Rendíthetetlenül harcolt ritka betegségével, de végül legyőzte őt a sors: búcsút vett tőlünk a legendás magyar színész.
Tardy Balázs nevét tizennyolc évesen ismerte meg az egész ország. A fiatal színész tehetsége hamar utat tört magának, ám pályája ígéretes indulása után egy ritka betegség támadta meg, amely mindent megváltoztatott az életében - a látását, a színpadhoz fűződő kapcsolatát és végül a sorsát is.
1967-ben Sándor Pál debütáló filmje, a "Bohóc a falon" révén vált ismertté Tardy Balázs. A rendező egy óbudai étteremben figyelt fel a fiatal tehetségre, akit azonnal próbafelvételre invitált – így került Balázs a film egyik főszerepébe, András bőrébe. A Beatles-stílusú, gombafrizurás, sármos fiatal szinte azonnal a közönség szívébe lopta magát. Ezt követően több filmszerep is megjelent a pályafutásában, például a "Hamis Izabella" és a "Bors" sorozat egy epizódja, ám a várva várt nagy áttörés sajnos elmaradt.
Tardy nem az ismertséget, hanem az önkifejezést kereste. Az Egyetemi Színpad után csatlakozott a formabontó 25. Színházhoz, majd a Tanyaszínház vándorszínészei közé. Olyan helyekre vitték el a színházat, ahol más aligha járt. Később egyszemélyes darabot állított színpadra Peter Hanke Kaspar című művéből, majd saját kellékekkel, kitartással és szenvedéllyel készítette el a produkciót.
Kapolcson, a Művészetek Völgyében számos alkalommal megcsillanthatta tehetségét. Ő volt az, aki életre hívta a Bűnrossz Versek Antológiáját, egy olyan különleges projektet, amelyben szándékosan gyengének ítélt költeményeket adott elő – nem a gúny céllal, hanem az érték felfedezésére tett kísérletként. Egy alkalommal Illyés Gyula neves költeményét, az Egy mondat a zsarnokságról című verset tánccal kísérte, ezzel új dimenziókat nyitva a versmondásban. Bátor és egyedi kezdeményezései ellenére Tardy nem emelkedett a "sztár" státuszába, mégis sokan elismerték őt mint kiemelkedő színészt.
Amikor Alan Parker Magyarországon forgatta Evita című filmjét, Tardy Balázsra is felfigyelt. Ő alakította Madonna (Evita Perón) gyóntatópapját. A forgatási szünetekben jókedvűen beszélgetett az énekesnővel, aki sosem tudta helyesen kimondani a "Balázs" nevet - ezen együtt nevettek.
A tragédia 2003-ban következett be, amikor Tardy életében váratlanul sötét felhők gyülekeztek. Eleinte csak az olvasás okozott számára nehézségeket, ám hamarosan a közlekedés is egyre nagyobb kihívást jelentett. A vizsgálatok során kiderült, hogy egy dió nagyságú érduzzanat nyomja a látóidegeit. A helyzet javítása érdekében nyolcórás műtéti beavatkozást hajtottak végre, de a küzdelem végül tragikus eredménnyel zárult: a jobb szemére teljesen megvakult, míg a bal szemével csupán homályos foltokat volt képes észlelni. 54 évesen, tele álmokkal és tervekkel, a világ sötétségbe borult körülötte.
A vakok intézetébe költözött, hogy új fejezetet nyisson életében. Színpadra lépett Kapolcson, sőt, saját estje volt a Merlin színházban is. Nem kívánta, hogy mások sajnálják, elhatározta, hogy nem él áldozatként. Egy interjúban így fogalmazott: "Azt is mondhattam volna, hogy szamárfület mutatok az életnek... de az élet nem ilyen egyszerű." Barátai, Galkó Balázs és Körtvélyessy Zsolt rendszeresen ellátogattak hozzá, segítve őt a legnehezebb pillanatokban is.
2018 novemberében, 69 éves korában örökre elaludt. Élete során méltósággal nézett szembe a nehézségekkel, ám halála után alig írtak róla megemlékezéseket – pedig sokkal nagyobb tiszteletet érdemelt volna. Ma ünnepelhetné 76. születésnapját.
