Ki volt az, aki az Estée Lauder márkát világszerte ismertté tette?

Június 14-én, 92 éves korában távozott az élők sorából Leonard Lauder, Estée Lauder legidősebb fia. Ő nem csupán egy sikeres üzletasszony örököse volt, hanem kiemelkedő menedzser is, aki a családi vállalkozást egy milliárdos nemzetközi nagyvállalattá alakította. Az iparágban valóban méltán emlékeznek rá, mivel az amerikai sajtó szerint ő volt a szépségipar első influenszere, még akkor is, amikor ez a fogalom még nem létezett - hívja fel a figyelmet a Kommerszant című orosz napilap.

Amikor Leonard Laudert megkérdezték, hogy mi volt az első munkaköre az édesanyja, Estée Lauder által alapított cégnél, azt válaszolta: a fia voltam.

A cég jövendőbeli örököse és irányítója 1933-ban látta meg a napvilágot, amikor Estée már a konyhájában elkezdte létrehozni azt a kozmetikai terméket, amely később több milliárd dolláros birodalommá fejlődött. Josephine Esther Mentzer, akit sokan csak Esthe-nek szólítottak, 1906-ban (más források szerint 1908-ban) született New York Queens kerületében, egy magyar és szlovák zsidó bevándorlókból álló családban. Az ő története a kitartás és az innováció szimbóluma, amely a nehézségek ellenére is utat talált a sikerhez.

Igen, ezt ugyanúgy kell kiejteni, mint a magyar Esztit: amikor megnyitotta a rendszerváltás előtt a Váci utca 12.ben az első márkaboltot, személyesen is jelen volt az avatáson, és amikor interjút készítettem a vékony, törékeny hölggyel, annyit mondott, szólíts csak Esztinek.

Sok más lányhoz hasonlóan, már gyermekkorában lenyűgözte a szépségápolás világa – a krémek, rúzsok, parfümök és púderek varázsa. Azonban egy szegény bevándorló család tagjaként számára a szépségipar kincsei távolinak tűntek. Szerencséjére nagybátyja, John Shotz vegyész, aki elkötelezett volt a minőségi termékek fejlesztése iránt, lehetőséget teremtett számára. 1924-ben Shotz olyan innovatív krémeket alkotott, amelyek védelmet nyújtottak az arcbőr számára a hideg időjárás ellen, így segítve a fiatal lány álmának megvalósítását.

A fiatal hölgy lelkesen belemerült a termékek értékesítésének világába, és szenvedéllyel népszerűsítette azokat szépségszalonokban és fodrászatokban. Szaktudása nem csupán a kozmetikumok területére terjedt ki; a marketingben is jártasságot szerzett, hiszen ingyenes krémmintái rengeteg új vásárlót vonzottak. 1930-ban feleségül ment Joseph Lauterhez, akinek a családnevét később Lauderre változtatták. Fiatalasszonyként aktívan részt vett a krémek gyártásának megtervezésében, figyelembe véve a vásárlói igényeket és saját esztétikai érzékét. Emellett gyakorló kozmetikusként sminkkel és különféle arckezelésekkel foglalkozott, így még inkább elmélyítette a szépségipar iránti szenvedélyét.

"Hihetetlenül, rendkívül, szinte már elviselhetetlenül szegények voltunk" - emlékezett vissza később Leonard.

"A gazdasági világválság idején apám selyemüzlete csődbe ment. Emlékszem, kisgyerekként a konyhában ültem, és néztem, ahogy anyukám a következő vendéget sminkeli. Két álma volt: hogy színésznő legyen, és hogy segítsen az embereknek szebbé válni."

Az első nem valósult meg, a második igen.

