Sean Connery őszintén megosztotta, hogy volt egy bizonyos James Bond-film, amelyet kifejezetten nehezen viselt a forgatás során.

Sean Connery 1983-as visszatérése James Bond szerepében akár egy diadalmenetnek is tűnhetett volna, de a színész saját szavaival élve: "egy hollywoodi káosz, amit elviselni sem tudtam." A „Soha ne mondd, hogy soha” című film ugyan pozitív kritikákat kapott és szépen teljesített a pénztáraknál, ám Connery számára a forgatás igazi rémálommá vált.

Bár a papírok szerint minden a helyén volt, a valóságban valami mégis hiányzott. A költségvetés rendben, a stáblista tele világsztárokkal - Kim Basinger, Max von Sydow, Klaus Maria Brandauer, Rowan Atkinson -, és a rendezői székben a Birodalom visszavág legendás alkotója, Irvin Kershner ült. A Bond-rajongók pedig izgalommal telve várták Sean Connery visszatérését, miután tizenkét évvel ezelőtt, a Gyémántok az örökkévalóságnak című film után búcsút intett a hivatalos Bond-sorozatnak. Az elvárások a csillagokig emelkedtek, de a valóság sokszor kiszámíthatatlan.

Ez a visszatérés igazán különleges volt, hiszen nem számított "hivatalosnak". A film nem az Eon Productions égisze alatt készült, hanem egy hosszas jogi csatározás eredményeként született, konkrétan az 1965-ös Tűzgolyó modern újrafeldolgozása. A történet gyökerei Ian Fleming munkásságához nyúlnak vissza, aki az ötvenes évek végén Kevin McCloryval és Jack Whittinghammel közösen dolgozott egy Bond-forgatókönyvön. Fleming végül ebből írt egy regényt, de a többiek nem kaptak elismerést. McClory ezt nem hagyta annyiban, pert indított, és győzött, így megszerezte a jogot, hogy bármikor készíthessen filmet a Tűzgolyó alapjaira.

Aztán jött a nagy húzás: McClory visszacsábította Conneryt a 007-es szerepére. A színész csak azzal a feltétellel mondott igent, ha kreatív beleszólása lehet a forgatókönyvbe és a szereposztásba.

Ami papíron még varázslatosnak tűnt, a valóságban azonban darabjaira hullott.

A végén már minden döntésbe bele kellett folynom. Gyakorlatilag én és az első asszisztens producereltük le a filmet" - mondta Connery.

A forgatáson már a legelején feszült volt a hangulat, a stábtagok közti kommunikáció akadozott, a szervezetlenség pedig szépen lassan lehúzta a morált. Connery több ponton is kénytelen volt beavatkozni - a csúszásoktól kezdve a stábtagok közti vitákig. Kívülről nézve ugyan még mindig a hűvös, sármos 007-est láttuk a vásznon, de a kulisszák mögött egy kiégett, frusztrált színész próbálta egyben tartani a produkciót.

A film már a rajtvonalnál jogi csatározásba keveredett. Az Eon Productions bírósághoz fordult, hogy megakadályozza a forgalmazást, mivel úgy vélték, hogy a független remake súlyosan károsítja a hivatalos Bond-franchise hírnevét. A bíróság azonban McClory-t támogatta, így a helyzet gyorsan a sajtó figyelmének középpontjába került, és a médiában csak "a Bondok harcaként" emlegették.

A két film közül végül a Polipka bizonyult a sikeresebbnek, hiszen jelentős közönségsikert aratott. Ennek fő oka, hogy a film az Eon Productions által létrehozott Bond-franchise része volt. Ezzel szemben a Soha ne mondd, hogy soha egy alternatív Bond-univerzumban helyezkedett el, amely külön utakon járt a klasszikus 007-es történetekhez képest.

Connery számára ez lett az utolsó alkalom, hogy eljátszotta a világ legismertebb titkosügynökét. Bár a karakterrel nem volt problémája - sőt, élvezett Bondként a kamerák előtt állni -, a színfalak mögötti őskáosz végleg elvette a kedvét - írja az Express.