Az államtitkár figyelmeztetett: Magyarországot súlyosan fenyegeti az elsivatagosodás veszélye.

Az elmúlt hónapok csapadékhiánya országszerte komoly aszályt eredményezett, ami különösen az Alföldön okoz jelentős károkat a mezőgazdaságban. A tavaszi csapadék elmaradása számos helyen megakasztotta a növények fejlődését, és több szántóföldi kultúra esetében borúsak a kilátások.

A csapadékhiány most már nem időszakos probléma, hanem rendszeresen visszatérő kihívás

„A mezőgazdaság jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdésekről beszélt Hubai Imre, a mezőgazdaságért felelős államtitkár az Agrárszektorban. A klímaváltozás hazánkban különösen intenzíven hat, akár az európai átlaghoz képest is. Az államtitkár rámutatott, hogy Magyarországot leginkább az aszály és az elsivatagosodás veszélyezteti, miközben a tavaszi fagyok is rendszeresen megnehezítik a gazdálkodók életét. Jelenleg a mezőgazdasági vízgazdálkodási létesítmények főként öntözési célokat szolgálnak, de számos, eddig kiaknázatlan lehetőség rejlik a víz megtartásának és hatékony felhasználásának terén.”

Hubai Imre hangsúlyozta, hogy a tájban található vízkészletek helyi szinten kiemelkedő fontossággal bírnak, sőt, még számos jelentős, kiaknázatlan lehetőség rejlik bennük.

A talajba beszivárgó és elpárologtatható víz jelentős mértékben hozzájárulhat az aszály okozta károk elleni védekezés hatékonyságának fokozásához. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vízgazdálkodás és az agrárszektor közötti együttműködés egyre inkább erősödik. Jelenleg Magyarországon körülbelül 120-150 ezer hektárnyi mezőgazdasági terület rendelkezik vízjogilag rendezett, úgynevezett "egynyaras" öntözési lehetőséggel, azonban ebből csupán évi 85-90 ezer hektáron valósul meg a tényleges öntözés.

Ez a belföldi mezőgazdasági területek csupán 2 százalékát fedi le.

Hubai Imre az Agrárszektornak elmondta, hogy a hazai szántóföldek csupán 2 százaléka öntözhető, ami még mindig nem elegendő. Ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet kap az öntözési technológiák fejlesztése, valamint a vízfelhasználás hatékonyságának növelése. Emellett kiemelte a vízmegtartás fontosságát is.

A szárazodás fokozottan fenyegeti azokat a vidékeket, amelyek egykoron víz borította területek voltak, de az elmúlt évszázadok során mezőgazdasági célok érdekében kiszárították őket.

A tartós aszály, a légköri szárazság és a hőhullámok következményeit csakis elpárologtatható víz segítségével lehet enyhíteni. "A Kárpát-medence, amely egykor bővelkedett vizekben, ma egyre inkább szárazságra ítélt területté alakul. Ez komoly figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy új megoldásokat találjunk a talajban történő víztárolásra, és fenntartható módon pótoljuk a növények számára elérhető felszín alatti vízkészleteket" - hangsúlyozta az államtitkár.

Hubai Imre hangsúlyozta, hogy a vizet meg kell fogni, teret kell adni neki, és együttműködésre van szükség az állam, a gazdák és a vízügy között.

Évente akár másfél Balatonnyi vízmennyiséget kellene befogadnunk, tárolnunk és hatékonyan használnunk. A folyamatosan emelkedő energiaköltségek következtében egyre népszerűbbé váltak a víztakarékos öntözési technológiák, amelyek nem csupán a mezőgazdasági termelést támogatják, hanem hozzájárulnak a táj hűtéséhez is. "Ha gazdagabb vízellátást szeretnénk biztosítani a növényeink számára, az nem mindig szükségszerűen jelenti az öntözést. Néha már az is óriási előny, ha a termőföld szélén lévő csatornákban, vagy a mélyebben fekvő területeken felüti a fejét a víztükör" - emelte ki az államtitkár.

Az államtitkár véleménye szerint a vízgazdálkodás jelenlegi gyakorlata nem tartható fenn, főként a létesítmények romló állapota következtében.

Az Aszályvédelmi akcióterv keretében elindult egy átfogó program, amely a vízpótlás és vízmegtartás kérdéskörére összpontosít, és várhatóan radikálisan megváltoztatja a vízgazdálkodási gyakorlatokat. Hubai Imre hangsúlyozza, hogy ez nem csupán technikai újításokat hoz, hanem egy új szemléletmódot is elindít, amelyben az állami szerepvállalás, a mezőgazdasági termelés, a klímavédelem és a vízkormányzás harmonikus összhangja kerül a középpontba. A gazdák számára új perspektívák nyílnak a vizes élőhelyek kialakítása és az öntözési rendszerek fejlesztése terén, ehhez pedig az állami beavatkozásokat is a megújult igényekhez kell igazítani.