A gyerekek számára káros hatással lehet, ha a családjaik az ételek révén mutatják ki szeretetüket.

Az étellel és az étkezéssel kialakított egészséges kapcsolat nem alakul ki automatikusan az emberekben - nemtől és életkortól függetlenül bárkinél megjelenhetnek evészavarok. Ezek eredete a genetikai tényezők, a pszichiátriai zavarok és a testi betegségek mellett a traumatikus életesemények és a szociokulturális környezet hatására is visszavezethető. Az evészavarok ráadásul egyre komolyabb egészségügyi problémát jelentenek világszerte: egy idén megjelent tanulmány szerint bár kevesebben halnak bele az evészavarok okozta tünetekbe, a 2020-as évekre egyre több ember él együtt evészavarokkal.

Ezeknek több fajtája is kialakulhat, attól függően, hogy milyen traumákkal küzdenek az érintettek. A legismertebb evészavarok közé tartozik a falászavar (BED - binge eating disorder) és az elkerülő-korlátozó táplálékfelvételi zavar (ARFID), amikor az érintettek azért kerülik bizonyos ételek fogyasztását, mert félnek a fulladástól vagy a hányingertől. Ehhez hasonló az anorexia nervosa, amely az önéheztetést jelenti, illetve a bulimia nervosa, amikor az érintett nagy mennyiségű étel elfogyasztása után meghánytatja magát, hogy elkerülje a súlygyarapodást.

Ugyanakkor az evéssel kialakított egyéni viszonyt nemcsak a negatív külső ingerek befolyásolhatják, hanem a társadalmakra jellemző evolúciós attitűdök is hatással vannak rá. Forgács Attila gasztropszichológus, a Pannon Egyetem Pszichológiai Intézetének klinikai szakpszichológusa kérdésünkre elmondta, hogy részben a törzsi szokások miatt alakult ki, hogy a modern ember is az étkezéssel köti össze az ünneplést és a szociális összejöveteleket. Ugyanis az ősemberek a sikeres vadászatkor jutottak csak táplálékhoz, amely után a törzs tagjainak nem kellett tovább koplalniuk. Másrészt egyénileg is meghatározó élmény az evés és az ételhez jutás: "az evés és az etetés messze nem korlátozódik a kalóriafelvételre" - mondta Forgács. A pszichológus szerint a szoptatás az anya és a gyerek első szoros érzelmi élménye, ami meghatározó esemény marad a későbbi életszakaszokban is.

"A korai tapasztalatok, élmények, így az etetési élmények nagyban meghatározzák nemcsak az evési szokásokat, hanem a személyiséget is" - válaszolta kérdésünkre a pszichológus. Egy kutatásban középiskolások étellel kialakított viszonyát mérték fel. Forgács és kutatótársai azt a hívószót keresték, ami a magyar tinédzserekből a leginkább vált ki érzelmi reakciókat. Olyan fogalmakat adtak meg a kutatók, mint politikusok, márkák, vagy zenészek nevei, de érdekes módon a kamaszok számára nem ezek a szavak rendelkeztek a legnagyobb érzelmi töltettel, hanem az "otthon evés" kifejezés. A pszichológus elmondta, hogy ezt az eredményt befolyásolhatta, hogy a felmérés kollégistákra vonatkozott, akiknek az elköltözés után felértékelődött az otthoni étkezés, mint azoknál, akik még a szülői házban éltek.

Ugyanakkor Bogár Nikolett evészavar-kutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének PhD-hallgatója a kérdésünkre elmondta, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa kialakulását is befolyásolhatja a családi környezet. "Ha azt látja valaki, hogy a szülők folyamatosan mérik magukat, diétáznak, megvonnak maguktól különböző élelmiszereket, vagy ha az étkezést erőltetik, ez is kiválthat a későbbiekben egy olyanfajta ellentétes magatartást, ahol egy nagyon erős elutasítás mutatkozik meg az ételek iránt". Az evészavarnak ez a két típusa legtöbbször a fiatal, 15-24 éves lányokat érinti. Az anorexia nervosában a világ lakosságának 0,5 százaléka, míg a bulimia nervosában a globális népesség 2-3 százaléka szenved.

