Kefirt rázott, majd hirtelen eltűnt a reflektorfényből: Rajhona Ádám túl tehetséges volt csupán mellékszerepekre.

Rajhona Ádám színpadi és filmes szereplései felejthetetlen nyomot hagytak a közönségben, ám a benne élő ambíciók érzése, hogy háttérbe szorítják, egyre erősebben növekedett. Ő egy olyan művész volt, aki a nagyobb kihívásokra vágyott, és csendben, de határozottan lépett le a reflektorfényből.

Rajhona Ádám neve sokak számára az abszurd humor szinonimájává vált, képzeletbeli színpadain pedig szikár, komor karakterek sorakoznak. Az ikonikus kefires jelenet pedig egy olyan emlék, amit senki sem felejthet el. Az "Egészséges erotika" című produkcióban a színész, miközben komolyságot sugalló arccal rázza a kefirt, egyszerre képes nevetést csalni a nézők szemébe és szívük mélyébe is belehasítani. Ezt a különleges pillanatot sosem fogják elfelejteni - olvasható az ujsagmuzeum.hu-n.

Pedig ez a jelenet csak egy a sok közül. Rajhona több volt egy jól időzített poénnál. Drámai erő, fanyar humor, elképesztő teherbírás és egy mély belső küzdelem jellemezte - olyan küzdelem, amely egész életében végigkísérte.

1943-ban született Marosvásárhelyen, ott is tanult, és 1966-ban szerzett színészi diplomát. A temesvári színházban kezdte pályáját, ám hamar úgy érezte, szűk neki az erdélyi tér. Magyarország felé vette az irányt - de nem volt könnyű dolga. 1975-ben szerződött Kaposvárra, ahol a korszak egyik legerősebb vidéki társulata működött. Komor István főrendezőként bízott benne, Rajhona pedig nem is okozott csalódást. Hamar a társulat meghatározó tagjává vált.

De vágyott a többre. 1982-ben a frissen alapított Katona József Színházhoz csatlakozott, ahol új impulzusokat kapott a pályafutása. Ezt követően pedig megérkeztek a filmkínálatok is.

A "Megáll az idő" című Gothár Péter-film máig meghatározó alkotásnak számít. Rajhona Ádám, kopaszra borotvált fejével és könyörtelen tekintetével életre keltette Rajnák elvtársat – egy hideg, aggresszív pártbizalmast, aki inkább nem szürreális, hanem ijesztően valósághű figuraként jelenik meg. A névválasztás nem véletlen: a karakter mögött álló inspiráció egy hírhedt budai ifipark-igazgató, akinek a személyisége köszön vissza a vásznon.

A színész ezúttal is megcsillogtatta tehetségét, ám a hírnév fényében egy titkos belső hang folyamatosan emlékeztette: ez a szerep nem az, amit igazán vágyott.

Rajhona nem hősszerepeket játszott. Inkább olyan figurákat, akikre sokszor emlékezni lehetett ugyan, de akiket nem tapsoltak meg külön. Mégis - vagy talán éppen ezért - bármelyik színpadi este kiragyogott az arca, bármilyen kis szerepben is jelent meg. Például a Hattyúdal színpadi verziójában egy este alatt öt mellékszerepet alakított - mégsem övé volt a főszerep. Ez fájt neki. És ezt nem is rejtette véka alá.

1989-ben egy időre hátrahagyta a színpad világát, mert úgy érezte, hogy elérte a határait. Frusztrálta, hogy nem olyan szerepeket kapott, amilyeneket igazán szeretett volna, és nem értette, miért nem fedezik fel a benne rejlő tehetséget. Ám a színészet iránti szenvedélye nem hagyta nyugodni, és 1990-ben visszatért a színpadra, ahol a Játékszínben megformálta Bánk bánt, ezzel óriási sikert aratva.

Végül a Vígszínház falai között találta meg igazi otthonát. Az elmúlt húsz év során olyan bölcs és visszafogott karaktereket keltett életre, akik méltósággal és tapasztalattal telve léptek színpadra, megjelenítve a színészi mesterség minden csínját-bínját.

Folyamatosan füstölt, mintha a cigaretta lenne az élete egyetlen társasága. A tüdője régóta küldte a figyelmeztető jeleket, de Rajhona makacsul ragaszkodott szenvedélyéhez. 2016 májusában, már kimerült és gyenge állapotban, mégis megpróbált visszatérni a színpadra. Egyre ritkábban lépett fel, de a szívében még ott élt a remény, hogy talán még egyszer megélheti a zenét.

Május 20-án örökre elhunyt. Öt nappal később egy várva várt előadásra készült volna, ám a nézőkhöz csupán a szomorú gyászhír érkezett. Kollégái mély megrendüléssel idézték fel emlékét.

Hegedűs D. Géza a következőképpen fejezte ki gondolatait:

"Betegsége az elmúlt hónapokban leparancsolta őt a színpadról, de az a hír járta, hogy javult az állapota. Otthon volt, szépen javult. Már élt bennünk a remény, hogy a jövő évadban ismét ereje teljében itt lesz köztünk. Tévedtünk..."

Harkányi Endre közeli barátja, aki mindig a legjobb tanácsokkal látja el, így szólt:

Ádám egy igazán különleges ember és kolléga volt. Egyetlen gyenge pontját talán abban találhattuk, hogy a cigarettától nehezen tudott elszakadni, még akkor is, amikor a tüdeje már megviselt állapotban volt. Folyamatosan villamossal közlekedett, szerény életet élt, távol a színészi világ pátoszától és fényűzésétől...

Rajhona Ádám kilenc éve távozott közülünk, ám minden alakítása örökre velünk él. Legyen az a kefirt rázó kisember, a kíméletlen Rajnák, vagy a megfontolt öregúr – mind-mind az ő tehetségét tükrözi.

Kép forrása: Nők Lapja Archív / Story-Best Archív / Szabó Lilla.