Valódi 90-es évekbeli izgalommal teli thrillerként tért vissza a Dexter előzménysorozata.
A Dexter: Eredendő bűn a klasszikus sorozat hangulatát hozza, megdobva egy kis nosztalgiával.
Dexter Morgan, a miami rendőrség vérelemzője és gyakorló sorozatgyilkos: afféle metakiller, a gyilkos gyilkosa, aki azokkal végez, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás kezei közül, és nem kapták meg a büntetésüket. Dexter a mi igazságérzetünk is, aki vitatható módszerekkel tolja helyre a kizökkent időt. Szóval nem azért szimpatikus mert öl, hanem mert büntet, és mert egy vívódó és megnyerő figurát ismertünk meg a személyében. A Showtime új sorozatából az is kiderült, hogy lett belőle ez a fickó.
Jeff Lindsay karaktere, Dexter, több mint húsz évvel ezelőtt született, amikor 2004-ben napvilágot látott az első regény. Azóta még hét kötet követte, melyek mindegyike magyar nyelven is elérhető. A történet alapján 2006-ban indult el a Showtime által készített sorozat, amely véleményem szerint a legjobban sikerült adaptációk közé tartozik: ügyesen megőrizte a regény erősségeit, míg a gyengébben működő elemeket nem vonta be. A sorozat kreatív csapata éppen annyit tett hozzá a sztorihoz és a karakterekhez, hogy valóban életre keljenek. A második évadtól kezdve a tévésorozat és a könyvsorozat már külön utakon haladt, sőt, időnként még Lindsay is merített ihletet a Showtime verziójából. De míg a kezdeti évek figyelemre méltóak voltak, a sorozat zárása sajnos nem volt valami elegáns: a nyolcadik évadot meglehetősen gyenge befejezéssel zárták le. Csak 2021-ben döntött a csatorna, hogy egy valódi, méltó lezárást ad a történetnek, amely a Dexter: Új vér címet kapta. Ez az új epizód már sokkal erősebb és kifejezőbb volt, de mint kiderült, ez sem végső megoldás volt, csupán egy új széria kezdetét jelentette. Most pedig megérkezett a Dexter: Eredendő bűn, amelynek nyitó képsorai izgalmasan utalnak arra, hogy újabb évadok várnak ránk. Az új történet középpontjában ismét Michael C. Hall alakítása áll, és most arra fókuszálunk, hogy Dexter hogyan boldogult a diploma megszerzése után.
Dexter, akit most Patrick Gibson életre keltve láthatunk, egy olyan fiatal sorozatgyilkos, aki épp most csatlakozott a rendőrséghez. Míg a törvény szolgálatában áll, titokban már elkövette élete első gyilkosságát, amely nem éppen egy ártatlan áldozat kiválasztásával indult. Az első vérontás hátborzongatóan precíz volt, és az áldozat sem volt éppen egy ártatlan bárány, hanem inkább egy sötét titkokkal teli figura, amely tökéletesen illeszkedett Dexter baljós terveibe.
Az "Eredendő bűn" című műben szinte minden lényeges karakter megjelenik, ami igazán figyelemre méltó döntés. Dexter mellett mindenki más már készen érkezik, ami érdekes dinamikát teremt. Angel már itt is a jellegzetes kalapjával és hózentróggerével tűnik fel, LaGuerta pedig pontosan olyan ambiciózus és ravasz, mint ahogyan később megismerjük. Masuka jellegzetes, kissé zavarba ejtő nevetése is visszhangzik a háttérben. A legtöbb szereplő kicsit olyan, mint a saját fiatalkori karikatúrájuk, ami szórakoztatóan ironikus. Debra karaktere viszont talán egy árnyalatnyival eltér a későbbi verziójától; nem tűnik annyira idegesítőnek, de ezt valószínűleg a színésznő, Molly Brown tehetségének köszönhetjük, aki sokkal hitelesebb, mint Jennifer Carpenter. Érdemes megemlíteni Christian Slatert is, aki James Remartól vette át Dexter apjának, Harrynek a szerepét. Slater rendkívüli érzékkel alakítja ezt az óvó és megfontolt szülőt, aki tudatában van a fiában rejlő sötét titkoknak, és mindent megtesz, hogy kordában tartsa azokat. Az "Eredendő bűn" a klasszikus narratív sémát követi: Dexter személyes vadászatai mellett egy egész évadon átívelő szál is kibontakozik, amely egy bíró kisfiának elrablásáról szól. Ez a kettős dinamika még izgalmasabbá teszi a történetet, és mélyebb betekintést nyújt a karakterek motivációiba.
Az Eredendő bűn a kilencvenes évek atmoszférájában bontakozik ki, így könnyen felidézheti bennünk a régi idők nosztalgikus hangulatát. Szerencsére a sorozat ügyesen bánik ezzel az érzéssel, elkerülve a túlzott nosztalgiázást.
Az Eredendő bűnben a humor igazán megnyilvánul, talán még erősebben is, mint a korábbi Dexter epizódokban, és ezt a fiatalabb karakterek jelenléte is jelentősen hozzájárul. Ez a friss, vidám hangvétel pedig kifejezetten jót tesz a sorozat atmoszférájának. Emellett a látványvilág kissé képregényszerűre sikerült, ami szintén színesíti az élményt, és nem egy karakter is inkább a karikatúra határvonalán egyensúlyozik. Mindez a kilencvenes évek stílusához tökéletesen passzol. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a történet előzményként funkcionál, így aki nem ismeri az eredeti Dexter sorozatot, az valószínűleg nem fogja tudni követni a szálakat – tehát érdemes előbb az alapokat megismerni.