Egy frissen megjelent kutatás, amely a Global Burden of Disease (GBD) adatbázisának statisztikáira épít, arra a megállapításra jutott, hogy 1990 és 2021 között az anorexia nervosa okozta halálozási arány világszerte enyhén csökkent. Ugyanakkor a 204 országot és 371 különböző betegséget vizsgáló tanulmány eredményei alapján kiderült, hogy az anorexia következtében tapasztalt életminőség-romlás (DALY) mértéke 37,33-ról 43,36-ra emelkedett. Ez azt jelzi, hogy egyre több ember szenved ettől a kórképtől, és a betegség hosszabb ideig tartó egészségkárosodást is előidéz. Érdekes módon a krónikus anorexiához képest a bulimia nervosa előfordulásának aránya a vizsgált időszak alatt mindkét nem esetében gyorsabban növekedett. A férfiaknál a halálozási arány csökkenése gyorsabb ütemben zajlott, azonban a férfiak körében az anorexia és más evészavarok előfordulása a vizsgált időszakban nagyobb mértékben emelkedett, mint a nőknél.

Az anorexia nervosa kialakulása nem csupán az érintettek torz önképének következménye. Forgács egy sajátos esetet említett, amely rávilágít arra, hogy néha a családi dinamikák is szerepet játszanak a betegség megjelenésében. "Egy anorexiás páciensem, aki sikeresen rehabilitálódott, azt követően tapasztalta, hogy a család többi tagja súlyos betegségekkel küzdött. Az édesanyjának kiújult a melanómája, az apjának pedig két infarktusa volt, míg a bátyjánál merevedési zavarok léptek fel" – magyarázta a szakember. Forgács szerint a lány étkezési zavarainak kezelése közben a család figyelme teljes mértékben erre a problémára irányult, így saját nehézségeik háttérbe szorultak. Bogár egy másik példával egészítette ki a témát, amely bemutatja, hogyan hatnak a családi konfliktusok a fiatalok viselkedésére. Előfordul, hogy válófélben lévő szülők gyermekei tudattalanul az evéssel, vagy éppen ellenkezőleg, az önéheztetéssel próbálják magukra vonni a figyelmet, abban a reményben, hogy megakadályozzák a család szétesését. Ez a jelenség jól mutatja, hogy a fiatalok sokszor nem képesek kifejezni érzéseiket és aggodalmaikat, így az evészavarok egyfajta megoldási mechanizmusként lépnek fel a családi feszültségek kezelésében.

A szülők közötti feszültségek és konfliktusok tudattalan megoldási mechanizmusai mellett konkrét traumák is hozzájárulhatnak a serdülő lányok anorexia nervosa kialakulásához. Bogár rámutatott, hogy a kamaszlányok a gyerekkorukban elszenvedett szexuális bántalmazásra való reakcióként is elutasíthatják az ételt, hogy ezzel megakadályozzák a másodlagos nemi jellegek megjelenését. Ebben az esetben az önéheztetés célja, hogy minél kevésbé tűnjenek vonzónak a környezetük számára. Hasonlóképpen, krónikus anorexia alakulhat ki olyan gyermekeknél is, akik alkoholproblémákkal küzdő szülők gyermekei. Ilyen esetekben a gyerekek a családi légkör érzelmi elszigeteltségét tapasztalják meg, és az étel elutasításával reagálnak a rideg, érzelmileg elérhetetlen szülői magatartásra.