A háború utáni időszakban, 1946-ban, férjével közösen alapították meg saját vállalkozásukat. Leonard már gyermekkorában is segítette szüleit, a tanórák után krémeket csomagolt és juttatott el a vásárlókhoz, így kereste meg első keresetét, amely óránként mindössze 25 cent volt. Iskolai évei után a Pennsylvaniai Egyetemre iratkozott be, ahol sikeresen megszerezte alapdiplomáját. Később megjegyezte, hogy katonai szolgálata során számos olyan értékes készséget sajátított el, amelyek később nagy hasznára váltak az üzleti életben: ilyen volt a csapatmunkára való hajlam, a vezetői képességek és a gyors alkalmazkodás a kihívásokkal teli helyzetekhez. "A haditengerészet volt az igazi vezetői posztgraduális képzésem" - nyilatkozta Leonard egy interjúban. "Még köszönőlevelet is írtam volna a Harvardnak, amiért korábban nem vettek fel."

Leonard vállalkozói képességei már a haditengerészetnél is teljes mértékben megmutatkoztak.

A hajóboltot, ahol mindenféle apróságot árultak, a haditengerészet virágzó vállalkozásává tette. Lauder folyamatosan kérdezgette tengerésztársait a kívánságaikról, lényegében terepkutatást végzett a fogyasztói preferenciákról - és ennek megfelelően szerezte be az árukat. "Parfümöket és rúzsokat vettem, amelyeket a tengerészek aztán a barátnőiknek adtak. De karórákat, mindenféle fogkrémet és higiéniai cikket - mindent, amire az embereknek szükségük volt. A kis üzletünk hamar felvirágzott."

Leonard 1958-ban szerelt le a haditengerészettől, és csatlakozott a családi vállalkozáshoz, amelynek akkori értéke 800 000 dollár volt. Marketing és értékesítési területen kezdett dolgozni, szupermarketekben kereste fel a vásárlókat, és országszerte utazgatott. 1964-ben öccse, Ronald Lauder, aki nemzetközi üzleti diplomát szerzett a Brüsszeli Egyetemen, csatlakozott a vállalkozáshoz. Míg Leonard az amerikai földrészt hódította meg, Ronald az európai - brüsszeli - gyártóközpontban kezdett dolgozni, ahol tapasztalatot szerzett a külföldi partnerekkel való tárgyalásokban. A nemzetközi terjeszkedést Kanadában kezdték, majd részleget nyitottak a tekintélyes londoni Harrods áruházban. A következő néhány évben a vállalat belépett Franciaország, Németország, Belgium, Ausztrália és Közép-Amerika piacaira. Leonard vezetésével létrehoztak egy kutatási és fejlesztési részleget a vállalaton belül, professzionális vezetőket alkalmaztak a kulcsfontosságú műveletekhez, és a cég elkezdte átalakulni valódi vállalattá.

A Clinique márka sikeres bevezetése mögött felesége, Evelyn kreatív ötlete áll.

Ezek a krémek a minimális vagy teljesen hiányzó illatanyagokkal tűntek ki, ami akkoriban újdonságnak számított, és céljuk az érzékeny arcbőr allergiás reakcióinak csökkentése volt. Az 1970-es évek végére az Estée Lauder termékcsalád éves bevételei közel 200 millió dollárra rúgtak, míg a Clinique termékei 100 millió dollárt közelítettek meg. A férfi kozmetikumok és parfümök területe hatalmas, kiaknázatlan lehetőségeket rejtett magában, így eladásaik évente több mint 15 százalékkal emelkedtek. A nyolcvanas évek egyik ikonikus terméke a JHL férfi kölnivíz volt, melynek neve Estée férje, Joseph Harold Lauder nevének rövidítése alapján született.

1982-ben Leonard vette át a cég irányítását mint vezérigazgató, és irányítása alatt kezdődött meg a versenytársak és a fiatal, ígéretes vállalatok felvásárlásának stratégiája. Ezek a lépések nem csupán a cég portfólióját gazdagították, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy a vállalatcsoport olyan jelentős márkákat sajátítson el, mint az Aveda, Bobbi Brown, Jo Malone London és MAC. Ezzel a stratégiai bővítéssel a forgalom és a profit többszörösére ugrott, megerősítve a cég piaci pozícióját.

