Juhhimlő bukkant fel a szomszédságban, vajon érdemes-e aggódnunk emiatt?
A juhhimlő, amely súlyos betegségként ismert, komoly gazdasági következményekkel járhat. Romániában már észlelték, azonban a valószínűsége, hogy Magyarországra is átterjed, viszonylag alacsony. A fertőzés egy távoli megyében ütötte fel a fejét, messze a közös határtól, és a tavalyi évben mindössze 3 mázsányi juh- és kecskehús-behozatal azt mutatja, hogy az ágazat nem jelentős tényező a két ország közötti külkereskedelemben. Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni a lehetséges kockázatokat.
A juhhimlő bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség, így ezt a járványkitörést is jelenteni kell a nemzetközi és az uniós állategészségügyi hatóságok felé, ami jellemzően azonnali exportkorlátozással jár - mondta a HVG-nek Dr. Tenk Miklós tanszékvezető egyetemi docens, az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének vezetője a juhhimlő romániai megjelenésével kapcsolatban. A szakember ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a tiltás ilyenkor az állategészségügyi ellenőrzések alá tartozó hivatalos szállításokat érinti, a szürke vagy fekete magánimport - amit a schengeni csatlakozás még könnyebbé tett - jelenthet kockázatot.
Ahogyan az a kiskérődzők pestisének megjelenésekor is történt, amely az év elején, Románia irányából érkezett, és komoly megbetegedéseket okozott az állományban, a tenyésztők körében aggodalomra ad okot. A pestis miatt Bihar megyében, Romániában, kiviteli tilalmat rendeltek el, amely továbbra is érvényben van, és az Európai Bizottság szeptember végéig meghosszabbította ezt a rendelkezést.
Teleorman megye, amely Romániában a juhhimlő kitörésének középpontja, meglehetősen távol helyezkedik el a magyar határtól, hiszen a Duna alsó szakaszának bal partján terül el. Bár a két ország közötti juh- és kecske termékek kereskedelme nem számottevő, Tenk Miklós figyelmeztetése alapján a fertőző állatbetegségek terjedése szempontjából a kontrollálatlan állatszállítások mindig jelentős kockázatot jelentenek.
A juhhimlő, bár nem terjed el a fertőzött állatok húsán vagy a szél által, mégis elég veszélyes ahhoz, hogy komoly óvatosságot igényeljen. Az idei tavasz során, 50 év után, a ragadós száj- és körömfájás újbóli megjelenése súlyos károkat okozott az országban, ami tovább fokozza a figyelmet a hasonló betegségekre. A romániai érintett megyében a helyi hatóságok 3 kilométeres körben védelmi zónát hoztak létre, amely korlátozza az emberek, állatok és járművek mozgását. Ezen kívül 10 kilométeres megfigyelési zónát is kijelöltek, hogy a helyzetet folyamatosan nyomon követhessék.
"A kórokozó a fertőzött állatok orrváladékának belégzésével, nyállal, a bőrön kialakuló kifekélyesedő csomók váladékával, majd a kialakuló pörkök hámsejtjeivel terjed, de kisebb mértékben és csak rövid távon terjedhet akár ragályfogó tárgyakkal is, amelyek például a fertőzött állatokkal közvetlen kontaktusba kerülő eszközök vagy alom és szálastakarmány. A vírust terjesztheti a gyapjú és a nem feldolgozott bőr és irha is. A kórokozó juhhimlő vírus igen ellenálló, a környezetben még beszáradva is hónapokig fertőzőképes marad" - mondja Dr. Tenk Miklós.
A docens véleménye szerint a betegség juhokban rendszerint súlyos klinikai tünetekkel jelentkezik, mint például magas láz, valamint a bőrön kialakuló csomók és göbök. A fertőzött állatok gyakran tapasztalnak súlyos légzőszervi problémákat, amelyek főként savós-gennyes orrfolyással és nehezített légzéssel járnak. A kórokozó a belső szervekbe is bejuthat, így a betegség generalizálódik, és gócos elváltozások jelennek meg, különösen a tüdőben. Emellett a nyirokcsomók is jelentős duzzanattal reagálnak a fertőzésre.
