- Van lehetőség rentábilis módon megszervezni egy olimpiát? - A válasz világosan nem.

A budapesti játékok körüli társadalmi viták elengedhetetlenek, még akkor is, ha az esemény nagysága miatt kevesebb veszélyt lehet előre látni – véli Paár Dávid, a pécsi és soproni egyetem docense és sportközgazdász.

Az ünnepek közeledtével az Alkotmánybíróság megfogalmazta határozatát, miszerint a népszavazás nem lehetséges az olimpiarendezés ügyében. Ez különösen érdekes, mivel a Kúria korábban lehetőséget biztosított erre. A döntés így úgy is értelmezhető, mint egy akadály, amely megtiltja, hogy a főváros lakói kifejezhessék véleményüket arról, szeretnék-e, hogy Budapest legyen a házigazdája az 2036-os vagy 2040-es olimpiai játékoknak.

Mivel nem rendelkezem alkotmányjogászati háttérrel, nem tudok megalapozott választ adni a kérdésre. Ugyanakkor egyetértek a Magyar Olimpiai Bizottság és azoknak az olimpikonoknak a véleményével, akik a Kúria döntésének felülvizsgálata érdekében az Alkotmánybírósághoz fordultak. Jelen helyzetben úgy tűnik, hogy a rendezéshez való viszonyulás szinte kizárólag érzelmi tényezők mentén alakul.

Sorakoztassuk fel az érveket, ellenérveket, legyen társadalmi diskurzus a kérdésben? Ezt mondja a MOB is.

Ez a várakozás teljesen érthető. Az olimpiai események rendkívül sokszínűek, és számos aspektust érintenek. Az átlagos néző számára a játékok élménye általában abban merül ki, hogy négyévente leül a tévé elé, hogy szurkoljon kedvenc sportágának, vagy éppen azokat a versenyeket kövesse, amelyek a legjobban megragadják a figyelmét.

A házigazdának lenni nem csupán egy cím, hanem egy felelősségteljes szerep, amely számos kihívással és költséggel jár. Sokszor előfordul, hogy az emberek nem is sejtik, milyen mértékű elkötelezettséggel és áldozatokkal jár ez a feladat. Fontos figyelembe venni azokat a pénzügyi vonatkozásokat, amelyekkel számolni kell – legyen szó a vendégek ellátásáról, a helyszín előkészítéséről vagy a programok megszervezéséről. Emellett nem elhanyagolható a szellemi és érzelmi ráfordítás sem, hiszen a házigazda szerepe sokszor megterhelő lehet. A megfelelő előkészületek és a gondos tervezés azonban nemcsak a költségeket, hanem a vendégek élményét is pozitívan befolyásolhatja, így a házigazda végül értékes tapasztalatokkal és emlékekkel gazdagodhat.

A vita érzelmi töltete miatt a rendezés megítélése szoros összefüggésben áll a pártpreferenciákkal: a kormányt támogató csoportok úgy vélik, hogy érdemes lenne lépéseket tenni a rendezés irányába, míg az ellenzék határozottan elutasítja ezt a lehetőséget. Az ország egészére jellemző megosztottság e kérdésben is érezhető, hiszen az álláspontok között éles különbségek húzódnak.

Nehezen látom, hogyan jöhetne létre társadalmi disputa a kérdésben, egy olyan országban, amelyben másfél évtizede agymosást folytat a propagandagépezet.

A félelmeim velem együtt élnek. Ha a kormány és a MOB komolyan veszi, hogy csak társadalmi konszenzus birtokában érdemes belevágni a dolgokba, akkor elengedhetetlen, hogy minden aspektust alaposan megvessenek. A várható előnyöket és kockázatokat egyaránt át kell gondolni. Nem működik az, hogy a kormánysajtó csak a jót, míg a független média kizárólag a rosszat emeli ki. A valós kockázatok ismerete elengedhetetlen. Aggódom, hogy a jelenlegi polarizált légkörben az emberek hajlamosak lesznek csak azt elfogadni, ami a saját nézőpontjukat erősíti.

Nem tartható népszavazás az olimpiáról, miután az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a Kúria döntését.

Ön ellenzéki attitűddel közelít a rendezéshez?

Mint minden, vagy legalábbis a legtöbb tudományban élő ember, én is az objektív kép kialakítására törekszem.

Hogyan vélekedik arról, hogy lehetséges-e gazdaságosan megszervezni egy olimpiát?

A válasz egyértelműen nem! Három olimpia kivételével egyik sem volt nyereséges. 1984-ben, Los Angelesben megvolt szinte a komplett infrastruktúra, hasonló volt a helyzet 1996-ban, Atlantában, valamint 2000-ben, Sydney-ben. Utóbbi kettő éppen nem lett veszteséges.

Ezek tények?