1984-ben, amikor az Estée Lauder Companies éves árbevétele megközelítette az 1 milliárd dollárt, az öccsét, Ronaldot meghívták a Reagan-kormányba, hogy a védelmi miniszter európai kapcsolatokért felelős tanácsadója legyen. Édesanyja inkább reprezentatív feladatokat látott el az igazgatótanács elnökeként. 1995-ben átadta ezt a posztot is a fiának. Ugyanebben az évben Leonard tőzsdére vitte az céget. A kereskedés első napján a vállalat részvényei 33 százalékkal ugrottak meg.

Az 1990-es évek végére Leonard Lauder fokozatosan átadta a céget fiának, William-nek, aki már 1986 óta a vállalatnál tevékenykedett. 1999-ben Leonard leköszönt a vezérigazgatói posztjáról, de továbbra is aktívan részt vett az igazgatótanács munkájában.

2001-ben Leonard ismét világszerte feltűnést keltett, amikor bevezette a rúzsindex fogalmát.

A szeptember 11-i terrortámadást követően az amerikai gazdaság mély válságba süllyedt, ami a fogyasztói szokások drámai megváltozását hozta magával. Az emberek óvatosabbá váltak, ritkábban indultak el utazni, és a luxuscikkek, mint például a drága ruhák és ékszerek iránti kereslet is csökkent. Érdekes módon azonban a kozmetikai termékek iránti kereslet növekedni kezdett. Estee Lauder egyes megnyilatkozásaiban a "rúzsindex" fogalmát említette, amely némileg hasonlít a "szoknyahossz-indexhez". E mögött az az elgondolás áll, hogy 1926-ban George Taylor amerikai közgazdász megfigyelte, hogy gazdasági nehézségek idején a hosszabb szoknyák és ruhák válnak népszerűvé, ahogyan azt a világválság időszakában is tapasztalhattuk. Később, az 1960-as években, ez a teória valóban igazolódott, hiszen az Egyesült Államok és Nyugat-Európa gazdasági fellendülésével a miniszoknyák térnyerését is láthattuk.

Lauder már gyermekkorában is lenyűgözte a képzőművészet világa – kicsi korában art deco stílusú festményeket ábrázoló képeslapokat gyűjtögetett. Ahogy felnőtté vált, lehetősége nyílt arra, hogy kibővítse gyűjteményét, így a kubista és más, a 20. században népszerű irányzatok műveit is elkezdte felhalmozni. Gyűjteményében olyan mesterek alkotásai találhatók, mint Gustav Klimt, Fernand Léger, Georges Braque, és több mint 30 Picasso mű is gazdagítja a tárlatot. 2014-ben Lauder elhatározta, hogy a több mint 1 milliárd dollárra becsült gyűjteményét a New York-i Metropolitan Museum of Art-nak ajándékozza, ezzel is hozzájárulva a művészetek fennmaradásához és népszerűsítéséhez.

1998-ban testvérével, Ronalddal több mint 200 millió dollárt adományoztak az Alzheimer kór gyógyítására. Feleségével, aki mellrákban szenvedett, létrehozták az Evelyn Lauder Mellrák Alapítványt. 2008-ra az alapítvány körülbelül 335 millió dollárnyi pénzt gyűjtött össze. Evelyn társalapítója volt a rózsaszín szalagnak, amely azóta nemzetközi szimbólummá vált az emlőrákszervezetek, alapítványok és magánszemélyek számára. 2022-ben Leonard 125 millió dollárt adományozott a Pennsylvaniai Egyetemnek orvosi és egészségügyi oktatási programokra. Becslések szerint Leonard Lauder élete során több mint 2 milliárd dollárt költött jótékonysági célokra.

Az Estée Lauder márkabirodalom piaci értéke 27 milliárd dollárt tesz ki az orosz napilap adatai szerint. A Bloomberg 25 milliárd dollárra becsülte Leonard Lauder nettó vagyonát.