Nuridsány Zoltán emlékkiállítás: Fedezd fel a művészet és az emlékezés különleges világát! Az esemény célja, hogy megőrizzük és bemutassuk a híres művész életművét, amely gazdagította a kultúránkat. A kiállításon nemcsak Zoltán lenyűgöző alkotásait tekint
Szülővárosában először kerül megrendezésre születésének századik évében Nuridsány Zoltán festőművész emlékkiállítása, kinek képei külföldön keresettebbek, neve pedig határainkon túl ismertebb, mint hazánkban vagy Magyarországon.
E rendkívüli alkalmat megnyitó ünnepségre június 5-én, csütörtökön 18 órai kezdettel kerül sor a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány által működtetett Bernády Házban, Marosvásárhelyen (Horea utca 6. szám). A kiállítást méltatja Nagy Miklós Kund művészeti író, jelen lesz a festő özvegye, Nuridsány Zoltánné Mimi, aki személyes feladatának tekintette, hogy férje életművének keresztmetszetét elhozza szülővárosába. Közreműködik Szigeti Emanuela zongorán és Lokodi Károly hegedűn.
Nuridsány Zoltán 1925. augusztus 22-én látta meg a napvilágot Marosvásárhelyen, egy székely édesanya és örmény származású édesapa gyermekeként. Fiatal korában a család Magyarországra költözött, ahol édesapja mérnökként, édesanyja pedig Aldobolyi Dobolyi Ágnes néven banki tisztviselőként dolgozott, őt a századforduló első diplomás női között tartják számon. Testvére kutatóorvosként tevékenykedett. Zoltán anyai ágon Madarász Viktor festőművész leszármazottja, míg apai ágon egy olyan művészcsaládhoz tartozik, amelynek tagjai között található az Oscar-díjas filmrendező Claude Nuridsany és a tehetséges Michel Nuridsany. Tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, a Gallé Tibor Szabadiskolában, valamint a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol olyan neves mesterek tanították, mint Nagy Nándor, Barcsay Jenő, Szőnyi István, Kmetty János és Fónyi Géza. Szőnyi István különösen nagy hatással volt rá, fiaként tekintett rá, és szellemi örökösének vallotta.
Tehetsége már fiatal korában megmutatkozott, így nem meglepő, hogy 1946-tól, mindössze huszonévesen, csatlakozott az Európai Iskola izgalmas és progresszív művészeti mozgalmához. 1948-ban, a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként, európai nagyágyúkhoz mérték a tehetségét. Ő azonban nem maradt a nyugati világban, hanem hazájában, Magyarországon kereste helyét, miközben a politikai rendszer folyamatosan korlátozta szárnyait. Az ötvenes években a friss hangot kereső négyes fogat – Nuridsány Zoltán, Jánossy Ferenc, Orosz Gellért és Sugár Gyula – közös kiállításai nagy visszhangot váltottak ki. Fiatalon a háború traumáit finom lélektani árnyalatokkal és markáns képi megfogalmazásokkal dolgozta fel; később azonban a művészete a dekoratív látvány, a tüzes színek és a lendületes ecsetvonások irányába fejlődött. Képeinek hangulata széles spektrumot ölel fel, technikai eszköztára pedig az elvont, meditatív alkotásoktól egészen a dinamikus kompozíciókig terjedt. Tragikus módon, 1974. május 22-én, miközben egy kiállításra készült, élete delelőjén érte az értelmetlen halál.
Nuridsány Zoltán sajnos csak rövid ideig volt jelen a világban, de életműve rendkívül gazdag és tartalmas örökséget hagyott maga után. Munkássága nem csupán a magyar festészet XX. századi történetének egyik meghatározó pillére, hanem a művészeti értékek és kvalitások szempontjából is kiemelkedő. Alkotásai megtalálhatóak a Nemzeti Galériában, vidéki múzeumokban, valamint különböző magyar és nemzetközi műgyűjtők gyűjteményeiben.
Ez a kiállítás valószínűleg egy olyan különleges lehetőség, amely ritkán adódik, hogy tiszteletünket tegyük Marosvásárhelyen, a város egy évszázaddal ezelőtt született művészének alkotásai előtt.
