Érdekes, milyen nézőpontot képvisel Papadimitriu Athina a "mamahotel" jelenséggel kapcsolatban.

A Jászai Mari- és eMeRTon-díjas színművész, Papadimitriu Athina, nevét, szokásait és temperamentumát tekintve egyértelműen tükrözi görög gyökereit.

Terézváros szívében, a Benczúr utcában nőtt fel, egy olyan házban, ahol az ő családja mellett sokféle nemzetiségű szomszéd élt együtt. Gyermekkora tele volt boldogsággal és gondtalansággal, kedves emlékekkel, mint például az a pillanat, amikor a házmester a téli szünetben varázslatos jégpályát alakított ki a belső udvaron, ahol ő és a szomszéd gyerekek vidáman korcsolyázhattak. Takardókor a ház zűrzavara olyan volt, mint egy bábeli forgatag: minden szülő a saját nyelvén szólította a gyerekeket a játékból, ezzel színesítve a mindennapokat.

"Ez egy olyan pesti lakóközösség volt, ahol minden felnőtt az anyám vagy az apám volt, és minden gyerek a testvérem. Mindez ma már elképzelhetetlen. Szerettem ott élni, ezért viszonylag későn, 26 évesen költöztem el otthonról. Ha nem mentem volna férjhez, akkor talán még most is a szülői házban élnék" - kezdte Papadimitriu Athina a Duna Családi kör című műsorában. Hozzátette, a szívében a magyar emlékek mellett a görög gyökereknek is marad hely: otthon görög zenét hallgat és görög sorozatokat néz.