A globalizáció végét nem hangoztatják széles körben, de ennek következményei súlyos károkat okozhatnak Magyarország számára - figyelmeztet a Pénzcentrum.

Az utóbbi évtizedek során a globalizáció szinte korlátlan lehetőségeket teremtett számunkra: a világkereskedelem, az utazások és a nemzetközi együttműködés soha nem látott magasságokba emelkedett. Azonban napjainkra egyre inkább érezhetőek a rendszeren belüli repedések. Magyarország, mint egy nyitott és erősen exportorientált gazdaság, különösen érzékeny a globális kereskedelem alakulására. Az árak emelkedése, a termékhiány és a beruházási kedv csökkenése mind olyan tényezők, amelyek a mindennapi életünkre hatással vannak. A Világbank statisztikái alapján elemeztük, mi várna az Európai Unióra, különösen Magyarországra, ha valóban túlléptünk a globalizáció csúcspontján, és már csak a visszaesés vár ránk.

Az elmúlt évtizedek során tapasztalt folyamatos világgazdasági fejlődés, a fellendülő turizmus és a nemzetközi együttműködés dinamikája után az utóbbi években számos kihívás bukkant fel a globalizáció ösvényén. A nacionalizmus és a protekcionizmus újbóli megerősödése sok szempontból megnehezítette az eddigi eredmények fenntartását és előmozdítását.

A világgazdasági válságot követően a nemzetközi kereskedelem növekedése megtorpant, majd Donald Trump első elnöksége alatt - amikor az USA és Kína közti kereskedelmi feszültségek kiéleződtek - tovább lassult. A Covid-19 világjárvány pedig különösen nagy visszaesést okozott: a világkereskedelem a globális GDP-hez viszonyítva 2020-ban 2003 óta nem látott mélypontra esett vissza - írja a Világbank adatait látva a Statista.

A világjárvány nemcsak a globális ellátási láncok sebezhetőségét világította meg, hanem a nemzetközi kereskedelem gyors helyreállítását is elősegítette. A Világbank statisztikái alapján 2022-ben a világkereskedelem és a globális GDP arányában 62,8 százalékos rekordot könyvelhetett el, mielőtt 2023-ra visszaesett 58,5 százalékra. Ez a tendencia jól mutatja, hogy a gazdasági dinamika mennyire ingadozó, és mennyire fontos a globális együttműködés fenntartása a jövőbeni kihívások kezelésében.

A Trump által kezdeményezett vámháború második szakasza, együtt a világ számos országában felerősödő nacionalista tendenciákkal, arra utalhat, hogy a globalizáció csúcspontját már magunk mögött hagytuk. Az újonnan bevezetett vámok, és különösen a jövőbeli kereskedelempolitikai intézkedésekkel kapcsolatos bizonytalanságok, arra ösztönözhetik a cégeket, hogy átgondolják ellátási láncaik struktúráját, és olyan rendszereket alakítsanak ki, amelyek kevésbé érzékenyek a külső hatásokra.

A Trump-adminisztráció kereskedelempolitikájának tartósságának mértéke még mindig bizonytalan. Az ellátási láncok átszervezése nem csupán időigényes folyamat, de az is lehetséges, hogy az amerikai vámintézkedések végül csak ideiglenes jellegűek maradnak.

A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint a globalizáció már 2008/2009 környékén elérte a csúcsát, mielőtt a gazdasági világválság brutális csapást mért rá. Azonban a válság után is képes volt talpra állni. A Covid-19 járvány idején ismét jelentős visszaesést szenvedett el, de 2022-re olyan magasságokba emelkedett, mint még soha korábban. Az infláció és a különböző gazdasági zűrzavarok azonban megnehezítették az emberek számára, hogy igazán élvezhessék a felhalmozott gazdagságot. Ahogy azt korábban említettük, jelenleg újabb erőteljes hanyatlás tapasztalható világszerte. De vajon mit is takar mindez?

A globalizáció gazdasági aspektusainak vizsgálata során világosan látható, hogy a folyamat csúcsának elérése és az új protekcionista tendenciák megjelenése jelentős hatásokkal bírhat a világpiac dinamikájára. Az elmúlt évtizedek során a globalizáció főként az árak csökkentésével, a termékek szélesebb választékának megjelenésével, valamint a technológiai innovációk gyors elterjedésével támogatta a világgazdaság növekedését. A szabadkereskedelem lehetőséget biztosított az országok számára, hogy hatékonyabban specializálódjanak, így a gyártás oda összpontosult, ahol a legköltséghatékonyabb volt - legyen szó akár okostelefonok, autóalkatrészek vagy élelmiszerek előállításáról.

A jelenlegi trendforduló – Trump újabb vámháborúja, a nemzetközi kapcsolatok feszültségei és az ellátási láncok újragondolása – mélyrehatóan megkérdőjelezi a megszokott működési logikát. Amennyiben a vállalatok a termelést inkább "hazaviszik", hogy elkerüljék a vámokat és a geopolitikai kockázatokat, úgy a költségek megugrásával kell számolniuk. A globális termelési láncok lerövidítése nem csupán időigényes és költséges folyamat, hanem gyakran a hatékonyság rovására megy. Ez a helyzet pedig hosszú távon inflációs nyomásokat generálhat a gazdaságokban.