Az elhullás mértéke fiatal bárányok esetében akár 100%-ra is rúghat, míg a felnőtt állatoknál is jelentős pusztulás tapasztalható. A juhhimlő kimenetele nemcsak az életkortól, hanem a fajtától is nagymértékben függ. Néhány közel-keleti fajta szinte észrevétlenül átvészelheti a fertőzést, míg az elterjedt európai fajták sokkal érzékenyebbek a betegségre. Érdekes módon, az elhullás gyakran már a jellegzetes bőrelváltozások megjelenése előtt bekövetkezhet.
A fertőzést túlélő állatok az újrafertőződés ellen védettséget szereznek. A megbetegedést vakcinázással is meg lehet előzni. A vakcina szó is a himlőhöz köthető: a tehénhimlővel a feketehimlő elleni első mesterséges immunizálást végző brit Edward Jenner nevezte így a tehénhimlő - variola vaccinia - latin neve után. Az oltóanyagokra ma általánosan használják vakcina kifejezést.
A juhhimlővel kapcsolatosan az Európai Unió területén a vakcinázás szigorúan tilos, mivel a fő cél a fertőzések elleni mentesség megőrzése. Ennek érdekében az importált termékek szigorú ellenőrzése, valamint a fertőzött területekről történő állatbehozatal felfüggesztése elengedhetetlen. A fertőzött állományokat ezért le kell selejtezni, ami, akárcsak a ragadós száj- és körömfájás esetében, jelentős gazdasági következményekkel járhat. Mint azt a HVG korábban kiemelte, a ragadós száj- és körömfájás miatt bevezetett intézkedések nemcsak az érintett gazdaságokat sújtották, hanem az egész húsipart is megrendítették. Sőt, az egyik érintett település, Rábapordány költségvetése is komoly terhek alá került.
Romániában nemrégiben megjelent egy új betegség, amely kifejezetten a juhokat fenyegeti. A tanszékvezető azonban hangsúlyozta, hogy a kecskéknek és a juhoknak is létezik saját himlővírusuk, amelyet juh- és kecskehimlőnek nevezünk. Ezek a vírusok képesek átterjedni a másik kiskérődző fajtára, de általában enyhébb tüneteket okoznak, mint amikor a fajra jellemző vírussal találkoznak.
A juh- és kecskehimlő vírusai nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre. Az ember számára ismertek olyan himlővírusok, amelyek betegségeket idéznek elő, mint például a bárányhimlő, valamint a már eltűnt, de egykoron félelmet keltő feketehimlő, amely magas halálozási arányával hírhedtté vált.
Magyarországon a juhhimlővel utoljára az 1950-es években foglalkoztak komolyabban az állategészségügyi hatóságok. Ekkor a kórokozó felszámolása érdekében vakcinázást alkalmaztak, valamint az érintett állományok leölését is szükségesnek tartották. Azóta a betegséghez kapcsolódó tapasztalatok leginkább elméleti síkon maradtak; a Nébih által közzétett dokumentumok szerint az állategészségügyi szakemberek csupán szimulációk keretében találkoznak a juhhimlővel. Ezek a gyakorlatok célja, hogy a betegség esetleges megjelenésekor a jogszabályok által előírt intézkedéseket hatékonyan végrehajtsák a társhatóságok közreműködésével.
Az Állatorvostudományi Egyetem docense felhívta a figyelmet arra, hogy a romániai juhhimlő járványkitörése nem kivételes esemény. A mediterrán térségben, például, hasonló problémák jelentkeztek, amelyek aláássák a helyi állattenyésztés stabilitását és egészségét.
Spanyolországban Törökországban, Görögországban és Bulgáriában, az elmúlt években több regisztrált eset is volt, az utóbbi két országban jelenleg is számos járványgóc van. Így a magyarországi állategészségügyi szakemberek felkészítése erre a betegségre szükséges és időszerű.
A juhok és kecskék, valamint az ezekből előállított termékek külkereskedelme Romániával rendkívül csekély mértékű. A Juh Terméktanács idei ágazati jelentése alapján például megdöbbentő, hogy a tavalyi év első tíz hónapjában mindössze 132 kilogramm fagyasztott vagy friss kecske- és juhhúst importáltak az országból.
