Sokan Hitler nevével hozzák összefüggésbe, pedig a Walhalla, a német dicsőség csarnoka, már közel 200 éve áll, mint a nemzeti identitás és a történelmi elismerés szimbóluma.

Közel 200 embernek állít emléket a Duna melletti német pantheon. A dicsőség csarnoka nem a hitleri művészet alkotása, majd 100 évvel a nemzetiszocialista eszmék elterjedése előtt épült.

A náci Németország művészeti elgondolásait egyértelműen az árja nemzeti öntudat hangsúlya jellemezte, azonban már az 1930-as éveket megelőzően is bőséggel születtek olyan alkotások, melyeket a hitleri propaganda aztán kihasználhatott. Ilyen a Walhalla is.

A hitleri építészet monumentalista megoldásai egyértelműen a klasszikus példákat vették alapul, mértani pontossággal és vonalvezetéssel igyekeztek egészen az ókori műalkotásokig visszanyúlni. Az Entartete Kunsttal, vagyis az elfajzottnak ítélt művészettel -- és művészekkel -- leszámolva egy új alkotói generáció emelkedett ki. Az építészetet tekintve minden bizonnyal a később a birodalmi gyűlés tagjává is választott Albert Speer neve fémjelezte ezeket az évtizedeket. A Birodalmi Kancellária, a Führerbunker és az Olimpiai Stadion tervezője Hitler személyes barátja volt.

Ha valaki Regensburgtól alig néhány kilométerre az erdő fái közé tekint, minden bizonnyal észrevesz egy, a környezetéből kirívó épületet. A neoklasszicista, oszlopos, az ókori görög templomokra emlékeztető csarnokos épület messze kitűnik környezetéből. Küllemét tekintve akár az 1930-40-es években is épülhetett volna, hiszen összesíti mindazt, amire Hitler uralma idején büszkék voltak a németek.

A Walhalla azonban jóval a Führer születése előtt már állt. Még 1830-ban tették le az alapkövét, építését I. Wittelsbach Lajos bajor uralkodó kezdeményezte. Az építész Leo von Klenzét valóban az ókor művészete ihlette, amikor a németek történelmi nagyjainak emléket állító épületet megtervezte.

A frissen létrejött bajor királyság második uralkodója, Lajos király, jelentős hatással volt a német művészet fejlődésére. Ez a király igazi patriotizmusával tűnt ki, hiszen elkötelezetten törekedett arra, hogy népe történelme a mindennapi élet szerves részévé váljon. Nem meglepő ez, hiszen a Poroszország által körülvett fiatal államnak sürgősen meg kellett erősítenie identitását és létjogosultságát a német földön.

A Walhalla, amely a skandináv-germán mitológia szövetébe szőtt egyfajta pantheon, valaha Asgardban állt, és az ottani épület ihlette. E különleges helyre a germán hősök lelkei tértek vissza, miután harcban estek el. Az Edda-ének meséi szerint az épület 540 varázslatos kapuval büszkélkedett, ám titok övezte, hogy kinek nyílik meg a bejárat és ki marad kívül. E monumentális építmény bejáratai olyan tágasak voltak, hogy akár 800 vitéz is beléphetett egyszerre, hiszen a hősök sokaságának kellett ideiglenes menedéket nyújtania.

Tizenkét évvel az alapkő letételét követően, 1842-ben egy későbbi mása megnyitotta kapuit a Duna partján, egy stratégiailag jelentős helyszínen, Regensburg szomszédságában. Azóta a létesítmény belsejében mintegy 130 mellszobor és több mint 60 dombormű sorakozik, mindegyik a német nemzet kiemelkedő alakjainak állít emléket.

Közülük mindössze 13 a női nem képviselője.

Bár a tervek megalkotásakor már elkészült az első 60 mellszobor, ezek mellett a külső domborművek is a német -- különösen bajor -- dicsőséget hirdették. A Walhalla épületének északi frízén a német államok allegorikus ábrázolásai kaptak helyet, míg a déli oldalon egy lenyűgöző csatajelenet elevenedik meg. Az első 60 büszt mellett további 100 híresség számára készítettek szobrot, és a megnyitóra plakettek is készültek, amikor az idő vagy az ábrázoláshoz szükséges források hiányoztak.

A csarnok lenyűgöző falai között számos neves személyiség található, akik a történelem különböző területein tettek maradandót. Itt van például II. Katalin orosz cárnő, akinek uralkodása alatt Oroszország jelentős kulturális és politikai fejlődésen ment keresztül. Immanuel Kant, a filozófia nagymestere, aki a gondolkodás új dimenzióit nyitotta meg, és Johannes Gutenberg, a könyvnyomtatás úttörője, aki forradalmasította az információ terjesztését. A művészetek világából Jan van Eyck, a németalföldi festészet mestere és a magyar származású Albrecht Dürer, aki a reneszánsz egyik kiemelkedő alakja volt, szintén megjelenik a csarnok falain. A csillagászat terén Nikolausz Kopernikusz és Johannes Kepler nevei emelkednek ki, akik az univerzumban elfoglalt helyünkről adtak új megvilágítást. A kereskedelem világában Jakob Fugger, az augsburgi üzletember, aki a korabeli gazdaság meghatározó személyisége volt, valamint Paul Rubens flamand festő, akinek művei a barokk kor fényességét tükrözik. A csarnok márványból készült emlékművei a későbbi korok kiemelkedő alakjait is megörökítik, így például Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, akinek politikai bölcsessége irányította az ország újjáépítését; Albert Einstein, a tudomány világának ikonikus alakja, aki a relativitás elméletével forradalmasította a fizikát; valamint Edith Stern, az apáca, akit a nácik gyilkoltak meg, és aki a bátorság és az áldozatvállalás szimbólumává vált.

A náci uralom alatt csak Anton Bruckner osztrák zeneszerző szobra került a Walhallába, 1937 nyarán. Az eseményt felhasználták Ausztria 1938-as annektálásának előkészítéséhez.

Az utóbbi két évtized során a Walhalla dicső panteonjához öt új név csatlakozott. 2007. szeptember 12-én Carl Friedrich Gauss, a világszerte elismert matematikus kapott emléket, míg Edith Stein 2009-ben, Heinrich Heine 2010-ben, Käthe Kollwitz 2018-ban, és végül Max Planck 2022-ben lépett be a halhatatlanok sorába.

Új mellszobrok vagy emléktáblák felállítására bárki benyújthat javaslatot, mindössze két feltétel teljesítése szükséges. Az ajánlott személynek a germán nyelvcsaládhoz kell tartoznia, és minimum húsz éve elhunyt kell, hogy legyen. Amennyiben szükséges, az ajánlónak kell fedeznie a mellszobor elkészítésének és elhelyezésének költségeit. A javaslatok elfogadásáról a bajor miniszterek tanácsa hoz döntést.