Szabadbattyán környékén több mint 300 római és középkori lelet került napvilágra, melyek izgalmas bepillantást nyújtanak a régmúlt kultúráiba és életmódjába.
A Székesfehérvári Szent István Király Múzeum (SZIKM) régészcsapata az utóbbi hetekben figyelemre méltó leletegyüttesekre bukkant a Seuso-kincsek származási helyéhez közel, Szabadbattyán határvidékén – számolt be róla a Fehérvár Médiacentrum. Az izgalmas felfedezések között olyan értékes tárgyak találhatók, mint római érmék, fibulák, övcsatok, aranyleletek, egy páncéltörő nyílhegy, egy limoges-i kereszt töredéke, valamint egy bútorhoz tartozó gomb.
A régészek egy viszonylag kis, 5-8 négyzetméteres területen fedeztek fel egy lenyűgöző, körülbelül 80 darab késő római érméből álló kincsleletet. Ez a felfedezés egy olyan helyszínen történt, amely a római időszakban a Sárvíz folyó medréhez tartozhatott. Azonban újabb kutatások alapján kiderült, hogy a 4. századra ez a terület már szárazföldi állapotban volt, ami azt jelenti, hogy a vízszint jelentősen alacsonyabb volt. Ezen információk birtokában a tudósok képesek lesznek rekonstrukciót készíteni a korabeli mederről, kiegészítve a néhány éve azonosított Seuso-épületkomplexumhoz kapcsolódó római kikötő körüli ismereteiket.
Az úgynevezett gorsiumi kikötőt, ami a Sárvíz legészakibb pontja lehetett, ahová el lehetett jutni hajóval a római korban, még az 1980-as években kezdték el feltárni, de a SZIKM szakmai igazgatója, Kovács Loránd Olivér vezetésével csak pár évvel ezelőtt sikerült geofizikai mérésekkel is bizonyítani, hogy a helyszínen tényleg kikötő állhatott.
A szabadbattyáni területen hónapokon át tartó drónos felderítések során újabb kőépületek nyomaira bukkantak, és a kutatók idén terveik között szerepel a geofizikai felmérés elvégzése is. "A kérdés az, hogy itt most egy vagy több településről van szó. Vajon a római korban egy teljesen összefonódott településhálózat alakult ki, vagy inkább több, egymás mellett létező, agglomerációs jellegű településről beszélhetünk?" - nyilatkozta Kovács Loránd Olivér a lapnak.
A fémkeresős terepi kutatások során, amelyeket a múzeum közösségi régészeti programjában részt vevő önkéntesek is segítették, nemcsak rengeteg váltópénzként használt bronzérme került elő, hanem többek között hagymafejes fibulák, egy míves övcsat, gyűrű és egy oroszlánfejes lelet is, amelyek közül néhányat a veszprémi Pannon Egyetem kutatói vizsgálnak tovább.
"A fémkereső csapattal körülbelül 20-25 centiméter mélységig kutattunk, vagyis csupán a felső rétegeket érintettük. Nagyon izgalmas lenne felfedezni, hogy mi rejtőzik lentebb, hiszen egy iszapréteg is eltakarhatja a leletek egy részét, figyelembe véve az egykori folyómeder és a vízállás változásait" - nyilatkozta Fekete Fruzsina, a terepi kutatás vezető régésze. A korábbi felfedezések viszont máris szélesebb perspektívát adtak a régészeti lelőhely határainak, és a leletek arra is utalnak, hogy a területet egészen a középkorig folyamatosan használták.
