Valóban kulcsfontosságú a motiváció? A szervezetpszichológusok véleménye szerint ez nem mindig elengedhetetlen a sikerhez.

A motiváció nem a siker feltétele, ezer másik úton is megvalósíthatod az álmaidat

A motiváció olyan varázslatos érzés, amely képes elragadni minket, de sajnos nem mindig tartós. Néha úgy ébredsz, mintha a világ minden kihívásával szembenézhetnél, tele energiával és lelkesedéssel, míg más napokon a legkisebb feladat is hegyeket görgető akadálynak tűnik, és alig találod az erőt ahhoz, hogy elhagyj a puha takaró védelmét. A motiváció érzelmi hullámvasútja, amely néha a legváratlanabb pillanatokban ragad magával, míg máskor, mint egy szeszélyes szellő, elillan és nehezen megfoghatóvá válik.

A pszichológiai kutatások megerősítik, hogy a motiváció nem következetes és nagyrészt kívül esik az irányításunkon. Amikor nem érsz el konkrét célokat, nem csak a motivációd esik vissza, hanem az önbecsülésed is, és az újbóli próbálkozásra való hajlandóságod is csorbát szenved. Más szóval, ha csak a motivációra hagyatkozunk, az a csalódás és a visszavonulás körforgását eredményezheti, különösen a kudarcok után.

Nem csak a motiváció túlértékelt, maga a célkitűzés is. Tanulmányok azt mutatják, hogy a konkrét célokra való intenzív összpontosítás miatt figyelmen kívül hagyhatunk jobb lehetőségeket és túlságosan leszűkíthetjük a figyelmünket, ennek következtében pedig akár az optimálistól távol álló döntéseket is hozhatunk. Ez az alagút-látás megbánáshoz és alacsonyabb általános elégedettséghez vezethet.

Akkor tehát mi az, ami valóban hatékony? Ha a motiváció és a célkitűzések megfogalmazása nem elegendő ahhoz, hogy varázsütésre megvalósítsuk álmainkat, jogosan vetődik fel a kérdés: milyen eszközökre építhetek, hogy elérjem a kitűzött céljaimat? Összegyűjtöttem néhány tudományos kutatásokkal alátámasztott módszert, amelyek segíthetnek, ha tartós változást szeretnél elérni az életedben.

Hagyd magad mögött az akaraterőre építést, és közelítsd meg a dolgokat tudományos szemszögből! A P.A.R.R. módszer (Terv, Cselekvés, Nyilvántartás, Újraértékelés) egy jól szervezett, tudatos stratégiát kínál a viselkedési változások elérésére. Ez a megközelítés az alábbi lépések mentén halad:

Ez a megközelítés az absztrakt célokat konkrétan mérhető és megismételhető rendszerekké formálja, eltávolítva az érzelmi tényezőket az egyenletből, és hangsúlyozva a következetes cselekvést.

Az idegtudomány azt mutatja, hogy a kívánt viselkedésmódok összekapcsolása az alapvető identitásoddal sokkal hatékonyabb, mint a külső célok hajszolása. Ahelyett, hogy azt mondanád: "Le akarok futni egy maratont", fogalmazz inkább így: "Futó vagyok.". Ez a finom, ám jelentős különbség összekapcsolja a cselekedeteidet és a viselkedésedet a személyiségeddel, így a tetteid fenntarthatóbbá válnak. Végülis szembemész önmagaddal, ha futónak állítod ki magad, mégsem jársz el rendszeresen futni.

Ha szeretnéd teljes mértékben kiaknázni ezt a módszert, írd le, milyen emberré szeretnél válni. Sorold fel azokat a kis, napi szintű cselekedeteket is, amelyek megerősítik ezt az identitást. Ha például "figyelmes barát" akarsz lenni, állíts be emlékeztetőket, hogy alkalmanként írj üzeneteket a barátaidnak vagy felhívd őket telefonon. Minél részletesebben alkotod meg azt a személyt, akivé válni fogsz, annál könnyebb dolgod lesz, ha döntéshelyzet előtt állsz azzal kapcsolatban, hogyan viselkedj vagy cselekedj egy adott helyzetben.

Ha a figyelmedet a folyamatokra és a rendszerekre irányítod, tehát a napi szokásokra, rutinokra és a rendszerelemek összhangjára, akkor hatékonyabb eredményeket érhetsz el, mint ha csupán a célvonalra koncentrálnál.

Ha szeretnél több időt szentelni az olvasásnak, helyezz el néhány könyvet a párnád mellett. Ha pedig a táplálkozásodat szeretnéd egészségesebbé tenni, készíts el egy étkezési tervet néhány napra vagy akár egy hétre előre, és csak azoknak az alapanyagoknak a beszerzésére összpontosíts, amikre szükséged lesz.

Ez a módszer abban nyújt támogatást, hogy ahelyett, hogy az impulzusaiddal harcolnál, inkább a kívánt viselkedést a legegyszerűbb és legzökkenőmentesebb úttá alakítod.

Tudósként, ne pedig bíróként kövesd nyomon a viselkedésedet. A P.A.R.R. módszer adatgyűjtésre helyezett hangsúlya nem csak a számonkérhetőségről szól, hanem a tanulásról is. Ha elhibázol egy célt, így kielemezheted, hogy miért történt. Irreális elvárásokat támasztottál magaddal szemben? A környezeted szabotált téged? Nem tettél bele eleget? Használd fel ezeket az információkat a kiigazításhoz, ne pedig ahhoz, hogy megszégyenítsd saját magadat.

Az egyik fontos szempont a célok megvalósítása szempontjából az, hogy be tudod-e tartani a saját magadnak tett ígéreteidet. Ha te nem hiszel magadban, akkor más sem tud majd igazán. Ha szeretnéd növelni az önbecsülésedet és a magadba vetett hitedet, akkor nagyszabású célok és elhatározások helyett kezdd inkább az apró, teljesíthető vállalásokkal. Például ígérd meg magadnak, hogy naponta elolvasol 5 oldalt egy könyvből egy héten át, vagy csinálsz egy fekvőtámaszt naponta. Ezek a mikrovállalások olyan kicsik, hogy nem tudsz nemet mondani azokra, idővel mégis lendületet és következetességet, végső soron pedig önbizalmat építenek.

A rendszerek és az identitás ereje gyakran felülmúlja a motivációt. Bár a motiváció képes elindítani egy utazást, a tartós eredmények eléréséhez a fegyelem és a jól megalapozott, identitásra épülő szokások és viselkedések szükségesek. Ha tudós szemlélettel közelíted meg a dolgot, és a folyamatra helyezed a hangsúlyt, valamint az identitásodat a kívánt viselkedés köré építed, akkor függetlenedni tudsz a pillanatnyi hangulattól, és folyamatosan közelítheted meg a céljaidat. A célszalag átlépéséhez tehát nem csak az inspiráció, hanem a tudatos tervezés és a következetesség is elengedhetetlen.

Tehát legközelebb, amikor a motiváció csökken (és ez be fog következni), ne feledd: nem kell ihletet érezned ahhoz, hogy cselekedj.