Persze, íme egy egyedi megfogalmazás a "láthatatlan" kifejezésre: **Feltűnés nélküli** Egy olyan állapot, amikor a dolgok vagy jelenségek elkerülik a figyelmet, mintha a világ szövetében szőtt titkos szálak lennének, melyek nem hagynak nyomot a szemünk

Amikor a "láthatatlan" kifejezésre gondolunk, sokunknak azonnal Antoine de Saint-Exupéry híres regénye, a Kis herceg jut eszébe, amelyben a megfogalmazás hangzik el: "jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". E gondolat szellemében valósult meg a "Láthatatlan" című kiállítás Pozsonyban, a Liszt Intézet falai között, ahol két fiatal, tehetséges képzőművész alkotásait csodálhatjuk meg.

A rendezvény nyitányaként Venyercsan Pál, az intézet igazgatója kifejezte örömét, hogy két olyan tehetséges fiatal művésznek adhatnak bemutatkozási lehetőséget a főváros szívében, intézetük falain belül. Külön öröm, hogy mindketten a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai, ami kiemeli elkötelezettségüket és tehetségüket. Érdekes, hogy Kovács Csonga Anikó és Végvári Gergely, bár különböző helyszíneken – az egyik a felvidéki Szentmihályfán, míg a másik Budapesten – dolgozik, mindketten függetlenül indultak el a láthatatlan fogalmának művészi értelmezésén és kifejezésén.

Eva Dénesová, a komáromi művészettörténész, a tárlatnyitó előadásában egyedülállóan tálalta a két alkotó művészi törekvéseinek és életművének lényegét. Rávilágított arra a komplex világra és élethelyzetekre, amelyek körülveszik őket, és amelyekben mindannyian felnövünk és létezünk. Az előadás nem csupán az alkotók munkásságára fókuszált, hanem arra is, hogyan tükrözi a művészet a társadalmi kihívásokat és az emberi tapasztalatokat.

"Mire megelevenedik egy kiállítás, sok-sok szál fonódik össze, keresztezi egymást, néha gubancolódik is – egészen addig, amíg meg nem születik egy minta, egy akkord, egy összetett hangulat... Akarat és kötelezettség, célok és akadályok, mindez beszippantja az embert, identitás és entitás, mint fájdalomtest, magány, harc, a mindennapok forgatagában, gyermeki ártatlanság, megfelelési kényszer – ezeket a szavakat fejtette ki a két fiatal, amikor a kiállítás koncepciója még csak formálódott. Legmélyebb érzéseik és műalkotásaik ezeket az érzelmeket tükrözik, és ezekben már-már a félelmeink és vágyaink is visszatükröződnek."

Kovács Csonga Anikó büszkén vállalja női identitását, és művei lenyűgözően tükrözik a mai nők, feleségek és anyák életének sokszínű, bonyolult természetét. Azok a mindennapi tevékenységek, amelyek gyakran rejtve maradnak a külvilág elől, gazdag és sokrétű tapasztalatait jelenítik meg, így szavaival és alkotásaival mélyebb betekintést nyújt a női lét valóságába.

Ezek az installációk nagyon elgondolkodtatóak, mélyen személyesek, de mindannyiunkat érintik. Hiszen nálunk egy nő ma anya, feleség, szervező, vállalkozó, művész és kénytelen minden "szerepben" helyt állni. Ezt fejezi ki az az installáció, amely vállfákra akasztott textildarabokból áll, mindegyiken a nő sok-sok funkciójának megjelölésével, és mellette egy útmutató, egy őszinte kitárulkozás, hogy bizony sokszor kialvatlan művész, fáradt feleség, időhiányos vezető is az alkotó - ha nő. Saját arcát, gyermekei képét, a mindennapok háztartási tárgyait is alkalmazza installációiban, művein, így lesz a vasalóból is téma, méghozzá nagyon is beszédes arcokkal, arckifejezésekkel.

Végvári Gergely portálunknak elárulta, hogy Pozsonyban mutatja be először műveit, miután korábban Budapesten és Ráckevén már láthatta őket a közönség. Az újonnan bemutatott festmények erőteljesen gondolatébresztőek, és napjaink kihívásaira reflektálnak. A művek csendes vívódásokat és gyötrelmeket közvetítenek, tükrözve a lélek mélyebb rétegeit. Ezt jól példázza egy képén megjelenő fekete lyuk, amelyet egy fájdalmas női portré követ, majd egy sötét tájkép, valamint az emberi kapcsolatok érzékeny ábrázolása. Ezek a nem mindennapi alkotások nem csupán a félelmek és belső harcok világába vezetnek minket, hanem a játékosság és a szépség sokszínű árnyalatait is felfedik. A képzőművész a kiállítás katalógusában így fogalmaz elhatározásairól:

"Figuráimat és karaktereimet egyszerűsített formában ábrázolom, hiszen azt a kisbetűs embert szeretném megjeleníteni, aki még a legnagyobb tömegben is egyedül érzi magát. Ekképpen a magányával egy sajátos közösséget teremt."

Ez a tárlat egy különleges betekintést nyújt két ígéretes alkotó világába. Eva Dénesová záró gondolatai különös mélységgel bírnak: "A Láthatatlan kiállításon felidéztük legbensőbb hangjainkat, és felfedeztük a fájdalmat, amely gondolkodó csontjainkban rejtőzik... A megszokott prófétikus testünket és a megijedt lelkünket arra buzdítjuk, hogy valahol - mosolygós vénáinkban - még mindig lüktet a Remény, nem csupán egy álom árnyaként."

A remény mindannyiunk számára olyan kapaszkodó, amely éltet és tovább éltet. Bízunk benne, hogy a két alkotó továbbra is halad a maga útján, alkot legőszintébb indíttatásuk szerint, megvalósítja elképzeléseit mindannyiunk örömére.

A kiállítás Pozsony szívében, a Liszt Intézet falai között várja az érdeklődőket, és 2025. január 30-ig lehetőséget nyújt a látogatásra.