Természetesen! Az olimpiai rendezés egy alaposan körüljárt téma, amely számos szakértő figyelmét felkeltette. Különösen az ötvenes és hatvanas évek játékai óta rendelkezünk széleskörű adatokkal. Ezek az adatok azt mutatják, hogy egy átlagos olimpiai esemény reálértéken körülbelül 8 milliárd dolláros költséggel jár. Szocsi azonban egy különleges eset, hiszen egy autoritárius rendszerben a pénz kérdése a presztízsberuházásoknál nem játszik akkora szerepet. London és Párizs rendezése is költséges volt, de Szocsi példája még inkább kiemeli a különbségeket.

Ha jól számolom, a nyolcmilliárd dollár körülbelül 3200 milliárd forintnak felel meg, nem igaz?

Igen, 2024 november végére a költségvetési hiány pontosan ennyire rúgott, de a decemberi adatok figyelembevételével ez a végső összeg jelentősen meg fog emelkedni.

A kormány ilyenkor felhozza, hogy a szervezési költségekhez hozzájárul a NOB.

A kiadások körülbelül egyharmadát fedezi, és az eseménnyel szorosan összefonódó operatív költségeket támogatja, azonban infrastrukturális fejlesztésekre nem terjed ki a finanszírozás.

Karácsony Gergely: Az olimpia csupán egy eszköz, ha nem teljesít, új alternatívát keresek - Videó!

Fürjes Balázs, aki 2011 és 2022 között a kiemelt budapesti fejlesztések kormánybiztosaként dolgozott, ma pedig a NOB tagja, az ősszel úgy nyilatkozott a Népszavának: az olimpiarendezés katalizátora lehet a fővárosi fejlesztéseknek, az elvégzendő feladatokat kénytelenek leszünk időre megcsinálni.

Ez vitathatatlan, ha megvan az elhatározás, az ütemezés felgyorsíthatja a feladatok elvégzését.

Azt nem tudom felfogni, hogy ha a fejlesztéseket amúgy is végre kell hajtani, miért van szükség az olimpiára ehhez?

Ez egy tudatos döntés kérdése: nem feltétlenül kell olimpia ahhoz, hogy megfelelő és hatékony közlekedési kapcsolatokat alakíthassunk ki, mint például egy világszínvonalú repülőtér elérhetősége. Emellett fontos lenne, hogy az M3-as és M4-es metróvonalakat, valamint más vasúti és HÉV-hálózatokat korszerűsítsünk, sőt, a kórházak állapotát is helyreállítsuk.

Van elegendő forrása az országnak erre a célra?

Nem vagyok makroközgazdász, de általában arra van pénz, amire akarjuk, hogy legyen. Át lehet csoportosítani máshonnan, de véleményem szerint ez az összeg a szociális ellátórendszerben jobb helyen lenne jelenleg.

Fürjes Balázs: NOB-tagként nem feladatom részt venni a napi politikai vitákban, az olimpiai népszavazás ötlete csalóka

A rendezés hozzájárulhat a gazdasági dinamizmus fokozásához?

Görögország méretét, lakosságát és gazdasági teljesítményét tekintve jelentős párhuzamokat mutat a mi országunkkal, így az ottani államcsőd eseményei mindenképpen aggasztó kérdéseket vetnek fel számunkra.

Fürjes Balázs véleménye szerint az athéni események és a csőd között nem áll fenn kapcsolat.

Objektíven ezt az állítást nem tudom megerősíteni. A szakirodalomban dokumentált ténykérdés: ugyan nem kizárólagos, de egyértelmű volt a hatása. Nőtt Athénban a GDP, csökkent a munkanélküliség, ugyanakkor, minthogy jobbára hitelből finanszírozták, emelkedett az államadósság.

Gyakran előkerül az az érvrendszer, miszerint a nagyszabású sportesemények hosszú távon számottevő előnyöket biztosítanak a turizmus számára. Ráadásul nem elhanyagolható, hogy ezek az események pozitívan befolyásolják a nemzeti identitást és öntudatot is.

A turizmussal kapcsolatos általános nézetek a tudományos diskurzusban meglehetősen vegyes képet mutatnak. Egyik oldalról ott van a kiszorítási hatás jelensége, amely arra utal, hogy a sportturizmus dominálása elűzi a nem sport iránt érdeklődő látogatókat. Például Párizs esetében a sportesemények idején drámai mértékben megemelkedtek az árak, mivel a város szolgáltatói arra számítottak, hogy a turisták készséggel kifizetnek bármilyen összeget a különféle szolgáltatásokért. Azonban a felfokozott költségek és a megszokottól eltérő, sokkal nagyobb tömeg azonban sokak számára elriasztó tényezővé vált, így számos utazó inkább elkerülte a várost ezekben az időszakokban.

Másfelől ezeknek az eseményeknek nincs hosszú távon kimutatható turisztikai hatása, maximum 1-2 év. Ezért is szokták javasolni a házigazdáknak, hogy az olimpia előtt és után rendezzenek a helyszínen egyéb versenyeket. Éveken át érdemes a sportturizmust pörgetni. Erre jó példa a dél-koreai Kvangdzsu, amely ugyan olimpiát még nem rendezett, de a sportélet visszatérő házigazdája.

