Szoboszlai Balázs: Imádom a kihívásokat, de még hosszú az út a Mount Everest csúcsához.

Célom egy olyan környezet kialakítása, ahol az elkötelezettség és a szakmai kiválóság összefonódik, és az elért eredmények nem csupán számokban, hanem valódi értékek formájában is megnyilvánulnak - nyilatkozta Szoboszlai Balázs kulturális szponzorációs menedzser a 12 kérdés - 12 válasz című sorozat 524. interjújában.

- Most jelenleg azt, hogy vállalkozó vagyok, és elkezdtem a saját brandemet építeni. Meg mertem lépni - persze óriási és folyamatos itthoni támogatással -, hogy kilépjek az alkalmazotti létből és független legyek. Ez sokszor nehéz, hiszen olyan, mint a tenger, hullámzó, de törekszünk rá, hogy ne háborogjon nagyon. Most nagyjából a Kékes-tető magasságában érzem magam, a Mount Everestig még hosszú az út, de szeretem a kihívásokat, és hiszem, hogy a kemény, kitartó munka és az elhivatottság meghozza a gyümölcsét.

Milyen távlati célokkal rendelkezik?

Az utóbbi években mindent próbáltam precízen megtervezni, és görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy minden a forgatókönyv szerint alakuljon. Ennek azonban gyakran csak káosz lett a vége, és sokszor csalódottsággal zárultak a napjaim. 2025-öt egy új szemlélettel kezdtem: úgy döntöttem, hogy lazább leszek, és nem vonom be minden percemet részletes tervezésbe – és milyen csodálatosan indult az év! Persze, vannak közép- és hosszú távú céljaim, de ezeket babonás okokból inkább magamban tartom.

- Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

Ez egy rendkívül izgalmas kérdés számomra. Táncművészként mindig is vágytam arra, hogy szólistaként brillírozzak, majd pénzügyi szakemberként a vezetői szerep vonzott, ahol egy csapat irányítására van lehetőségem. Most, hogy a két világot ötvözve kulturális szponzorációs menedzserként dolgozom, és a vállalatokat arra ösztönzöm, hogy értékeljék a kulturális társadalmi felelősségvállalást, úgy érzem, rátaláltam arra a hivatásra, amelyet szenvedéllyel és alázattal élek meg a mindennapjaimban. Bár van egy nagy álmom, amelyről sosem fogok lemondani: szeretném olyan pozícióban kamatoztatni az eddig megszerzett tapasztalataimat és tudásomat, ahol inspiráló közösséget építhetek. Célom, hogy olyan környezetet hozzak létre, ahol az elhivatottság és a profizmus harmonikusan egyesül, és az eredmények nemcsak számokban, hanem valódi értékekben is megnyilvánulnak. Hiszek abban, hogy ha az emberek örömmel végzik a munkájukat, az pozitívan hat az életük minden területére.

- Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

A szüleim iránti kapcsolatom valóban különleges. Mindhárman erős jellemű emberek vagyunk, ami néha megnehezíti az egyetértést, de bármikor számíthatok rájuk, akár a nap bármely pillanatában. Az eddigi életem során hatalmas támogatást nyújtottak, és nélkülük nem tartanék ott, ahol most vagyok. Igazán nehéz helyzetbe kerülnék, ha nem lennének mellettem, és folyamatosan nem segítenének.

Milyen módszerekkel ösztönzi a munkatársait?

- Az évek során az a visszaigazolás jött rengeteg embertől, hogy szeretnek velem dolgozni. Mióta pedig vállalkozó vagyok, többen szeretnének nekem dolgozni. Azt gondolom, hogy az emberség, az őszinteség és a korrektség az a három tényező, amit, ha valaki nap, mint nap gyakorol, akkor a személyisége alapvetően motiváló. Én képes vagyok reggel az oviba menet énekelni és táncolni a kisfiammal, majd ugyanezt prezentálom a munkahelyemen is, hogy boldogan és életvidáman induljon a nap. Minden kollégámnak azt szoktam mondani, hogy lehet panaszkodni a nap folyamán sokat, lehet keresni kifogásokat, de ha a megoldást keressük, és próbáljuk a jó oldaláról megközelíteni a dolgokat, akkor minden sokkal egyszerűbben és gördülékenyebben megy. Chaplinnek volt négy állítása, amiből az egyiket sokszor szoktam emlegetni: "Az élet legelpazaroltabb napja az a nap, amikor nem nevetünk."

Milyen területen szeretnél kipróbálni magad? Melyik szakma vonz leginkább, és miért érzed úgy, hogy ott tudnád a legjobban kamatoztatni a tehetségedet?

Szakácsként mindig is a főzés volt a szenvedélyem. A feleségem és a családom véleménye alapján nemcsak jól főzök, hanem a kreativitásom is megjelenik az ételeimben. Kíváncsian várom, milyen érzés a konyhában pörögni, folyamatosan újabb és újabb ínycsiklandó fogásokat készíteni az embereknek. Az a látvány, ahogyan a vendégek jóllakottan, elégedetten távoznak, számomra felbecsülhetetlen örömforrást jelent. Én magam is nagy gasztronóm vagyok, így lehetséges, hogy a következő nagy lépésem a gasztronóm világba vezet, ahol megvalósíthatom az álmaimat.

