úgy érezze, hogy felsőbbrendű egy nővel (vagy bármely más személlyel) szemben, és úgy tekintsen rá, mint egy birtokára, manipulálva ezzel a másik fél sebezhetőségét? Lehetséges-e, hogy valaki a pénzügyi erejével és társadalmi státuszával (anélkül, hogy feltétlenül a korrupció eszközéhez folyamodna) befolyásolja az igazságszolgáltatás működését, ezzel tompítva annak kritikus észlelését?
Nem varrnánk a birodalmi antikormányzás nyakába egy japán származású nő halálát, meg egyáltalán bárkiét, hiszen az Orbán-rezsim kártékonyságának is vannak korlátai (és vannak olyan iparágak, amelyek nem kellően jövedelmezők: a maffiakormányzás még nem lépett a Thompsonok és a levágott lófejek korszakába). A nemzeti halasztástudomány jegyében azért persze jó volna megtudni egyszer, hogy miért haltak meg lakosságarányosan aggasztóan sokan, majdnem 49 ezren a fideszes Covid-kezelés időszakában (és persze jó volna hallani az emberhalál idején zakatoló lélegeztetőgép-panamáról, amelyet idegenbe küldött fürkésző-portyázó strómanok talán kajmán-szigeteki lélerakatait gazdagították). És ha már emberélet: a tizenöt éve (vagy inkább a "haza nem lehet ellenzékben" 2002-es csatakiáltása) óta sistergő gyűlölet és háborúskodás aligha növeli az egészségben leélt évek számát Magyarországon. Ennek belátásához még csak indiai ájurvédaexpert sem kell újévkor, Keralában.