A nemzeti öntudat jótékony hatása rövid életű, mint egy hirtelen felvillanó tűzijáték. Olyan, mint amikor a focihívő energikusabban lép be a munkahelyére hétfőn, ha a csapata diadalmaskodott a hétvégén. Azonban a szerdai napra már elillan ez a lelkesedés, és a hétköznapok szürkesége ismét rávilágít a valóságra.

Ezek után a lényeges kérdés: Vajon Budapest készen áll a kihívásra?

Nézzük, mi az, ami adott. Az első a know-how. Az elmúlt évtizedben a térségben egyedülálló mennyiségű tapasztalat halmozódott fel a sportszövetségek, sportirányítási szervek oldalán, rengeteg nagy viadalt, világbajnokságokat, Eb-ket rendeztünk. A másik az infrastruktúra, ami két részből tevődik össze, a sport-, illetőleg az általános közlekedési és kiszolgáló létesítményekből. Az utóbbiban látok hiányosságokat, márpedig előbbi mit sem ér az utóbbi nélkül. Itt érdemes Karácsony Gergely főpolgármester szerepéről szót ejteni, aki - meglátásom szerint - nem egyértelműen kötelezte el magát az olimpiarendezés iránt, hanem fölvetette, érdemes megvizsgálni, az olimpia hozzá tud-e járulni a város fejlődéséhez, és mi szükséges a flott megrendezéséhez.

A Závecz Research legfrissebb felmérése szerint a budapesti lakosok háromnegyede pozitívan áll a közös párbeszédhez az olimpia lehetőségéről.

Úgy érzem, hogy a megdöbbentő korrupciós mutatók, valamint az a tény, hogy egy futballstadion ára általában 70 százalékkal nő az eredetileg tervezett költségekhez képest, nem éppen segítenek eloszlatni a kételyeinket.

A mega-sportrendezvények kapcsán a korrupcióérzékelés alakulása széleskörű kutatási területet jelent. A tanulmányok világossá tették, hogy a házigazdai szerepre való felkészülés átlagosan hét évig tart, és ebben az időszakban folyamatosan nő a korrupcióval kapcsolatos érzékelés. Különösen figyelemre méltó, hogy a rendezés előtt 1-2 évvel éri el a legmagasabb szintet, majd ezt követően még további 4-5 év szükséges ahhoz, hogy a korrupcióval kapcsolatos érzékelés visszatérjen az eredeti szintre. Ez a tendencia minden városra érvényes. Bár ez egy szubjektív érzékelés, mégis jól tükrözi a korrupció mértékének változásait.

A végösszeg mindenhol a tervezett költségek fölé kúszik?

Nem csupán a korrupció miatt van ez így. A politika célja, hogy elkerülje a lakosság azonnali elriasztását a kirívóan magas költségvetési számokkal, ezért tudatosan alábecsülik a kiadásokat. Emellett a költségek pontos előrejelzése szinte lehetetlen feladat. Például Párizsban 40 százalékos áremelkedés tapasztalható, míg az olimpiai rendezvények átlagos drágulása 118 százalékra rúg, amihez hozzájárul Szocsi esetének is a hatása. Az autoriter államok esetében a pénzügyi megtérülés pedig másodlagos szemponttá válik.

Ha Párizs ára már másfélszeresére nőtt, akkor a társadalmi diskurzusnak nem sok értelmét találom.

Kétségtelen, hogy egy olimpiai esemény olyan hatalmas méreteket ölt, hogy rengeteg kockázatot és számos bizonytalansági tényezőt hordoz magában, így szinte lehetetlen minden egyes aspektust előre megjósolni. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a politikai körök által megrendelt hatástanulmányok gyakran a megrendelő elvárásainak megfelelően formálódnak. Ennek ellenére érdemes minden lehetséges kockázatot alaposan felmérni. Ezt követően különböző forgatókönyveket lehet kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a költségek növekedését, és végül el kell dönteni, hogy mindez valóban megéri-e a számunkra.

Az Orbán-kormány jövőre minden négy forintból egyet elvesz Budapesttől, miközben éppen az olimpiarendezéshez akarja elnyerni a főváros támogatását

Paár Dávid

1984-ben született Győrben. 2013-ban PhD-zett, szakterülete és kutatási témája a sportközgazdaságtan, de foglalkozik a fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terheivel és a társadalom sportfogyasztásának vetületeivel is. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, a Magyar Sporttudományi Társaságnak, a Magyar Edzők Társaságának, illetőleg korábban dolgozott a Magyar Asztalitenisz Szövetség főtitkáraként és sportigazgatójaként is (sőt, edzőként ugyancsak). Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Fizioterápiás és Sporttudományi Intézetében, illetőleg a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani és Társadalomtudományi Intézetében oktat.