Összegzésképpen elmondható, hogy amennyiben a deglobalizáció irányába mozdulunk el, jelentős alkalmazkodásra lesz szüksége mind a vállalatoknak, mind a fogyasztóknak. Noha hosszú távon a hazai termelés fokozása kedvező következményekkel járhat,

Rövid és középtávon a költségek növekedésére, valamint a gazdasági instabilitás fokozódására lehet számítani.

Ha tehát a számok tényleg tovább erodálódnak, érdemes megnézni, hogyan fog ez hatni az EU-ra és azon belül egy olyan nagyon exportorientált országra, mint Magyarország. Az Európai Unió péládul az elmúlt évtizedekben a globalizáció egyik legnagyobb haszonélvezője volt - és egyben az egyik legelkötelezettebb híve is.

A közös piac, a szabad árumozgás és a vámunió nemcsak a tagállamok közötti integrációt segítette, hanem az EU-t mint blokkot is versenyképes szereplővé tette a világkereskedelemben. Exportorientált iparágai (autógyártás, vegyipar, gépipar) globális láncokba ágyazódtak be - gyakran úgy, hogy Kínából jött az alkatrész, Németországban történt az összeszerelés, és az USA lett a végső piac.

Ha azonban az Egyesült Államok protekcionista irányba fordul, és egyre agresszívabb vámpolitikát alkalmaz - akár konkrét európai termékekre is -, az közvetlenül csökkentheti az EU cégeinek versenyképességét és profitabilitását. Ez nemcsak a nagy, tőzsdén jegyzett cégekre igaz, hanem a hozzájuk kapcsolódó KKV-k sokaságára is, akik beszállítóként vagy logisztikai partnerként részesednek a globális kereskedelemből.

Röviden összefoglalva: a helyzet nem túl kedvező. Magyarország különösen sebezhető lenne egy ilyen geopolitikai és kereskedelempolitikai átrendeződés következményeként. Gazdaságunk rendkívül erősen épít a kivitelre, a GDP jelentős része a külföldi értékesítésből származik. A hazai ipar túlnyomórészt külföldi érdekeltségű nagyvállalatok köré szerveződik, amelyek általában globális ellátási láncok részeként működnek. Az autóipar, az elektronikai összeszerelés és az akkumulátorgyártás mind olyan területek, amelyek érzékenyen reagálnak a vámok, a logisztikai zűrzavarok és a bizonytalan külkereskedelmi környezet hatásaira.

A magyar gazdaság szoros kapcsolatban áll a német ipari ciklus alakulásával. Amennyiben a német export csökken, például az amerikai vagy kínai vámintézkedések következtében, ennek hatása szinte azonnal érezhetővé válik a magyar beszállítók teljesítményében is. Másképpen fogalmazva:

ha Németország tüsszent, Magyarország bizonyosan náthás lesz.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogyha olyan nagy országok, mint az USA vagy mások, haza akarják vinni a gyártást, az az olyan kicsi, olcsó munkaerővel rendelkező országoknak, mint Magyarország, nem túl jó hír. Ez hazánknak inkább kockázat semmint lehetőség. Ha a globális szereplők úgy döntenek, hogy kevesebb külföldi gyárra van szükségük, az új beruházások lelassulhatnak, és a már itt lévő cégek is visszafoghatják fejlesztéseiket.

Az öröm és a bánat paradoxonában rejlik az a lehetőség, hogy az EU-n belüli integráció és az egységes piac továbbra is szilárdan megmaradhat. Ez pedig lehetőséget adhat Magyarországnak arra, hogy ismét regionális termelési és logisztikai központtá váljon. Ehhez azonban elengedhetetlenek az aktív gazdaságpolitikai intézkedések, egy stabil szabályozási keretrendszer kialakítása, valamint alapos és átgondolt stratégiai tervezés.

Amennyiben a bevezető elemzésben vázolt forgatókönyv valóra válik, és a globalizáció tényleg a csúcsához érkezett, majd innentől kezdve hanyatlásnak indul, az alapjaiban formálhatja át a globális gazdasági lehetőségek táját. A globalizáció visszaszorulása nem csupán az Európai Unió, hanem különösen Magyarország számára is egyaránt hordoz veszélyeket és kihívásokat.

Rövid távon a gazdasági helyzet instabilitása fokozódhat, ami az export visszaeséséhez és a termelési költségek növekedéséhez vezethet. Közép- és hosszú távon viszont az a kérdés, hogy képesek leszünk-e kihasználni a megjelenő új lehetőségeket, mint például az EU-n belüli regionális újraelosztás vagy a technológiai fejlődés nyomán érkező beruházási lehetőségek. Vagy talán inkább passzív elszenvedői leszünk a folyamatoknak? Az idő pedig folyamatosan halad előre.