Az erdők mélyén izgalmas harcok zajlanak a nőstények figyelméért - videóval. A természetben a férfiak nemcsak a területüket védik, hanem a párzási jogokért is küzdenek, miközben lenyűgöző bemutatókkal próbálják elnyerni a választottjuk szívét.

A nőstények kegyeiért zajló élethalálharc valódi természeti drámát mutat be, és ez a Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén is megfigyelhető. Itt nem csupán a közkedvelt tiszavirágok lenyűgöző rajzásában gyönyörködhetünk, hanem a hatalmas szarvasbogarak párzási szertartását is megfigyelhetjük. Ezek a különleges pillanatok a természet csodálatos sokszínűségét és a fajok közötti versenyt tükrözik, amely élet és halál kérdése lehet.

A nagy szarvasbogár hazánk egyik legimpozánsabb rovara, amely a természet csodáit hirdeti. Nevét a hímek lenyűgöző, szarvasagancsra emlékeztető, masszív rágóiról kapta, amelyek nem csupán a megjelenésükkel, hanem funkcionalitásukkal is figyelemre méltóak. Ezek a rágók a hímek harcmodorának kulcsfontosságú eszközei, amikor a nőstények figyelméért küzdenek. A harc hasonló a szarvasbikák agancsának használatához, amelyet a párzási időszakban vetnek be. A Körös-Maros Nemzeti Park hivatalos honlapján olvashatunk erről a lenyűgöző természetes jelenségről.

A fenséges szarvasbogár hímjei büszkén viselik impozáns agancsukat.

A szarvasbogarak és a gímszarvasok között egy érdekes párhuzam figyelhető meg, mégpedig a kifejezett ivari dimorfizmus terén. Ez azt jelenti, hogy a hímek és nőstények külső megjelenése között jelentős eltérések vannak. Ahogyan a gímszarvasoknál csak a hímek büszkélkedhetnek agancsokkal, úgy a bogarak világában is csupán a hímek rendelkeznek impozáns, módosult rágókkal. Ezzel szemben a nőstények rágói sokkal visszafogottabbak: kicsik és íveltek, így alig észlelhetők. A testméretbeli eltérések is hasonlóképpen mutatkoznak meg, hiszen a nőstények általában kisebbek és szerényebb megjelenésűek, mint hím társaik.

Elsősorban a tölgyfák sűrű, zöldellő erdeit részesítik előnyben.

Alapvetően keménylombos erdőkhöz kötődnek a nagy szarvasbogarak, főleg a tölgyfák alkotta erdőket, facsoportokat kedvelik. A Maros mentén ugyan nem ez a meghatározó, de azért itt is találunk tölgyes erdőket, illetve néhány egészen szép kort megélt, tekintélyes méretű tölgyfát is. Ezek a területek alkalmas élőhelyet biztosítanak a nagy szarvasbogarak számára. Azért kötődnek alapvetően a tölgyfákhoz, mert

4-5 éven keresztül a lárvák fakorhadékkal táplálkoznak, folyamatosan fejlődve és növekedve.

* és legfőképpen a lebomló tölgyfa szolgál a legideálisabb táplálékként számukra.

A hosszú lárvastádiumot követően minden évben május végén, június elején kezdik meg rajzásukat az imágók, azaz a kifejlett rovarok. A szarvasbogarak 1-2 hónapig élnek kifejlett állapotukban, és ez idő alatt táplálkoznak is. A fák sérüléseiből folyó nedveket nyalogatják, szívogatják.

Alkonyat közeledtével a hím szarvasbogarak elindulnak izgalmas párkereső kalandjukra.

Az alkonyati órák varázslatos világában a hím szarvasbogarak különösen aktívvá válnak, hiszen ilyenkor indulnak el a nőstények felkutatására. Ezek a lenyűgöző rovarok, amelyek akár 8 cm hosszúra is megnőhetnek, látványos mozdulatokkal repkednek, szinte függőleges testtartásban, miközben hangos zúgással hívják fel magukra a figyelmet. A fák között cikázva a feromonok, vagyis az illatanyagok segítségével érzékelik a nőstények jelenlétét. Gyakran megesik, hogy egy nőstény körül több hím is összegyűlik, ilyenkor kezdetét veszi a harc. A hatalmas, agancsszerű rágóikkal egymásnak feszülnek, és minden erejüket latba vetve próbálják ellenfelüket a magasba emelni, hogy ledobhassák őt a fa törzséről. Ez a küzdelem nem csupán a nőstény elnyeréséért folyik, hanem a hímek bátorságának és erejének megmutatásáért is. Csak az győz, aki sikeresen legyőzi riválisát, így biztosítva magának a lehetőséget, hogy a kiválasztott nősténnyel párosodjon.