Feltárult, mit fogyasztott az óriásfogú cápa | National Geographic A kutatók újabb izgalmas felfedezést tettek az óriásfogú cápa táplálkozási szokásairól. A legújabb vizsgálatok során kiderült, hogy ez a lenyűgöző tengeri ragadozó milyen különleges étele

Az óriásfogú cápa, tudományos nevén Otodus megalodon, a miocén korszakban, körülbelül 3-20 millió évvel ezelőtt uralta az óceánok mélységeit. Ez a lenyűgöző tengeri ragadozó olyan hatalmas méretekkel rendelkezett, hogy a mai fehér cápa mellett szinte eltörpül. Az óriásfogú cápa nemcsak mérete miatt volt félelmetes, hanem hihetetlen vadászati képességeivel is, amelyek lehetővé tették számára, hogy a tenger élővilágának csúcsán helyezkedjen el.

Az ember fantáziáját fokozottan megmozgatják a nagy és veszélyes állatok, emiatt is van annyi rajongója mind a mai, mind a régmúltban élt csúcsragadozóknak. Az óriásfogú cápa, közkeletű nevén a megalodon is ide tartozik, azonban meglehetősen keveset tudunk e halról.

Az ősi lények maradványai túlnyomórészt a fogaik formájában maradtak ránk, hiszen nem rendelkeztek meszes csontokkal, hanem a testük szilárd vázát porcok alkották. Bár néhány csigolya megőrződött, ennek oka, hogy a porcokba kis mennyiségű mész épült be, ám ezek a csontok semmilyen szempontból nem hasonlíthatók a hagyományos értelemben vett, meszes csontokhoz. Ezek az ősi maradványok segítettek az állat méretének meghatározásában.

No de mit evett a megalodon? A hatalmas, utánfutós kamion hosszát is meghaladó termete miatt azt feltételezhetjük róla, hogy csak a nagy méretű zsákmányállatokat falta fel.

A Frankfurti Goethe Egyetem kutatója által irányított nemzetközi csapat felfedezte, hogy milyen különleges falatok szerepeltek az óriásfogú cápa menüjén. Az izgalmas eredményeket az Earth and Planetary Science Letters tudományos folyóiratban tették közzé.

A megalodon, a valaha élt legnagyobb cápa, napi körülbelül 100 ezer kilokalória energiát igényelt, ami elképesztően magas érték. Összehasonlításképpen: egy átlagos, irodai munkát végző középkorú férfi napi energiaigénye mindössze 2400 kcal körüli. E hatalmas energiaigény kielégítése érdekében a megalodonnak folyamatosan táplálkoznia kellett, és a tudósok egyetértenek abban, hogy főként cetfélék fogyasztásával biztosította ezt a hatalmas mennyiségű táplálékot.

A kutatók legújabb kutatása során a világ különböző tájain fellelt óriásfogú cápa fogainak zománcában lévő cink izotóparányokat vizsgálták. Ezzel párhuzamosan a mai cápák és két cetfaj cinkizotópait is elemezték, hogy jobban megértsék, milyen környezetben élt az ősi cápafaj. Az elemzések célja, hogy feltárják az őscápák életmódját és táplálkozási szokásait a múltban.

A cink izotópjai attól függő arányban épülnek be a szervezetbe, hogy mit is evett az illető ragadozó. Amelyek halakon éltek, azokban jóval kevesebb 66-os cinkizotópok halmozódott fel, mint a 64-es, könnyebbik cinkizotóp.

Minél magasabb pozícióban helyezkedik el egy állat a táplálkozási láncban, annál alacsonyabb a 66-os izotóp aránya a szervezetében. Mivel a korabeli legkisebb élőlények cink izotópjainak arányát nem ismerték pontosan, különböző táplálkozási lánc fokozatain elhelyezkedő állatokban végeztek méréseket. Ezen adatok alapján pedig egyfajta cinktérkép készült, amely bemutatja a különböző izotópok eloszlását az élőlények között.

Alul a kagylók, csigák és rákok kedvelő tengeri sügér úszkált, felette pedig a kisebb testű cápák és cetek – a mai delfinek és bálnák ősei – foglaltak helyet. Ezeket a nagytestű cápák, mint például a homoki tigriscápa követték, míg a táplálkozási lánc csúcsát a hatalmas óriáscápák – mint a megalodon – képviselték. Érdekes módon, az óriásfogú cápák nem voltak éles határokkal elválasztva az alacsonyabb szintektől, ami arra utal, hogy a megalodon étrendje rendkívül változatos volt, és nem csupán a nagy cetekre korlátozódott; mindent elkapott, ami az útjába került.

A Passau környékén felfedezett megalodon fogak rendkívül érdekes információkat árulnak el a régió egykori ökoszisztémájáról. Ezek a maradványok azt jelzik, hogy a területen egykor létező folyótorkolat-közeli sekélytengeri élőhelyen az óriásfogú cápák főként a táplálkozási lánc alsóbb szintjein elhelyezkedő fajokat zsákmányolták. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy a megalodon étrendje jelentős mértékben változhatott a különböző élőhelyek és időszakok függvényében, attól függően, hogy az adott környezet milyen táplálékforrásokat kínált számukra.

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a megalodon kihalásában kulcsszerepe volt a generalista nagy fehér cápa megjelenésének, a friss adatok is alátámasztják ezt az elképzelést. A probléma gyökere pont az volt, hogy a két cápa ugyanazokra a zsákmányfajokra hagyatkozott.