Az önéheztetés és a hánytatás mellett a falászavar is az étkezési zavarok egy különleges formája, amely az egészségtelen étkezési szokásokhoz kötődik. Azok, akik ezzel a problémával küzdenek, hasonló falásrohamokkal szembesülnek, mint a bulimia nervosában szenvedők, ám a falászavar esetében nincsenek jelen a szigorú, súlymegtartó vagy -csökkentő praktikák az étkezések után. Bogár rámutatott, hogy a falásrohamok gyökerei gyakran a gyermekkori érzelemszabályozás hiányosságaiban keresendők. "Ha otthon nem beszélünk meg nyíltan a problémáinkról, és inkább elnyomjuk őket, akár úgy, hogy bűntudatunkat vagy szomorúságunkat étellel próbáljuk csillapítani, akkor felnőttkorban is könnyen kialakulhat az a minta, hogy az érzéseinket elfojtva, az evéshez nyúlunk megoldásként."

A szakértő szerint ezen a beidegződésen későbbi életszakaszokban sem késő változtatni, és a családi étkezések érzelmi kontextusát újra lehet keretezni. "Hogyha úgy érezzük, hogy csak az ételen keresztül tudtunk kapcsolódni a szülőkkel, akkor megpróbálhatunk olyan jellegű aktivitásokat szervezni, ami nem az étel körül forog - egy beszélgetés vagy egy találkozó -, hogy más minőségben tapasztaljuk meg egymás társaságát."

A családi étkezések dinamikája az életkor és az élethelyzet változásaival folyamatosan átalakulhat, ám a falásrohammal küzdő fiatalok számára gyakran nehezebb a szokásaik megváltoztatása. Egy 2024-es finn kutatás rámutatott, hogy az alacsony önértékeléssel bíró fiatalok, valamint azok a kamaszok, akik nincsenek megelégedve a megjelenésükkel, különösen veszélyeztetettek a falásrohamok kialakulásában. A tanulmány eredményei szerint az érintett fiatalok súlyos egészségügyi problémákkal néznek szembe, hiszen már a kutatás elején is magasabb testtömegindexszel (BMI) és derékkörfogattal rendelkeztek, mint egészséges társaik. A kutatók utánkövették a résztvevő gyerekek egészségi állapotát, és megállapították, hogy a következő 2,6 évben tovább nőtt a testsúlyuk és a derékbőségük, ami aggasztó tendenciát mutat.

Bár nem minden túlsúlyos vagy elhízott egyén szenved falászavartól, ezek a fizikai állapotok globálisan komoly egészségügyi kockázatokat hordoznak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es statisztikái alapján a világ népességének minden nyolcadik tagja elhízottnak számít. Érdemes megjegyezni, hogy 1990 óta az elhízott felnőttek aránya több mint duplájára nőtt, míg a súlyproblémákkal küzdő serdülők száma megnégyszereződött. E tendencia Magyarországon is megfigyelhető: 2019-ben, a Európai Unió tagországainak túlsúlyos és elhízott lakosságát vizsgáló adatok szerint Málta után Magyarország volt a második legelhízottabb társadalom. Forgács rámutatott arra is, hogy a magyarországi adatok mögött történelmi okok húzódnak meg: a rendszerváltás utáni időszakban a túlsúlyosok és elhízottak aránya a magyar társadalomban megduplázódott.

Az evészavarok kezelése komoly pszichoterápiás megközelítéseket igényel, mivel ezek a problémák súlyos egészségügyi következményekkel járhatnak. Bogár rámutatott, hogy a serdülőkorban megjelenő káros étkezési szokások kezelésére a szakemberek leggyakrabban a családterápiát választják. Ez a módszer különösen fontos ebben a korban, amikor a szociális környezet hatása sokkal erősebb, mint a későbbi életszakaszokban. A felnőttek esetében az evészavarok kezelése általában egyéni terápiás módszerekkel, például mozgásterápiával, zeneterápiával, művészetterápiával vagy sématerápiával történik. Emellett a közösségi média is jelentős hatással van a fiatalok önképe alakulására: például a TikTokon mindössze 3-8 perc alatt hozzáférhetnek olyan tartalmakhoz, amelyek önkárosító magatartásokat vagy szélsőséges diétákat népszerűsítenek.