Rosszindulatú vicc, városi legenda, vagy hátborzongató igazság? - Mi a titkos kapcsolata a hot dogoknak és a kutyáknak?
Akár savanyú káposztával, különböző szószokkal, pirított hagymával, bacon darabkákkal meghintve és bő sajttal, akár vegán változatban szeretjük, a hot dog tagadhatatlanul a street food ételek megkerülhetetlen eleme - különösen nyáron, a grillpartik, fesztiválok és szabadtéri rendezvények idején. De mégis honnan ered a név, és tényleg van-e köze a valódi kutyákhoz?
A hot dog, vagy ahogy mi magyarok hívjuk, a forró kutya, régóta izgalmas téma a gasztronómiai diskurzusokban. Az eredete körüli találgatások számos elméletet szültek, de egy dolog biztos: a kolbász már ősidők óta az emberi táplálkozás szerves része, és az emberek évszázadok óta élvezik ennek sokféle változatát.
A kolbász rokonaként számon tartott virsli hagyományosan Frankfurt városához kapcsolódik. Egyes források szerint a virsli 1487 táján kezdett el terjedni Németországban, jóval azelőtt, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte volna az új világot. Más források viszont Johann Georghehner nevű hentesre hivatkoznak, aki az 1600-as évek végén utazott Frankfurtba, hogy bemutassa és népszerűsítse új találmányát.
Bárhogyan is alakult a történet, a lényeg, hogy a virslik és kolbászok nem álltak meg Németország határainál – köszönhetően a német bevándorlóknak, akik az 1800-as években átformálták az amerikai gasztronómiát. Az Egyesült Államok városaiban, különösen New York és Chicago forgatagában, az utcai árusok gyorsan észrevették a roppanós húsfélékben rejlő lehetőségeket: ezek az ízletes, megfizethető és laktató harapnivalók hamar népszerűvé váltak a helyiek körében.
A gőzölgő virsliket friss, puha kiflikbe és zsemlékbe rejtették, hogy még élvezetesebbé tegyék az elfogyasztás élményét.
Kevés olyan egyszerű, mégis titokzatos élelmiszer létezik, mint a hot dog. Minden egyes összetevője körül számos rejtély kering. A kifli vagy zsemle eredete sokak szerint Anton Feuchtwanger nevéhez fűződik, aki a frankfurti utcai árusítás során egy különös megoldással állt elő. A legenda szerint kesztyűket adott a vásárlóknak, hogy megóvja őket a forró, zsíros étel okozta égési sérülésektől. Mivel a kesztyűk java részét sosem kapták vissza (ejnye, hát nem igazán voltak megbízhatóak!), kénytelen volt segítséget kérni pékként dolgozó sógorától. Így születtek meg azok a zsemlék és kiflik, melyek tökéletesen passzolnak a hosszú húsdarabokhoz, és ezzel új szintre emelték a hot dog élvezeti értékét.
Szerencsére nem azért, mert kutyahúsból készült annak idején. Vagyis... Egy kevésbé népszerű elmélet szerint a név egy régi, rosszmájú viccből ered, miszerint az olcsó, hitvány minőségű virslik mindenféle "egyebet", még kutyahúst is rejthetnek - hiszen a német bevándorlók nemcsak a kolbászokat és virsliket, de a tacskóikat is magukkal hozták.
Bár nincs kézzelfogható bizonyíték arra, hogy valójában így alakultak volna a dolgok, néhány történész véleménye szerint elképzelhető, hogy ez a forgatókönyv is megvalósulhatott egy olyan időszakban, amely tele volt különös és furcsa eseményekkel.
Kapcsolódó: Arzénnal díszített ruhák és higannyal kezelt kalapok - a viktoriánus korszak halálos divatjának titkai.
Gondoljunk csak arra, hogy Németország bizonyos régióiban valóban fogyasztottak kutyahúst az 1800-as években, amit főként a kényszer; az éhezés, a válságok és a szűkös húsellátás szült. De lélegezzünk fel egy kicsit, a legelterjedtebb elméletek szerencsére sokkal szimpatikusabbak.
Charles Feltman, a német-amerikai vendéglős, akinek neve szorosan összefonódik a hot dog történetével, 1867-ben indította el péksütemények értékesítését a népszerű Coney Island-i strandon. Ahogy egyre több fürdőző keresett tőle ételt, Feltman úgy döntött, hogy büfés kocsiját felszereli egy faszenes tűzhellyel, lehetővé téve ezzel a hús sütését is. Ekkor kezdte el árulni a fűszeres sertéskolbászokat, amelyeket friss bucikba töltött. Ezt a különleges ételt először "Coney Island Red Hots" néven ismerték, később pedig egyszerűen "hot dog"-nak kezdték hívni, állítólag.
1893 táján a virsli vált a baseballmeccsek elengedhetetlen csemegéjévé. E hagyomány gyökerei egy St. Louis-i bártulajdonoshoz, Chris Von de Ahe-hez köthetők, aki német bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba, és a St. Louis Browns nagy ligás baseballcsapatának is a tulajdonosa volt.
A "hot dog" kifejezés eredete a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Tad Dorgan, egy amerikai karikaturista, először használta ezt a szót a rajzaiban. Dorgan a New York-i baseballmérkőzések hangulatát ragadta meg, ahol a standokon "dachshund sausage"-ot, azaz tacskókolbászt árultak. Az emberek számára a hosszú, keskeny virslik a népszerű tacskókra emlékeztettek, így a kifejezés hamar népszerűvé vált a sporteseményeken.
A legenda szerint Dorgan nem tudta, hogyan kell helyesen leírni a német dachshund szót, ezért úgy döntött, hogy egyszerűsíti a dolgot, és a készülő rajzában "hot dog"-nak nevezi el a harapnivalót. Ezzel a választással mindenki azonnal megértette a lényeget. A név rendkívül népszerűvé vált, és hamarosan országszerte elterjedt. A történészek azóta sem találták meg az említett karikatúra nyomát, de remélhetőleg valahol a múltban valóban így történt.
