Több mint 35 ezer éven át volt rabja a jég birodalmának, de most végre kiszabadították a kardfogú tigrist.

Orosz kutatók egy rendkívüli felfedezést tesznek, ugyanis Jakutföldön rábukkantak egy kardfogú tigris kölyök maradványaira. A részben mumifikálódott testet alaposan összevetették a mai, hasonló korú oroszlánkölykök anatómiájával. Az elemzés eredményei meglepő új megvilágításba helyezik a két faj közötti különbségeket és hasonlóságokat.

Orosz kutatók felfedeztek egy részben mumifikálódott kardfogú tigris kölyök maradványait a szibériai Jakutföldön. A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közzétett kutatás szerint az ősi ragadozó körülbelül három hét elteltével hunyt el. A maradványokat 2020-ban, a sarkkörön túli Badjariha folyó közelében bukkanták rá.

Az állat teteme egy jégtömbben konzerválódott. Szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a kardfogú tigris nagyjából 35-37 ezer éve élt, vagyis a kései pleisztocén földtörténeti korban. A ragadozó a Homotherium latidens fajba tartozott.

Az állat feje rendkívül jó állapotban maradt meg, a bajuszszálak is jól kivehetők rajta. A mellső mancsai, a karmokkal együtt, szintén épen fennmaradtak, akárcsak az elülső test részei. A hátsó testrészek közül csupán a medence és a hátsó lábak csontjai élték túl az időt.

A kutatócsoport a fosszíliákat a jelenlegi, hasonló korú oroszlánkölykök anatómiájával vetette össze. A tanulmány szerzői a legszembetűnőbb eltérések között említették a prehisztorikus ragadozó robusztusabb, izmosabb nyaki területét, a kisebb fülméreteket, valamint a hosszabb elülső végtagokat. Továbbá, a kardfogú tigris kölyök orra laposabb és jelentősen rövidebb volt. A kutatás során arra is fény derült, hogy a kardfogú tigris kölykeinek bundája sűrűbb és sötétebb árnyalatú volt, szélesebb mancsokkal rendelkeztek, ami valószínűleg a hidegebb klímához és a havas környezethez való alkalmazkodásukra utal.

A kutatás eredményei új perspektívát nyújtanak a faj elterjedésére vonatkozóan, és megerősítik, hogy a kései pleisztocén időszakban Ázsiában is jelen voltak ezek a maradványok.