Hogyan alakítja ki üzleti kapcsolatait?

Rengeteg időt szentelek a személyes kapcsolatok kialakításának. Bárkivel is találkozom, mindig igyekszem felfedezni a közös pontokat. Törtető típus vagyok, és kezdőként sem haboztam, hogy minden munkám után új telefonszámokat és névjegykártyákat gyűjtsek. Meggyőződésem, hogy egy nagyszerű ajánlás felbecsülhetetlen értékű, és ha ez kölcsönösen működik, akkor mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködések születhetnek. Természetesen rendszeresen részt veszek üzleti találkozókon, konferenciákon és networking eseményeken, hiszen ezek alapvető helyszínei a kapcsolati hálóm bővítésének.

Mivel lehet igazán felingerelni valakit?

Számomra a munka nem csupán feladat, hanem egy lehetőség, hogy hatékonyan és céltudatosan végezzem el a rám bízott feladatokat. Amikor egy kétórás munkát kapok, célom, hogy azt a megadott idő alatt teljesítsem, nem pedig napokig elhúzzam. Kifejezetten zavar, amikor az időnket felesleges tevékenységekkel töltjük, és ez sokáig foglalkoztat. Hiszen, ha gyorsan és eredményesen teljesítjük a kötelezettségeinket, több időnk marad a családunkra és a pihenésre, ami igazán értékes számomra.

Milyen dolgok foglalják le feleslegesen az idejét?

- A fölösleges munkára, a mellébeszélésre és az olyan emberekre, akik folyamatosan negatívak. Ezt az életet egyszer éljük meg, és amit a nap 24 órájából nem használunk ki, az elfecsérelt idő, és nem tudjuk visszatekerni, hogy megtöltsük élménnyel. Ugyancsak Chaplin mondta: "Semmi sem tart örökké ezen a világon, még a problémáink sem."

Milyen típusú önkéntes tevékenységet választana szívesen?

A tengerek és óceánok tisztán tartása rendkívül fontos feladat, és szívesen részt vennék benne, ha közelebb lennének ezek a lehetőségek. Emellett mindig is csodálkoztam azon, hogy a rengeteg kivágott fát miért nem használják fel arra, hogy eljuttassák a rászorulókhoz, akik a hideg hónapokban fűteni tudnának vele. A jövőbeli terveim között szerepel, hogy megalapítsak egy nonprofit szervezetet, amely nemcsak a környezet védelmét szolgálja, hanem munkalehetőséget is teremt sok ember számára.

Mire nem sajnálom a pénzt? Nos, van néhány dolog, amire mindig szívesen költök. Az élmények például felbecsülhetetlenek számomra; egy utazás, egy koncert, vagy egy közös vacsora a barátokkal mindig gazdagítja az életemet. Emellett a könyvek és a tudás is fontosak – mindig örömmel fektetek be új olvasmányokba, amelyek új perspektívákat nyújtanak. A hobbimra is szívesen áldozok, hiszen a kreatív időtöltés segít feltöltődni. És persze, amikor a családom és a barátaim jólétére van szükség, akkor még a legnagyobb összeget is szívesen odaadom. Az élet élvezete és az emberek, akikkel megoszthatom, mindig elsőbbséget élveznek a pénzügyi döntéseimben.

A feleségem és a kisfiam mindig is a szívem csücskét jelentették. Számukra sosem sajnálom a költségeket, bármilyen kívánságot teljesítek, hiszen ők a legfontosabbak számomra. A nyaralás számunkra nem csupán egy egyszerű pihenés, hanem egy valódi menekülés a hétköznapokból. Az év minden egyes napját a munkának szenteljük, de amikor végre elérkezik az utazás ideje, akkor teljesen lekapcsolunk, és csak egymásra figyelünk. Emellett a könyvek iránti szenvedélyem is megvan – sok olyan olvasnivaló vár rám, hogy szinte elárasztanak. Az idő viszont véges, a nap csak 24 órából áll, így néha nehéz dönteni, hogy mit is olvassak el először.

Mi az, ami a leginkább segít elengedni a mindennapi stresszt?

A kisfiam és a feleségem társasága mindig feltölt, különösen, amikor elhagyjuk a fővárost. A természetben eltöltött idő, például a kertben való tevékenykedés, számomra igazi felüdülés: fát vágni, füvet nyírni, grillezni vagy bográcsozni – ezek a pillanatok mintha egy teljesen más dimenzióba repítenének. Az olvasás is csodás menekülés, de sajnos nehezen tudom beilleszteni a napjaimba. De tudom, hogy ami késik, nem múlik, és előbb-utóbb találok majd időt a könyvek világára is.