Sztrókja után Révész Sándor úgy döntött, hogy a jövőben nem kíván már énekesként a színpadra állni.

Nem tervezi visszatérést az énekesi pályára, de szívesen mesél a múltbéli élményeiről

Kerüli a nyilvánosságot és az úgynevezett civilizációt. Pedig Révész Sándor egykor folyamatosan rivaldafényben fürdött. Az ország legnépszerűbb énekeseként mindenki kíváncsi volt rá, és bármi is történt vele, körülötte, az nem maradhatott titokban. De a Mecsek csendje, a természet közelsége, ahol lelki békére lelt, talán már nem annyira izgalmas téma.

Csendes, intim légkörben ünnepeltem a születésnapom. A 72-es szám csupán egy mérföldkő, amely egy röpke pillanatra az enyém, de az élet körforgása sokkal gazdagabb ennél. Jól érzem magam a bőrömben, és ez talán a legfontosabb - osztja meg velünk Révész. - Túl vagyok egy komoly betegségen, a sztrók tanulságos figyelmeztetéseként érkezett, lassított, és a következményeit még mindig érzem, de tanultam a türelemről. Türelmes vagyok a testemmel, a betegség nyomán megélt mozgáskorlátozottsággal, és önmagammal szemben is. Tavaly még sokat utaztunk, felfedeztük a világot, míg idén kevesebb kaland jutott. Ha a körülmények engedik, Budapestre megyek, de az időm java részét a Mecsekben, az otthonom csendjében töltöm. Visszavonultan, de teljes harmóniában élek.

A Piramis legendája hosszasan tudna mesélni az élet színpadáról, ahol a közönség szívdobbanásnyi csendben várja a következő pillanat varázsát, gitár és dob nélkül. A Kölyök néha meg is osztja velünk ezt a különleges élményt: egy üres színpadon ül, mondjuk egy salgótarjáni művelődési házban, szemben a több száz érdeklődő szemével, akik csak hallgatják a történeteket, amelyek a szívéből fakadnak. Mesél, mesél, és a csendben mindenki átélheti az emlékek és álmok zene nélküli dallamát.

- Néha felkerekedem, és eleget teszek néhány meghívásnak. Sok helyen voltam, Dunaszerdahelyen, Salgótarjánban, és még sorolhatnám. Mindenhol hihetetlen szeretettel fogadnak, és ez mélyen megérint. Vannak olyan esték, amikor kérdező nélkül, egyedül ülök ki a színpadra, és velem szemben ott a közönség. Annak idején ez természetesnek tűnt, csakhogy ott voltak körülöttem a zenésztársaim, én pedig énekeltem. Most viszont csak beszélek, mesélek. A közelmúltban megjelent könyvemben sok mindent elárultam az életemből. De a rajongók ezt tőlem is hallani akarják. Büszke vagyok arra a könyvre, mert nagyon sok elfogyott belőle.

Révész Sándor, a hazai zenei élet ikonikus alakja, időről időre bejárja az ország különböző pontjait. Azonban sokan szívből vágynak arra, hogy a varázslatos hangú művész újra megidézze a régi, klasszikus slágereket. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez a vágy már nem válhat valóra. A művész többször is kifejezte, hogy nem áll szándékában visszatérni a színpadra, mint énekes.

- Nem érzem, hogy szükségem lenne az éneklésre, és jelenleg sincs olyan meghívás, amin elgondolkodnék. Az éneklés már a múltam része. De ez a csodás múlt még mindig élénken él bennem. Július 20-án például a Rockmúzeumban újra összeáll a Generál együttes, és ott, akkor fogunk tisztelegni mindannyian, akik valaha ehhez a zenekarhoz tartoztunk, még a két régi nagylemezünk megjelenése előtt. A Generál mindig is fontos része volt az életemnek, és alig várom, hogy újra találkozhassak Jamesszel, a lányokkal és a többiekkel. Ez a találkozó igazi időutazás lesz, tele emlékekkel és beszélgetésekkel. Aztán ősztől - a tervek szerint - újra útnak indulok, és például októberben Székesfehérvárott egy élménybeszámoló keretében ismét együtt lehetek a közönséggel - zárta gondolatait az immár 72 esztendős Kölyök.