Súlyos veszteség érte Dudás Mikit, hiszen távozott az édesapja. A tragédia mélyen megrendítette a családot és a barátokat egyaránt. Az emlékek és a közösen átélt pillanatok örökre megmaradnak, de a fájdalom most még friss és nehezen feldolgozható. Miki sz
Dudás Miki édesapját öt küzdősportoló támadta meg brutálisan, ami súlyos koponyasérülést eredményezett számára. A tragikus incidens sokkolta a közösséget, és komoly aggodalmakat keltett a sportág körüli erőszakos események miatt.
Dudás Miki családja életében egy tragikus pillanat mindent megváltoztatott. Augusztus 30-án, egy félreértés következtében, öt küzdősportoló brutálisan rátámadt Miki édesapjára, a világbajnok kajakozóra. Az 55 éves rokkantnyugdíjas férfi mindössze két ütést kapott, a második annyira súlyos volt, hogy azonnal a földre került, és a fejét olyan mértékben beütötte, hogy betört a koponyája. Azóta édesapja éber kómában feküdt, állapota pedig napról napra aggasztóbbá vált. Miki most szívfacsaró szavakkal osztotta meg a világgal, hogy édesapja elhunyt.
"Zöld csillag kihunyt az égen, a csónak partot ért. Hideg csendben fekete minden, legyen az álmod, Legyen az álmod szép... Nyugodj Békében Édesapám!🖤" - írta a kajakozó.
A kajakozó, aki két hónappal ezelőtt a story.hu-nak nyilatkozott, elmondta, hogy édesapjának sürgősen szüksége van egy speciális műkoponyára. "A beültetése azonban körülbelül nyolc órás operációt igényel, amit csak akkor tudnak elvégezni, ha apu egészségi állapota ezt lehetővé teszi" - folytatta Miki. "Jelenleg sajnos túlzottan legyengült; a kóma során tüdőgyulladást, agyvérzést és vérmérgezést kapott, most pedig egy ismeretlen eredetű gyulladással küzd. Hiába rendkívül erős a szervezete, hiszen ilyen súlyos megpróbáltatásokat sok esetben még egy egészséges ember sem bír ki, nemhogy valaki, aki kómában fekszik. Az orvosok sajnos nem tudtak biztató hírekkel szolgálni. Azt mondták, csupán egy százalék esélye van a felépülésre, és mi, anyuval, az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk, de őszintén szólva, nem tudom, hogy ilyen körülmények között milyen élet az, amiről beszélünk. Kiszolgáltatva, a családjára utalva létezni, öntudatlanul vegetálni... - mondja Miki, miközben széttárja a karját. - Persze bízunk a csodában, igyekszünk minden nap bejárni hozzá, beszélni hozzá, hátha egyszer csak meghallja, hogy mellette vagyunk, de rettenetes nézni, ahogy napról napra fogy el, és minden egyes perccel távozik belőle az élet."
